Házasság vagy együttélés? Szerintetek melyik a jobb és miért? Érvek-ellenérvek?

"átszik is azokon,akik ezen felháborodtak,hogy valamiféle düh vezérli reakciójukat,pedig egy olyan témával szemben,amely nem horzsol fel sebet,vagy mellyel semleges véleményt alkotunk, nem szokott az ember felháborodni." - kedves #69-e válaszadó, ez önmagában tökéletesen igaz. Tudod, ma már polgárjogot nyert olyan szinten a házasság nélküli együttélés, hogy a két nézet békésen elfér egymás mellett a mindennapokban... de gondolod, hogy akik tizen-, huszonéve döntöttek a házasság nélküli forma mellett, azokat anno nem piszkálták, molesztálták annyit ezzel a témával, hogy ennek a felvetése ne okozzon indulatokat, ne szakítson fel sérelmeket bennük?

Nekem pl. anno anyám úgy belezizzent ebbe a házasság témába és az ezzel való terrorizálásomba, hogy a végén a zárt osztályra vitték be 2 hétre... kérdem tisztelettel, mitől ne szabadítson fel érzelmeket, indulatokat?

Szóval a levezetésedbe ott a hiba, hogy jól érzékeled az érzelmi töltést, csak azt automatice az illető párkapcsolatára, párjával való viszonyára projektálod... holott a házasság intézményét nem pártolóknak az elmúlt évtizedekben leginkább a környezetével voltak indulatokra, érzelmi viszonyulásokra alapot adó megélt sérelmei.

Pedig pont ezt emeltem ki 69-ben is,hogy NEM "az illető párkapcsolatára, párjával való viszonyára projektáloM" a 40-es választ.Pont erről szólt.Engem igazol a válaszod is,mert akinek az Anyja zárt osztályon volt,az nem lehet full egészséges-normális ember,ahogy 40-es is fogalmazott (mentálisan vagy lelkileg értem) és szintén tudom miről beszélek (tehát tapasztalat),mert Anyám is volt zárt osztályon (de erre írtam 69-ben,hogy 1000 oka lehet - Nálunk akár ez is,akár többek közt is)....

Egyébként meg az alatt,hogy polgárjogot nyert,nem tudom mit értesz,mert ahol mondjuk nincs gyerek,ott ez biztosan nincs így/nem elfogadott és komolytalannak titulált,illetve a környezetemben így látom.

"mert akinek az Anyja zárt osztályon volt,az nem lehet full egészséges-normális ember" - hát, az anyja, az kétségkívül nem... az illetőről magáról a világon semmit nem mond el az anyjának a mentális állapota:)

",hogy polgárjogot nyert,nem tudom mit értesz,mert ahol mondjuk nincs gyerek,ott ez biztosan nincs így/nem elfogadott és komolytalannak titulált" - hát, én manapság semmi ilyent nem tapasztalok, és igazándiból úgy gondolom, hogy aki tapasztal, az is inkább azért, mert ezt akarja tapasztalni, erre van kihegyezve az érzékelése... gondold át, egyáltalán honnan tudná bárki is, hogy egy adott párnak a kapcsolatáról van-e papírja, vagy nincs, ma már egyáltalán nem nevezhető tipikusnak - szerencsére - az XYné féle névfelvétel, ma a házasok egy jó része is továbbra is ugyanazon a néven fut, mint annakelőtte. Ugye a családi állapot már a személyiben sincs benne - ergo csak az tudja, akinek az illető maga meséli el, és senki más:)

Ezért álindok az összes ilyen kórházas és hasonló is, a gyakorlatban senki sem hord magánál házassági anyakönyvit, egy címen laknak, "ön a férje/felesége? Persze..." és kész, ennyi, senkit nem érdekelnek valójában az egyik törvényhozási képviselőcsoport élettárs-üldözési rémálmodásai... ahhoz, hogy ebből a huszonév-előtti borzalmas valóság legyen, vissza kellene hozni a "-né" korszakot, meg a személyibe írt házassági státuszt és adatokat - de szerencsére ma már erre a társadalomnak láthatóan semmi igénye...

Tudod, én megértem azt, ha valaki konzervatív nézeteket vall, senkit nem cikiztem soha a saját konzervativizmusa miatt - egész addig, amíg nem akarja másra is rátukmálni ezt a látásmódot, értékrendet.

Én szerintem nem akarok semmit tukmálni azzal,hogy a személyes véleményem az,hogy ez nem normális.

Szerintem,az is nagyban befolyásolja egy ember mivoltát,hogy miben nőtt fel vagy milyenek a szülei.Sőt sajnos ez adja az alapot.Furcsállom,hogy függetlenként tünteted fel.

