Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet ebből jó házasság? Olyanok válaszát várom, akik boldog házasságban élnek. Veszekedtetek az első években (is)?
A vőlegényemmel 3 és fél éve együtt vagyunk, és épp úgy szeretjük egymást, mint a legelején, csak persze sokkal mélyebben- de hiába ismertem meg minden rossz tulajdonságát, csak egyre jobban tetszik. viszont van egy problémám, ami elég nagy gond (talán már lezárult, de ebben nem vagyok biztos.) Azt hiszem, a gyerekkoromra visszavezethetően elég nehezen bízok meg az emberekben, a szüleimmel elég kiszámíthatatlan volt a kapcsolatom, el is váltak, depressziós is volt az egyik egész kamaszkoromban. A vőlegényemmel hiába volt mindig minden tökéletes, rengeteget féltem tőle, hogy elveszítem (mert én nem vagyok elég jó, nem tudom megadni neki azt a csodálatos szeretetet amit én tőle kapok, vagy nem tudok a támasza lenni a bajban...) Pedig sosem mondott olyat v tett amivel ezt éreztette volna. Ő békés környezetből jött, és kb. egyből megbízott bennem. Sosem értette ezt, volt, hogy sokat veszekedtünk miatta (olyankor mindig magamat hibáztattam, hogy hülye vagyok, mert alap dolgokat kérdeztem meg tőle). És most, mióta megkérte a kezem, elkezdett megszilárdulni bennem, hogy tényleg itt akar lenni és úgy szeret, ahogy vagyok. De kicsit félek, hogy megint rámjön ez a hülyeség és elrontok mindent. Most szüksége lenne rám, sok a stressz az életében, és nincs ideje engem nyugtatgatni.
Amint lesz elég pénzünk rá, összeházasodunk (huszonévesek vagyunk) Mindkettőnknek volt korábbi kapcsolata, de nem ilyen hosszú, sem ilyen őszinte és ragaszkodó szerelem. Vele akarom leélni az életem, és érzem, ő az igazi.
Sokat veszekedtünk már, de sosem ellentétes vélemény, vagy tervek miatt (az mindig egyezett) hanem mert féltem és ezzel nyaggattam. Ugye valahogy elfelejthetem ezt a félelmet? Lehet belőlem jó feleség valahogy? (nem opció a szakítás, ő az életem értelme.) Kösz, és bocs, hogy hosszú
válasza:
válasza:Majdnem olyan mintha én meséltem volna el a sztorit az én életemről és kapcsolatomról. Annyi különbséggel, hogy nálunk szülői depresszió nem volt jelen (anyu inkább fellélegzett és boldog volt válás után). Illetve az én kapcsolatomban nem generált ez a dolog veszekedést. Valamint, a férjemnek nem volt mással kapcsolata, nekem igen.
Ennyi a különbség, de a többi lényegében ugyanaz. Sz.r gyerekkor, arra neveltek hogy nem bízhatok senkiben. Apám sokat bántott lelkileg. Antiszoc voltam sokáig emiatt. Aztán legyőztem ezt és elkezdtem ismerkedni 18 évesen. 19 évesen barátom is lett először életemben. Ugye a tini éveket eléggé elszúrta ez az egész dolog....Voltak kapcsolataim, 1 ami majdnem egy évig tartott. A többi csak 1-2 hónapos.
Amiben most vagyok a férjemmel az a 6. kapcsolatom. 24 éves voltam amikor összejöttünk, ő 21et töltötte. Annyira erősek voltak az érzéseink már az elejétől, hogy 1 hónap után megkérte a kezem, 1 év után összeköltöztünk, és fél évvel később összeházasodtunk. 25 voltam akkor, ő 22.
Ma már majdnem 4 éve együtt vagyunk. (napra pontosan 4 hónap múlva lesz a 4. évfordulónk, 5 napra rá pedig 2,5 éves házasságot töltjük. Szó szerint mindkettőnknek első szerelem szempontjából. Amitől én életemben először orgazmust kaptam:) ő pedig a szüzességét adta:)
Olyan voltam az első 1 évben, és a házasságunk első évében is mint te. Rettegtem hogy csak úgy otthagy mint ahogy már megtette más is, hogy elrontok valamit meg ilyenek. De hidd el, nem kell ez. Teljesen felesleges. Nyugodj meg. Érzed, tudod hogy szeret téged, ne parázd túl a dolgot. Én is rájöttem hogy nem szabad a múlt csalódásait rávetíteni az új kapcsolatra mert ő egy új férfi, nem olyan mint az előzőek.
Nálunk nem okozott ez veszekedést soha. Ha éppen aggódhatnékom volt, mindig fordulhattam bizalommal a szerelmemhez, mindig meghallgatott, és teljes türelemmel elmondta, hogy mi a f...szért hagyna el (már elnézést),ha már egyszer megtalálta a lelki társát:)?
Ennyi:) (n 28)
válasza:"Veszekedés pedig minden házasságban van, azt szokták mondani, hogy a csendesebb házasságok (kívülről minden okénak tűnik) végződnek válással, azért, mert nem beszélték meg a problémáikat."
Már bocsi, de miért lenne az evidens hogyha egy házasságban nem veszekednek, akkor nem beszélik meg a problémákat?
Tudod vannak a normális emberek akik nem veszekedéssel oldják meg a dolgokat, hanem beszélgetnek egymással:) megbeszélik. Ebben mi olyan hihetetlen? Ezt sose értettem....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!