Férfiak! Pontosan mit vártok el attól a nőtől, akit "eltartotok"?

Nem tudom, hogy szégyen vagy nem szégyen, de 28 évesen jelen pillanatban én is "eltartott" vagyok, bár nem szeretem ezt a szót. Nem volt ez mindig így, én is dolgoztam, kerestem pénzt, pár éve azonban én otthon tartom a frontot. A párom a kenyér kereső, igaz nem munkahelyen, hanem saját vállalkozása van, ahol a háttérmunkába én is be segítek. Ellátom a háztartást, a kertet, figyelek mindenre. A páromnak az a "dolga" hogy pénzt keressen, nekem pedig hogy megteremtsem ehhez a bázist, végezzem a háttérmunkát. Nem dolgozom én sem kevesebbet nála, csak ennek az értékét nem pénzben mérik.

Igaza van az egyik előttem szólónak, nem éreztem magam többnek, teljesebbnek amikor dolgoztam napi 8 órában, nem azért csináltam mert szerettem, hanem mert muszáj volt. Nem vagyok karrierista, én nem a munkában találom meg az élet célomat. Nem tengek cél nélkül, sok mindent csinálunk, sok tervünk van a jövőre nézve, saját hobbijaim is vannak. És nem hiszem hogy emiatt lenézendő, megvetendő lennék. Persze más kérdés, hogy mindig lennie kell azért egy B verziónak, mert az életben bármi megtörténhet, ha egyedül maradok akkor is képes vagyok magamat fenntartani, egyetemet végeztem, és van munka tapasztalatom is. Ha valaki teljesen ki van szolgáltatva, és csak azért marad benne egy kapcsolatban mert nincs más választása az baromira nem egészséges.

És persze mind a két félnek ugyanúgy kell erről a kérdésről gondolkodnia. Ha pl egy férfi kitartottként kezeli a párját, nem tiszteli, nem becsüli, megveti amiért az nem keres pénzt akkor az szörnyű.

nem tudnék senkiben bízni annyira, hogy megengedjem, eltartson teljes mértékben. dolgozom 6 órás munkaidőben, mellette marad időm a háztartásra, magamra és a páromra is.

egyszer felhozta hogy nyugodtan maradjak itthon, nem lesz gond az anyagiakkal. pár hónapig nem is volt gond, de egy idő után annyira üresnek éreztem, h igazából semmi nem történik velem, a legnagyobb eredménye a napomnak ha egy jót főzök, vagy szebben csillog a pohár amit elmosogattam. kerestem egy olyan állást, amit nem érzek robotnak és mókuskeréknek. nem keresem magam halálra, de arra mindenképpen elég hogy félretegyek belőle, és néha elmehessek vásárolgatni.

lehet én vagyok rosszul összerakva, de élősködésként élném meg ha csak költeném a párom pénzét, és ezért cserébe mindössze annyi lenne a dolgom hogy itthon csillogjon a lakás és legyen kaja.

Pár évvel ezelőtt még az volt a természetes,hogy nő otthon neveli a gyerekeket,ellátja a háztartást ,stb...amig a férj dolgozott...ettől nem volt senki "kitartott"

A "kitartott" nők szexuális szolgáltatás ellenében voltak

"kitartva"...nekik nem kellett,mosni,főzni,takaritani...csak mindig puccban várni,hogy megérkezzen a a "gazda" :) és be engedni őt,ahova épp szeretett volna "bemenni" :)) vagy reprezentációs célt szolgáltak...

Aki ma elvan tartva és gyereket nevel,feleség és családanya az nem lusta stb...az,hogy közvetlenül nincs "kenyérkereső" állása,attól még maximálisan odateszi magát

hogy a családja megbecsült tagja lehessen!

Az,hogy ennek ellenére a férj besegit neki,arra csak azt tudom mondani,hogy biztos nem véletlenül becsüli meg a feleségét...!!!

A kérdésre pedig a válaszamon:) :

AZ ,hogy kövessen el mindent a férje és önmaga boldogságáért..kinek-kinek az igénye szerint!

"Pár évvel ezelőtt még az volt a természetes,hogy nő otthon neveli a gyerekeket,ellátja a háztartást ,stb...amig a férj dolgozott...ettől nem volt senki "kitartott" "

Én nagymamám 1920-ban született 4 gyerek falusi gazdaság állatok mellet dolgozót. Azért a mai otthoni munkát sem kellene összehasonlítani a régi otthoni munkával. Mai világban egy rendesen vezetett háztartás nem több órás munka. Ma nem kell csirkét kopasztani ebéd főzés ellőtt automata mosógépről, eldobható pelenkásró ne is beszéljünk.

Mindenesetre férfiak,ahogy látom alig írtak be.

Csupa nő,sokszor nem is a kérdésre válaszolva!

Jelenleg én is eltartott vagyok. Igazából annyi a konkrét elvárás felém, hogy az itthoni dolgok legyenek rendben, úgy beosztva, hogy mire hazaér, már ne pörögjek körülötte, addigra legyen kész, legyen nyugi. Ez abszolút megoldható, napi 3-4 óránál ritkán vesz el több időt a háztartás.

Tételesen olyanokról van szó, hogy főzés (menütervezés is, a legnehezebb része! :D ), mosás, takarítás, de pl. számon kell tartanom, hogy van-e zoknija, mert kb. 2-3 hordás után totál lyukasra hordja őket, intézni kell a számlákat, a főbérlővel a dolgokat, a karácsonyi ajándékokat (az ő családjának is), megszervezni a közös programokat.

Igazából nem rossz ez a felosztás, mert így amikor hazajön, már csak pihennünk kell. Amíg dolgoztam, addig hazaestünk este, és még akkor álltunk neki a házimunkának. Megosztottuk, de akkor se jó, főleg hogy 10 órában dolgoztunk mindketten. Plusz még 1-2 óra házimunka. Nem nagyon volt igazi tisztaság, és rendszeresen ettünk instant kajákat. Napközben meg leugrottunk a boltba szendvicsért vagy hasonló. Ehhez képest most minden nap friss kaját főzök, amiből vinni is tud, ha akar.

Alapvetően szerintem ha otthon van az egyik fél, az a több szabadidő miatt magasabb életszínvonallal jár együtt.

Ettől függetlenül vissza fogok menni dolgozni, csak most kaptam egy kis szabadságot, mert az előző munkahelyem idegronccsá tett. Az itthoni munka (nincs stressz, és nem történik semmi) most ezen segít. Már nem az van, hogy minden este sírva érek haza :) És végre van időm a hobbimra és a barátaimra is. Szóval alapvetően nem olyan rossz dolog ez :)