Túlysúlyos lányok, asszonyok, szerintetek mennyire sértő, ha partneretek naponta legalább ötször a fejetekhez vágja, hogy kövérek vagytok?

Nagyon sértő. Én otthagytam, aki így viselkedett velem, aztán lefogytam. Utána természetesen már jött volna vissza, de kiröhögtem.

A súlyproblémák egyébként nem korhoz kötöttek. A korodbeli asszonyok jó része azért küszködik vele (dehogy küszködik, tesz rá magasról), mert valójában nem is akar lefogyni. Tény, hogy kicsit macerásabb, mert a kor előrehaladtával az ember egyre kevesebb kalóriát igényel (sokan híznak azért, mert nem tudnak ehhez alkalmazkodni), és a mozgásnál is jobban oda kell figyelni az ízületekre.

Viszont a túlsúly ebben a korban nem csak esztétikai, hanem egyre komolyabb egészségügyi kockázatot is hordoz, növeli sok olyan betegség esélyét, ami egyébként is a korral nő, pl. infarktus.

Ha téged is zavar a dolog, akkor tegyél ellene. Nagynéném bőven 50-en túl kezdett el újra úszni járni, azt mondja, egyáltalán nem számít extrém idősnek az uszodában. És az ízületei ezt engedik meg neki, meg amúgy se szeret izzadni. Emellett figyel az étkezésére is természetesen, alig egy év alatt igazán jó nőt faragott magából. Körülötte a szomszédok - köztük anyukám is - panaszkodnak, hogy itt fáj, ott fáj, no meg nosztalgiáznak, hogy húszévesen milyen szép karcsúak voltak...

Ez sokmindentől függ.

Ha betegség miatt van, akkor nem szabadna ilyeneket mondania.

Ha nem betegség, akkor meg kár az öregedésre fogni, ez csak szimplán lustaság kérdése. Fiatal lányok esetében meg még rosszabb, ők szimplán nem adnak magukra.

Ha férjed még mindig egy feszes izomkolosszus, akkor jogosan piszkál. Ha viszont nem, akkor semmi joga ilyeneket mondani. Nyugodtan visszapiszkálhatod az ő petyhüdt testét is.

Eléggé.

Nem az a gond, hogy már nem kíván, hiszen ez benne van a pakliban, nem így ismert meg. És igeni ügyelni kell magunkra (mondjuk engem túlsúlyosan ismert meg a párom, így imád, de ha esetleg még többet felszednék, és már nem úgy nézne rám, megérteném). De az nem megoldás, ha a másik folyton kövérezne, bálnázna, mert az parasztság. Inkább támogasson a fogyásban, kedvesen, jóindulatúan, segítőkészen álljon a dologhoz.

20 évnyi házasságunk alatt híztam én is, ő is.

Van benne annyi kultúra, hogy nem kövérez le. Tisztában van vele, hogy ő sem az az izmos félisten aki volt.

Aki ennyi idősen csak arra képes, hogy cseszegesse a feleségét, azzal nagyon komoly problémák vannak.

Lehet, hogy "megkínálnám" a válás lehetőségével, ha nem hagyja ezt abba.

Volt olyan pasim aki ezzel cseszegetett. Idővel, és más okok miatt, de ott is hagytam.

A férjem szerencsére nem ilyen. Bár alapból ducin ismert meg.

Sokáig nem tudtam fogyni egy dekát se. A férjem még rám is szólt, hogy hagyjam abba, mert már ott tartottam hogy kétnaponta egyszer ettem, annyira zavart a külsőm... és még úgy sem ment le semmi..

Aztán kiderült hogy elég komplex hormonzavarom van. Amióta gyógyszeresen kezelik a betegségemet szépen lassan elkezdtek lemenni a kilók végre:). Remélem másfél 2 év múlva már elfogadható lesz a külsőm:)

Plusz találtam egy oldalt ahol könnyen lehet kalóriát és szénhidrátot számolni.

27/N

na és a férjed a 30 év alatt nem változott semmit? te is visszavághatsz, hogy ő meg pocakot eresztett, mondjuk. (ha így van). vagy bármi, ami már nem a régi rajta.

de amúgy téged nem zavar, nem gondoltál még arra, hogy kicsit fogyni kéne?