Tényleg létezik ilyen mesés kapcsolat férfi és nő között?

Na de most komolyan.... Ördög Nóri akkor is idilli és tökéletes életet élt, mikor nagy csinadrattával hozzáment az ex férjéhez, akit megcsal Nánásival és akitől elvált 4 hónap után, hogy most ilyen rózsaszín cukormázban éljen. Aha. Hát persze...

Most nem azt mondom, ettől még lehetnek tökéletesen boldogok, de egy interjúban nem fogja azt mondani a Nánási, hogy a Nóri reggel is hidegen adta a kávét és a gyereket is fejre ejtette a pelenkázóról, azt meg már ne is említsük, hogy büdös a lába, és felszedett 10 kilót amit nem adott még le. Na ilyeneket nyilván nem fog mondani.

a másik dolog a facebokos meg... az én párom sem tapétázza ki a facebook oldalamat, de ha talál egy videót, amiről tudja, hogy nekem tetszene privátban átküldi, meg vicceket, apró kedvességeket. Ebből én tudom, hogy gondolt rám, ás szeret, nem hiszem, hogy ehhez a Kovács Julcsinak köze lenne. Nekem is vannak amúgy ilyen ismerőseim akik ezt nyomják a párjukkal, de eléggé nem is értem a dolgot.

A mi kapcsolatunkról annyit, hogy 2 éve élünk együtt, nem veszekedtünk eddig soha, ami nem jelenti, hogy nincsenek problémák, csak általában sikerül emberi módon, a másik felmenőinek felemlegetése nélkül megbeszélni azokat. No meg a párom egy angyali ember, aki még azt is elnézi nekem, amit én már magamnak sem... Szóval igen, kell, hogy az egyik fél engedjen, de ahhoz hogy működjön a másiknak meg be kell látnia, hogy csak azért működik a dolog, mert a párja egy angyal. Éjjel-nappal veszekedhetnénk, ha a párom nem olyan lenne, amilyen. Két ember, akiknek csak az a fontos, hogy nekik igazuk legyen egyértelműen többet fognak veszekedni, de nem jelenti, hogy kevéssé van jó életük.

Az ilyen dohányzás, hízás, stb. miatti veszekedések akkor jelennek meg, ha az egyik fél nem hajlandó megpróbálni se azt, hogy a megoldásra törekedjen. Plusz tudja, hogy nem jó, amit csinál, ettől frusztrált, és ha szólnak érte, azt cseszegetésként éli meg.

Ez azonban gyönyörűen megváltoztatható, én is átéltem. Pont a dohányzás miatt. Amikor rádöbbentem, hogy komolyan azért ment fel bennem a pumpa, mert valaki szóvá tette, hogy nem kéne napi két doboz cigit elszívni? Ő jó szándékkal szólt, én is tudom, hogy az egészségem rombolom, mégis rá vagyok dühös? Ekkor elkezdtem a kommunikációról olvasni. És arra jutottam, hogy egyrészt nem hülyeség a dolog, még talán az egyetemi kommunikáció szak se, másrészt a veszekedések abszolút nullára redukálhatók, a helyüket pedig átvehetik a higgadt fejjel folytatott megbeszélések. Amik eredményre visznek.

Én nem szoktam bulvárt olvasni,de még így is eszembe jut plusz két példa az Ördög Nórán és idillinek beállított kapcsolatain kívül,illetve álompárként emlegetett szorosnak gondolt hírességek házassága, 1: Bereczki-Szinetár (bocs ha y-al írja) 2: Rékasi-Détár. Én mondjuk ez utóbbira akadtam véletlenül az ünnepek előtt és visszaolvastam az egész évüket,mert köztük olyan valami zajlott/zajlik,ami igen megérint....De attól még tudom,hogy ezek a dolgok nem biztos,hogy úgy voltak,ahogy mondják.Ők maguk.Csak lehet.Kb. mint egy regényt,úgy olvastam.

Még azt akartam ehhez a kérdéshez hozzáfűzni,hogy rózsaszín mámor azok közt is lehet,akik szoktak veszekedni.Mi is ilyenek vagyunk,több mint 6 év együtt élés után.Pokol és a Menny.

Plusz még az a gondolat jut eszembe erről a témáról,hogy olyan is van,amikor csak az egyik fél hiszi,hogy minden rendben,erre a másik fél persze,hogy rákontrázik.Ezt mondjuk bocsi,lehet,hogy a Détár Enikő miatt is írtam,csak eszembe jutott,hát leírtam.

