Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet ebből jó házasság? Olyanok válaszát várom, akik boldog házasságban élnek. Veszekedtetek az első években (is)?
A vőlegényemmel 3 és fél éve együtt vagyunk, és épp úgy szeretjük egymást, mint a legelején, csak persze sokkal mélyebben- de hiába ismertem meg minden rossz tulajdonságát, csak egyre jobban tetszik. viszont van egy problémám, ami elég nagy gond (talán már lezárult, de ebben nem vagyok biztos.) Azt hiszem, a gyerekkoromra visszavezethetően elég nehezen bízok meg az emberekben, a szüleimmel elég kiszámíthatatlan volt a kapcsolatom, el is váltak, depressziós is volt az egyik egész kamaszkoromban. A vőlegényemmel hiába volt mindig minden tökéletes, rengeteget féltem tőle, hogy elveszítem (mert én nem vagyok elég jó, nem tudom megadni neki azt a csodálatos szeretetet amit én tőle kapok, vagy nem tudok a támasza lenni a bajban...) Pedig sosem mondott olyat v tett amivel ezt éreztette volna. Ő békés környezetből jött, és kb. egyből megbízott bennem. Sosem értette ezt, volt, hogy sokat veszekedtünk miatta (olyankor mindig magamat hibáztattam, hogy hülye vagyok, mert alap dolgokat kérdeztem meg tőle). És most, mióta megkérte a kezem, elkezdett megszilárdulni bennem, hogy tényleg itt akar lenni és úgy szeret, ahogy vagyok. De kicsit félek, hogy megint rámjön ez a hülyeség és elrontok mindent. Most szüksége lenne rám, sok a stressz az életében, és nincs ideje engem nyugtatgatni.
Amint lesz elég pénzünk rá, összeházasodunk (huszonévesek vagyunk) Mindkettőnknek volt korábbi kapcsolata, de nem ilyen hosszú, sem ilyen őszinte és ragaszkodó szerelem. Vele akarom leélni az életem, és érzem, ő az igazi.
Sokat veszekedtünk már, de sosem ellentétes vélemény, vagy tervek miatt (az mindig egyezett) hanem mert féltem és ezzel nyaggattam. Ugye valahogy elfelejthetem ezt a félelmet? Lehet belőlem jó feleség valahogy? (nem opció a szakítás, ő az életem értelme.) Kösz, és bocs, hogy hosszú
válasza:4 éve vagyunk együtt (3m5 éve élünk együtt), kicsit hasonló a szituáció: nekem is borzalmas gyerekkorom/szüleim voltak/vannak, a depresszív érzésekkel évek óta küzdök stb.
Ellenben a férjemmel (nemrég házasodtunk) nagyon jó a kapcsolatunk, és tudom, hogy érte mindenre képes vagyok. A jövőtől sokszor félek, de ő mellettem áll, és együtt elég jók vagyunk :)
A veszekedéseknek nincs sok értelmük, mondjuk nem írtad, milyen jellegűek. De a stresszt máshogy is le lehet vezetni, sportolj, menj pszichológushoz, olvass könyveket, sok jó van a témában.
válasza: válasza:Piszlicsáré vagy sem, aki lelki sérülésekkel küzd, az ugyebár sok mindent nehezebben dolgoz fel.
Még nem voltam pszichológusnál, de készülök, a leírtak alapján neked is nagyon ajánlatos lenne.
Mellesleg ilyenkor én át szoktam gondolni, miért is váltott ki belőlem egy jelentéktelen dolog az indokoltnál hevesebb érzelmeket, miért voltam ideges/türelmetlen/ingerült, amikor nem volt okom rá stb. (ettől nem vagyunk fogyatékosok vagy értéktelenek, ezek "csak" megoldásra váró problémák).
Egy kis önelemzés mindig segít, és ha rájössz egy-két dologra, akkor ezekre a problémákra a jövőben jobban oda tudsz figyelni.
Annak tényleg nincs értelme/haszna, ha te önváddal "sújtod" magad, mert az semmit sem old meg.
Türelmetlen voltál, nagy kaland, fárasztó nap után sokunkkal előfordul, ettől még a párod nem szeret kevésbé, és te sem leszel kevésbé "jó feleségjelölt" :)
Ha odamordulsz egy hülyeség miatt, azt te is érzed gondolom azonnal, hogy helytelen volt - kérj bocsánatot, öleld meg, ha kell, pár mondatban beszéljétek át az adott szituációt, és KÉSZ, zárd le, mert a konfliktus ennyi volt, a többi már önmarcangolás, ami akár "rossz szokásnak" is tekinthető, és le kell küzdeni, tudatosan.
válasza:Te táplálod a saját félelmeidet és kreálod a vitákat,ahelyett,hogy építgetnéd a kis "szerelemváratok",oda-oda lősz begy bombát a tövébe.
Kemény gyermekkorom volt nekem is,18-évesen a saját lábamra álltam,egy évre rá házasodtunk a férjemmel és nekem is tanulni kellett az önkontrollt és hidd el megéri.Húsz éve vagyunk már együtt és nem zsörtölődöm ha a radiátor alá dobja a zokniját,vagy banánhéj van a bőrkanapén,vagy behozta a sarat a cipőjével-mert ezek "kis fecnik"-jelentéktelen dolgok -ha hűséges és szeret és biztos támasz az életemben. Sportolj,itt már valaki ajánlotta,jógát is ajánlom,ha nincs időd internetről is elleshetsz különböző sportokat.De ne félj,ne kreáld a problémát.
válasza: válasza:Azt írod: ...féltem tőle, hogy elveszítem.... Ez a birtoklási vágy rossz irányba vezet. Ne akard birtokolni, azaz ne félj attól, hogy elveszíted.Hagyd meg neki azt a szabadságot, hogy bármikor elmehet. Ha folyamatosan azt éreztetik vele, hogy ő úgy kell egy másik ember számára, mint valami fontos alkatrész egy szerkezetben, akkor mindig is egy alkatrésznek fogja érezni magát és folyamatos bűntudata lesz, hogy ő csak ezért kell, mert nélküle nem működne a szerkezet. Azaz nem fogja magát teljes egésznek, szabad embernek érezni. A szeretet nem azt jelenti, hogy meg akarunk tartani magunknak valakit, hanem azt, hogy az a másik érezze magát jól, mert mi is csak akkor érezzük jól magunkat.
Alig merem leírni, de ez nálunk közel 50 éve megy.
válasza:Hány évesek vagytok?
Gondolom már együtt éltek, és ez azért javít a helyzeten.
válasza:Akkor te vagy az egyetlen téma a kapcsolatotokban, hát ez nem nagyon jó.
Ha erős akarsz lenni, akkor szépen nyeld vissza a beszólást a csirke ügyében,amúgy sincs semmi jelentősége...
mert így beszólsz,megbánod, ő vigasztal, pátyolgat, és semmiben nem jut előre...
A jó feleség meg inkább inspirál, szárnyakat ad.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!