Én reagálom tul vagy ilyenkor "turnom" kellene?

A tortenet ott kezdődik, hogy hulla fáradt vagyok. Utolso heteimet taposom a terhessegbol es mindenem faj. Alig alszom ejszaka, folyamatosan felébredek valami miatt, de ügye ez ezzel,jar. Emellett termeszetesen gyereket is nevelni kene, tanítani, foglalkozni vele (2,5eves, bolcsis).

Szoval dolgozom minden munkanap, 8 orat. Normal esetben nem lenne megerőltető, ez az élet rendje, de igy alig "elve" mar kicsit sok.

Multhet szombat óta otthon vagyok, igy jott ki a szabi, stb, de meg egy percet se tudtam pihenni.

Termeszetesen tisztaba voltam vele, hogy a karácsonyi 2-3 napból egy percet se fogok ulni. Ugyebár a,rokonlatogatasok es hozzánk is jottek.

Viszont most mar igenyeltem volna egy kis magamat, csendet, fekvést, pihenést mar amennyire lehet, de nem jön ossze.

A Férjem mindennapra beszervezett valakit látogatóba. Hiaba mondtam neki, hogy fáradt vagyok, stb. Latja is rajtam, mégis azzal jön, hogy "ezer eve" (kb.1 hónapja) nem talalkoztunk/talalkozott veluk.

Én pedig ma neki estem, hogy minek fogadják olyan embereket a sajat házamba, aki eljön hozzánk, ottalszik nalunk, majd lelép kora reggel, mert a legújabb nagy o-vel találkozik es meg aznap du. visszajön a cuccaiert, mert otthagyott par dolgot. Se koszi, se semmi nem hagyja el a száját, csak annyi, hogy van-e valami kaja?!

A masik fele meg hol behisztizik, hol nem, mert terhes vagyok es o nem. Es neki ez rosszul esik, hónapokig tagadni kell, stb.

A harmadik meg mindig elhozza a legújabb barátnőjét bemutatni, akivel kb.2hetig se vannak együtt. Es gyulllom, hogy vad idegenek járnak hozzánk es nézelődnek a lakasban, fogdossak a dolgainkat.

Kicsit belefáradtam mar ebbe a baráti tarsasagba, de a férjemnek ugy látszik ez kell.. Csodás!

Valoszinuleg a hormonok okozzák a kiakadasom, de unom mar, hogy a sajat hazambol nekem kell elmennem, mert én nem vagyok erre kivancsi. Raadasul emiatt meg pihenni se tudok.