Végül úgyis kiderül az igazság.

Lásd. Ördög Nóra előző kapcsolatánál.Erről annyi van az emlékeimben,hogy 7 év után házasodtak össze vagy mi volt.Mindenki azt hitte gondolom,hogy megalapozott a döntés.Illetve nem emlékszem olyanra,hogy az ment volna a sajtóban,hogy nem is akarnak összeházasodni,mert nem is szeretik egymást eléggé,de azért mégis lesz ceremónia...

Tömören,ne higyj a képmutatásnak és ne gondolkozz butaságokon.Esetleg vigyél több romantikát,becézést a házasságotokba,de nyugodj meg,minden rendben van feltehetőleg,ne csinálj fölösleges belső problémát. Ilyen miatt pláne ne.:) További sok boldogságot!

"Azoknak írnék, akik azt állítják, hogy ők sosem veszekednek.

Sajnos az előző kapcsolatomban, ami 12 évig tartott, mindvégig alárendeltem magam a békesség kedvéért. Rengeteg dolog nem tetszett, mégsem szóltam érte, mert nem akartam vitát, inkább lenyeltem mindent. A párom szépen vissza is élt vele. Aztán egy nap rájöttem, hogy mennyire boldogtalan vagyok és kiléptem a kapcsolatból. "

Vagyis te hibáztál, és nem az volt a lényege hogy ti nem veszekedtek, hanem az hogy elfojtottad az érzéseket, és nem azért nem veszekedtetek, mert nem volt min. Hanem azért mert te lenyeltél dolgokat amik nem tetszettek. Ez a TE HIBÁD VOLT, nem másé.

ENNYI.

Ez messze áll attól hogy nem veszekedtek, mert megbeszélitek a dolgaitokat, és mert normálisan kommunikáltok.

Mi a férjemmel 3,5 éve vagyunk együtt, 2 éve házasok. Tehát nem vagyunk rég óta együtt.

Nincsenek veszekedések, mert ha valami nem tetszik, megbeszéljük. Tehát nem lenyeljük a problémát, és nem elkerüljük, hanem beszélgetünk, normálisan kommunikálunk.

Nekünk nincs szükségünk arra, hogy villogjunk azzal, hogy harmonikus a házasságunk, mert akik ismernek látják ezt.

Anyósom pl, vagy a férjem haverja is megmondta...hogy meg se kérdezi hogy vagyunk, mert látszik rajtunk hogy boldogok vagyunk.

Anyósom főleg látja a különbségeket, mert látja a mi kapcsolatunkat is, meg a lánya és a férje házasságát is. (egy ideig ott laktak anyóséknál). Ott aztán ment az ordítozás, veszekedés, oda vissza megcsalás...kiabálás minden nap...stb...Aztán anyósnak részben ezért lett elege, és kirakta őket.

Nyilván nem volt könnyű feldolgozni pl hogy nem lehet gyerekünk, de ezért nem kezdtük el egymás haját tépni, és egymással veszekedni. Ilyen az élet és kész. Nem mindenkinek jön össze a gyerek. Ettől még nem fogjuk egymást utálni, és elválni sem fogunk.

Mert alapjaiban egymást választottuk egy életre. Nem azért házasodtunk hogy szaporodjunk...ha lehetne babánk örülnénk neki, de kettesben is boldogok vagyunk. A gyerek megléte, vagy nem megléte nem változtat az egymás iránti érzéseinken.

Nem is értem mit lehet azon veszekedni ha nem lehet. Ha nem lehet, akkor a veszekedéssel se fog összejönni az a gyerek....na mindegy.

A facebookos ömlengés nekem is fárasztó... van olyan ismerősöm aki folyton kiírja ha összevesztek, de ő mennyire imádja a pasiját és mit tudom én.... azt is kiírja amikor ő mennyire felhőtlenül boldog... ki nem szarja le?

Mi csak évfordulókon, szülinapra, és névnapra szoktunk kiírni egymásnak üzenetet. De ezek nekünk ünnepnapok. Egyébként nem. Mert nem ott éljük az életünket. Csak ott tartjuk a kapcsolatot a barátokkal. Olcsóbb mint telefonálni:)

A hírességek meg nyilván csak akkor teregetik ki a szennyest, ha válnak. Lásd Rékasiék.

