Normális, hogy ennyire bújós a párod/menyasszonyod/feleséged?

Nem, ez így sehogy nem normális. Szeretethiányos, hirtelen haragú, nem tudja kontrollálni magát, megfojt. Hosszútávon ebből komoly problémák lehetnek.

Üljetek le és beszéljetek erről a dologról. Fontos, hogy ő is rájöjjön, hogy ez így nem normális. Kezdjük ott, hogy ha az ember együtt él a vőlegényével, aki szereti, akkor nem szeretethiányos. Ez nyilván valahol a múltban gyökerezik, amit viszont meg kell tanulni lezárni. Plusz meg kell tanulnia a te igényeid is figyelembe venni.

Az ilyesmi mögött szerintem súlyos önértékelési probléma, vagy egyéb személyiségzavar áll.

Nem létezik, hogy egy felnőtt ember ne legyen képes levegőt venni a párja nélkül. Bocs, de az a véleményem, hogy a menyasszonyod egy önállótlan valaki, aki valószínűleg folyton attól retteg, hogy nem szeretik, elhagyják.

Bizonyos szinteken, bizonyos időkben ez bárkinél előjöhet, de ha már létezni sem tud tőle, akkor nagyon nem normális.

Én nem vagyok szeretethiányos,mégis igénylem a bújást.

De a férjem mégjobban,pedig ő sem szeretethiányos.

Mégis egymáshozbujunk amikor csak lehet,sosem tv-zünk az ágy két sarkából,még tv előtti nassoláskor is legalább a lábunk összeér.

Pedig 15 éve házasok vagyunk.

Nekem sosem kellett volna olyan pasi,akit zavar ha hozzáérek. (volt ilyen pasim anno,na nem sokáig,mert a kezem az utcán nem akarta fogni-más lányét se-,szex után összenujás nuku,csodálkozott hogy kitettem)

Nem, ez már nem normális. Pláne három év után.

Mi nagyon igényeljük egymás testi közelségét, de pl ma reggel azt mondta az uram, amikor egymás mellett feküdtünk szorosan, hogy most egy picit oldalra fordul, egy kicsit külön lesz. És ezen valahogy nem sértődtem meg, joga van ahhoz, hogy ne legyen összeragadva velem állandóan.

Azt meg nem tudom elképzelni, hogy lehet úgy enni, hogy közben egymás kezét kell fogni :O

Az összebújásával szerint nincs baj. Mi is állandóan ölelkezünk, pusziszkodunk, hozzátartozik a kapcsolatunkhoz bár mi ilyen típusok vagyok.

Azzal azonban annál nagyobb a probléma, hogy nem enged el, külön "fiús programokra." Erre hosszútávon mindkét fél számára szükség van: néha igenis a barátokkal is fel kell töltödni és az ismételt találkozáskor ismét lehet nagyon örülni egymásnak. Hogy bírtad eddig mellette, hogy lett a mennyasszonyod?

Az úgy hülyeség, ahogy van, hogy MINDENKINEK szüksége van külön fiús, vagy csajos programokra, vagy külön bulikra a haverokkal.

Csak arra kell figyelni, hogy ha egyik félnek van, a másik ne sajátítsa ki.