Voltatok már ilyen helyzetben a házasságotok, kapcsolatotok alatt? Sikerült újra egymásra találni és folytatni a közös életet?

7 év után a párom úgy döntött szakít velem. Még mai napig nem sikerült megértenem mi is volt az oka, olyan zavaros volt, de az a legjobb az egészben, hogy Ő sem érti magát. Ő azt mondta mostanság monoton volt a kapcsolat és néha úgy érezte szeret, boldog, néha meg úgy, hogy nincs rendjén valami érzelmileg(?). Szakitás után pár nappal felkeresett, bocsánatot kért és közölte, hogy ez hülye elhamarkodott tett volt és sirva mondta, hogy hiányzom. Amikor találkoztunk szine izzott a levegő, Ő megölelt engem, nem úgy viselkedett, mint aki el akar engedni. Azóta sokat beszélgettünk és elmondtam neki, hogy döntse el férfi módjára, hogy mit akar. Azt mondta próbáljuk meg helyrehozni, a társam akar lenni újra. Közöltem vele, hogy rendben, de nekem idő kell a bizalomhoz, ezért tényleg kezdjünk el újra randizni, jól érezni magunkat, beszélgessünk rólunk, aztán ha biztos lesz magában, lehetünk újra egy pár. A tisztánlátás végett: nincs harmadik személy, a szemembe mondta, hogy nincs más és nem is akar mást, nem erről van szó, tudom hogy nem hazudik. Nem is arról, hogy megijedt a komoly kapcsolattól, hisz akkor nem most a 7. évben pánikolt volna be, ezt Ő mondta. Én szeretem Őt, szeretném, ha felpezsdülne az életünk, de látnom és éreznem kell, hogy Ő is ugyanúgy akarja ezt a kapcsolatot. Volt valaki hasonló helyzetben? Sikerült kimászni a mély hummálvölgyből?