Kórházban meg sehol pedig semmiképp nem tudnám azt mondani,hogy feleség vagyok,ha egyszer nem vagyok az.Ez szimpla öntudat és becsületesség.Barátaink, ismerőseink körében sem kelteném nyilván azt a látszatot,hogy "juj,lehet hogy házasok vagyunk,végülis sem a személyimben sem a homlokomra írva nem szerepel".Szóval ezt a hozzáállásod is furcsállom,nem kicsit.:) Számomra sok mindent elárul. Lehetne még sokáig boncolgatni ezt a témát...:)

Tőlem 74-es pedig kap egy piros pontot,pártolom!:)

Kedves #77, na ya, az biztos, hogy a szülői család tekintélyes mértékben tud rombolni - ha éppen olyan - de azért szerencsére a tulajdonságaink jó felét a genetikával hozzuk, a másik fele meg építhető, alakítható, ezért azután a legidegbajosabb szülői család sem tudja definitív tönkrevágni senki életét - ha az illető maga nem partner ebben, persze. Tény, rendes hendikepet tud jelenteni, de azért szerencsére néhány év kitartó, kemény munkájával le tudjuk magunkról tisztítani neveltetésünk kártékony részét, az ember képes a változásra, fejlődésre.

Az itt ebben a beszélgetésben sajnálatosan sokat használt "normális" szó szótöve, eredete az ugye a "norma". Namost a való életben úgy néz ki a dolog, hogy vannak az emberi reakciók egy adott dologra, amelyek kirajzolnak egy Gauss-görbét... mindig azt rajzolnak ki, és soha sem mást. Az tökéletesen rajtunk múlik, hogy ebben egyáltalán húzunk-e, vagy hova húzunk határt a "normális / deviáns" címszóval, a Gauss-féle görbe két végén 1-1 vagy 30-30 százalékot kiáltunk ki "nem normális" -nak... na, ez a nagyon nem mindegy...

Ami a többit illeti, barátainkat ismerőseinket egyszerűen nem érdekli ez a téma (természetesen pro-kontra), néhány barátomról csak onnan tudom hogy házas, mert ott voltam az esküvőjén, különben ez a téma soha, semmilyen összefüggésben nem szokott a beszélgetések része lenni, legfeljebb általánosságokként, mint itt is... sőt, a szomszédékról se tudom, hogy házasok-e:)))

A "hivatalnak packázásai"-val szemben pedig nem tudom értelmezni a "becsületesség" szót...

"Szóval ezt a hozzáállásod is furcsállom,nem kicsit.:) Számomra sok mindent elárul." - azon túl, amit leírtam a #23-ban a Kérdésre válaszolva, mármint hogy:

"Én az anarchizmusom okán vagyok házasság-ellenes, nem ismerek el a kapcsolatom felett sem isteni, sem állami rendet, nem tartok igényt se istenség, se állam rábólintására... meg különben is rühellem a ceremóniákat.

Ettől még 16 éve vagyunk együtt, és mindenünk közös ..."

Ezen felül mégis mit? :)))

Látom inkább beszélgetéssé alakultak itt a dolgok, de azért visszakanyarodva a kérdéshez...

Magam részéről talán majd egyszer házasság inkább. Aki azt írta, hogy maga sem gondolta volna, hogy más, mert másképp állnak hozzájuk, mint férjhez és feleséghez, az pont nem azt írta le, hogy milyen belülről a házasság, hanem hogy a környezet milyen előítéletekkel (ami jelen esetben pozitív) viszonyul ehhez. Én a környezetem miatt nem házasodnék.

Ismerek olyanokat, akik azért nem házasodnak, mert nem tehetik meg. Képtelenek lennének felvállalni egy "lagzit" (a magukat jól érezni akaró rokonság etetését/itatását).

Aki attól fél, hogy valamiben közösködni kell, arra viszont ott a házassági szerződés. Van akinek ez visszás, van ahol ezt már eleve a bizalmatlanság jelének tulajdonítják, de felnőtt embereknél ez teljesen természetes, ha olyan mértékűek a vagyoni különbségek, hogy az egyik félnek mondjuk háza van, a másiknak meg milliós tartozása.

Van aki a közös kasszát népszerűsíti, van aki a külön kasszát, de közös teherviselést. Ez is megegyezés kérdése, szerintem jobb az utóbbi, ha mondjuk ajándékot akarsz venni a másiknak, vagy csak el akarsz menni találkozni egy régi baráttal és beülni valahova pár órára. Nincs az, hogy a közös kasszából vetted el.