A feleségem jobban szereti a testvérét, mint engem?

A feleséged nem családcsentrikus - habár ezt a patológiás mintát szeretik annak tituálni otthon -, hanem a családja áldozata. Egy fel nem nőtt kislány.

Nem szerethet téged jobban, mint bárki mást - holott ez volna a normális (már a Bibilia is leírja!), azért, mert azt a (tudattalan lelki) parancsot kapta, hogy "a családnak össze kell tartania" és ő a felelős ezért. Idegen - értsd: te - nem teheti be a lábát, ha ott van, akkor csak azért van ott, mert pl. gyereket kell csinálnia és pénzt hazahozni, minél többet.

Az anyja az abszolút hibás ebben az egész rendszerben, ez nem is kérdés. Azért nincsenek barátnői, mert az anyja rátelepedett annak idején, ÉS mert az öcsiről vagy a hugiról gondoskodnia kellett (holott ez nem a testvér dolga, hanem az anyáé!).

A tesó azért gyámoltalan, mert soha nem hagyták, hogy önállóan éljen. Amikor kinőtt volna a szárnya, azonnal elvágták neki tőből.

Nézd, ez nagyon kemény menet lesz: harcolsz, vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Ilyen embernél csak akkor működik a családterápia, ha maga is motivált, és ha okos és erős ember. Ebben az esetben menjetek MINDKETTEN el egy jó szakemberhez, aki segíteni tud abban, hogy ez az egész patológiás szemétdomb feltisztuljon.

Értsd jól: amíg a feleséged a testvérkéjéért aggódik, veel törődik, róla gondoskodik, addig SEM veled törődik, tehát te ún. marginális létre vagy szorítva. Magyarul: kispadról figyelheted a saját életedet.

Amíg a nejed a testvérkéjével törődik, addig sem lehet SAJÁT gyereke (azaz nem válhat le a valahai családjáról, mint önálló felnőtt ember, és az öccse sem válhat le, és nem érhet önálló, felnőtt emberré).

Azaz: a feleséged ma is a mama kislánya, aki nem tudott anyuka akarnokságával és önzésével megbírkózni, - az öccse valószínűleg nem is akar - és csak azzal érzi magát kompetensebbnek anyukánál, hogy gondoskodik az öcsikéről.

Holott egy feleségnek és anyának nem ez a dolga!

Ha nem hajlandó a feleséged vállani a családterápiát, akkor holnap reggel ad be a válópert. Komolyan mondom, a legkomolyabban! Ilyen patológiás családi katyvaszban csakis te és kivált a gyerekeid lehetnek az igazi vesztesek.

Ez kicsit beteges, ez nem a családcentrikus kategória.

Először is nem normális, hogy ti minden hétvégét az öccsével töltötök, ahelyett, hogy kettesben élveznétek a szabadidőt. Az sem normális, hogy úgy bánik vele, mint egy kisgyerekkel. De az öccse sem normális, hogy ezt hagyja. Bár neki biztosan kényelmes, hogy valaki mindent megcsinál helyette. Mosni, takarítani, bevásárolni mindenki tud, nem kell hozzá semmilyen tudomány, nyugodtan megcsinálhatja az öccse. Időnként vigyetek neki pár adag kaját. Vagy akár ehetne a szüleinél is (vagy ők nem tudom, melyik városban laknak) Vagy nyugodtan befizethet valahova menüre.

A legrosszabb az, hogy a feleséged úgy gondolja, hogy ez így jó. És mi lesz, ha lesz gyereketek? Akkor is rohan öcsihez és a gyerekekkel nem foglalkozna? Vagy akkor talán mégis belátná, hogy öcsi nem fog nélküle éhen halni 23 évesen?

Kedves negyedik, és aki nem a Biblia szerint él ? Aki nem vallásos ?

Tény, hogy a 23 éves fiú testvérre már nem neki kellene főzni, mostni, takaritani. Hogy érdeklősik felőle, mint édes testvére, természetes, rendbenlévő. Ott az édesanya, elsősorban, de ha a feleséged ki akarja durni az édesanyját az ő helyéről, ő tudja.