27/N

Mi lassan 2 éve vagyunk együtt a párommal, úgy 1 éve együtt is élünk. Nemrég eljegyzett. Nem vitázunk, egymás Szerelmemnek, Életemnek, Édesemnek hívjuk. Az elején volt pár apróbb vita, nehezen indultunk.. :) De Ő a tökéletes számomra. Akinek naponta 100x is elmondom, hogy mennyire szeretem, hogy mennyire imádom, és amikor elmondja ő is, napi 10000x is melegség tölt el, ha hallom/olvasom.. Szeretem, hogy hasonlítunk, vagy éppen egymás szöges ellentétei vagyunk néhány dologban. Csiszoljuk egymást folyamatosan, de mindketten a másiknak gyémántok vagyunk. Úgy ébredek reggel, hogy átölel, hozzám ér, és egyszerűen boldog vagyok tőle. Úgyhogy igen, létezik ez a fajta kapcsolat. De ez leginkább ember függő. Én megtaláltam benne azt, amit sose kerestem, mert nem hittem, hogy létezik. A Szerelmemet.:)

22/l

Ne felejtsük el, hogy van olyan tényező is, hogy egyéni vérmérséklet.

Mindketten eléggé hirtelen haragú, forrófejű emberek vagyunk, de egyikünk sem haragtartó. Talán magamat mondanám kakaskodóbb típusnak.

Elő szokott fordulni, hogy elküldjük egymást melegebb éghajlatra egy vita hevében, majd 10-15 percig külön vonulunk. Addig lenyugszunk, egyikünk pedig előbb-utóbb megjelenik békülni. Lezáratlan vita, hurcolt sérelem sosincs. Megvan ez a fent leírt forgatókönyv, ami élethelyzettől függően ritkább vagy gyakoribb (vizsgaidőszakban napi tízszer... :)).

Rossz érzésünk nincs miatta. A férjem pont nemrég mondta valakinek, hogy mi nem szoktunk veszekedni, soha egy hangos szó.... Csodálkozva ránéztem, hogy de hát tegnap, meg tegnapelőtt?

Ugyan már, az nem vita volt, csak egy rossz öt percünk.

Tehát a szubjektív megítélése is nagyon változó. Neki pl. az számít veszekedésnek, ami tüskét hagy benne később is. Ami lezárul, az akármilyen anyázós volt, törlődik a memóriájából.

Csendesen elejtett gonoszabb mondatot emlegetett fel hónapokkal később is, hogy mennyire rosszul esett neki (én már egyáltalán nem emlékeztem rá) - míg a hangos, szitkozódós veszekedéseket másnapra elfelejti.

...én ismerek ilyeneket, bár azt nem tudom, hogy mennyit veszekednek. Az az igazság , hogy számomra ez a fajta ömlengés eléggé zavaró ...mi a párommal mindig odafigyeltünk arra , hogy ha társaságban vagyunk akkor ne kezdünk el ömlengeni , meg pusziszkodni, meg becézgetni egymást meg így szeretlek úgy szeretlek mert mindketten azt gondoljuk , hogy ez a többi embernek főleg ha hárman vannak baromi zavaró tud lenni..és nem azért mert irigyek, hanem mert más a személyiségük.

Én nem örülnék ha a párom így ömlengene rólam mindenkinek mert elég , hogy ha itthon elmondja hogy szeret, ha ránézünk egymásra , megérintjük egymást bármi. De soha nem társaságban..sőt mindig akkor fordulunk egymáshoz egy kis simogatásért egy kis üntyüm püntyümért amikor más nem lát. Minket is zavar ha más belelát az intim szféránkba és engem is nagyon zavar ha mások engednek belelátni az intim szférájukba.

Ezt a facebookos ömlengést meg én sem értem, bár azt gondolom ez nem a kapcsolat minőségét mutatja , attól még nem biztos hogy gond van ha állandóan teleposztoljak az így szeretlek úgy szeretlek üzentetekkel a facebookot, mert valószínű ha nem élnek kapcsolatban akkor is ezt teszik. Posztolnak össze-vissza mindent ez csak személyiségfüggő.

Hát nem tudom az mondjuk biztos igaz, hogy nagyon megtévesztő tud lenni az internet világa.

Nem minden olyan tökéletes mindenhol mint ahogy a képeken látszik.