Házasság vagy együttélés? Szerintetek melyik a jobb és miért? Érvek-ellenérvek?

Én vagyok akinek 2 gyereke van de nem házas. Nekünk tényleg nem fontos a házasság. De ettől még a kapcsolatunk nagyon is remek. A gyerekeket elismerte szóval a nevén vannak a gyerekek. Nálunk nincs összefüggés az között, hogy házasok vagyunk vagy sem, hogy mennyire felelős. Most nem állok neki fényezni, mert szerintem ennek nem lenne értelme én tudom, hogy mennyire odateszi magát a gyerekekkel kapcsolatban.

Én tényleg csak azt kérem, hogy ne ítéljetek az alapján, hogy valaki nem házas. Nem kell semmi elméletet gyártani, hogy mért nem vagyunk házasok. Mi így vagyunk boldogok.

Én se gyártok cserébe elméleteket, hogy na vajon titeket mért vett el a férjetek.

" ha hiszed, ha nem, ezért nem érdekli egyikünket sem az esküvő se... "

vagy csak próbálod bebeszélni magadnak ezt, miközben egyszerűen arról van szó, hogy a párod nem akar elvenni...

mondhat bárki bármit, a házasság legalább hivatalos hozzátartozóvá teszi az embert. És ha mondjuk a férjem kórházba kerül, nem kell azzal szembesülnöm, hogy nem engednek be hozzá mert csak holmi szerető vagyok. És nem hivatalos rokoni kapcsolat.

61-es!

Köszönöm a válaszod! Kedves, nyugodt fogalmazás.

Arra kíváncsi lennék azért mégis, hogy a kapcsolatotok kezdetén, mégis miképp dőlt el, hogy nem lesztek soha házasok és maradtok az együtt élés szintjén?

Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ez hogyan alakul, mert nekem ez olyan természetes, hogy házasodunk, hogy érdekelne a házasság nélkül élők oldala, gondolatai.

40-es

mi nem vagyunk házasságpártiak. persze semmi rossz szavam nincs azokra, akik aláírták a papírt. nekik valamiért fontos volt, ezer oka lehet. és nekünk is van ezer okunk hogy ne írjuk alá.

a kapcsolatunk stabil, sok próbát kiállt már, nem kell más bizonyíték arra, hogy összeillünk és kitartunk egymás mellett.

közös gyereket is tervezünk, szerintem is sokkal nagyobb kapocs mint a házasságlevél.

pont azt szeretem a legjobban az együttélésben, h nincs semmilyen jogi mellékága, szabad akaratunkból vagyunk együtt, és ha az akarat elég erős, akkor együtt is maradunk.

voltam már néhány esküvőn, sőt, egyszer úgy esett a konstelláció, hogy egy óra alatt 2 polgári szertartáson sikerült részt vennünk, mert két ismerősünk ugyanazon a napon és helyszínen kötött házasságot.

kegyetlenül kiábrándító volt, hogy az egészben csak a nevek különböztek, minden egyes momentum, és mondat ugyanaz volt.

mi szeretjük az egyedi, személyes dolgokat, a kapcsoltunkat egy fogadalommal erősítettük meg 2 évvel ezelőtt. saját szöveg, szabadon választott informális helyszín, egyedi program, és csak mi ketten. nekünk ez sokkal jobban megadja az összetartozás, intimitás érzését mint egy sablonos jogi ceremónia.

"szabad akaratunkból vagyunk együtt, és ha az akarat elég erős, akkor együtt is maradunk."

miért, szerinted akik megházasodnak, azoknak fegyvert tartanak a fejükhöz?

Pedig a 40-es nagy igazságot írt le és látszik is azokon,akik ezen felháborodtak,hogy valamiféle düh vezérli reakciójukat,pedig egy olyan témával szemben,amely nem horzsol fel sebet,vagy mellyel semleges véleményt alkotunk, nem szokott az ember felháborodni.

Saját tapasztalatból tudom,mert voltam már mindkét oldalon,a házasságellenesből lettem házasságpárti,hogy amikor nem akartam,az nem volt normális,egy gyerekkori trauma vezérelt (de ennek lehet ezer oka).Szóval azért a félreértések elkerülése végett,a 40-es válasz nem arról szólt,hogy akik nem házasodnak,azoknak a kapcsolatukkal van a probléma (persze lehet ilyen is),hanem arról,hogy egyik vagy másik félben és lehet,hogy nem is tudatosan.

Kedves 61-es!

Köszönöm a válaszod, nagyon hálás vagyok érte, mert megerősítettél abban, amit az együtt élésről/ házasságról eddig is gondoltam.

"Ha tényleg örökre szólna és nem lehetne csak úgy feldobni, akkor már holnap hozzámennék a páromhoz."

Látod, ez az, ami csak a Párodon és rajtad múlik, senki máson. A szememben a házasságot nem lehet felrúgni...és nem azért, mert a jog megakadályoz. Én kiválasztottam a férjemet, és azt mondtam neki, hogy kitartok mellette amig élünk. És ehhez tartom magam, pedig van hibája, nem is kevés. Nehéz néha. Jobban boldogulnék némely pillanatban egyedül, vagy mással. DE nekem Ő a társam!!! Nem keresnék mást, akinek jobb tulajdonságai vannak, vagy jobban keres, mert letettem a voksom nála és ehhez tartom is magam. :)

Ott a válaszodban, amit írtam is, hogy nem bízol a kapcsolatban, ezért nem lépsz. Ezzel nincs baj, csak a legtöbb együtt-élő vagdalkozik, meg ócsárolja a házasságot, pedig lehetnének őszinték, ahogy Te is voltál és máris nem lenne a 2 tábor közt ellentét.

Kívánok sok boldogságot!!

40-es