Mennyit segítsen a férfi?

Figyelj, míg nekünk nem lett babánk előtte is segített a férjem. Ha megkértem pucolt krumplit, elment a boltba stb.

Takarítás, mosás, főzést én csináltam/csinálom nekem ez kikapcsolódást jelent.

Most, hogy babánk van is segít bármiben, sokszor kérni sem kell. Kiteregeti a ruhát, elmosogat, felporszívózik.

Szóval annyira ezt nem lehet behatárolni, de én úgy gondolom, hogy valamennyit segítsen a férfi is a háztartásban, nem azt mondom, hogy főzzön, de egy gyerek mellett a mosogatás is nagy segítség.

Nekem az volt a segítség, hogy ha hazajött, játszott a gyerekesekkel, ez nekik is jó volt és nekem is, mert utolérhettem magam, utána beülhettem lazítani a kádba.

Kisgyereknél jó, ha fürdetésre itthon van, az kétemberes munka, pláne első gyereknél. (harmadiknál már a kutyával hozatjuk vissza a cumit :) )

Kérdező, ne húzd fel magad az ilyen válaszokon. Akik azt írják, hogy még munka után a férj "segítsen be", mert jajj milyen nehéz egy gyerekkel egész nap, meg nekik éjfélig tart a munka, azok egyszerűen nem normálisak.

Egy gyerek mellett nyugodtan, kényelmesen el lehet végezni a házimunkát (ha meg nem, akkor tessék áthívni a nagyit, hogy addig vigyázzon rá...), a csecsemők még boldogan elalszanak 1-2 órát, annál több meg a napi takarítás/mosás/főzés akkor sincs, ha 160m2-es háza van az embernek.

Természetesen ha hazaér a férj akkor a babával játsszon, együtt etessék, altassák, öltöztessék, tegyék tisztába, ne csak a nő dolga legyen. Tehát ebből maximálisan vegye ki a részét.

De azért az, hogy a gyerekkel való otthonlét munka, az erős túlzás. Mások napi 8 óra munka után is képesek ellátni a háztartást meg a gyereket, egyesek meg egész nap otthon ülve sem. Érdekes...

Csinálja már ezt mindenki úgy, ahogy neki tetszik...

Nincs értelme ilyeneken vitatkozni! Mintha arról akarnálak meggyőzni, hogy a tejcsoki a jobb, miközben te az étcsokit szereted.

Nem azt mondom, beszélgetni lehet róla, csak már előre látom a provokatív megnyilvánulásokat ennél a kérdésnél is...

Szerintem ez mindenhol máshogy van. Van olyan nő, aki szívesen tart rendben egy lakást és főz, mert nem nyűgnek fogja fel, hanem tetszik neki, amit így létrehoz. Neki kevésbé kell segíteni elég, ha észreveszi a másik, hogy klassz dolgot csinál(nyilván ha a másik úgy áll, hozzá, hogy semmit nem csinálsz csak otthon vagy, azzal mindenkinek el lehet venni a kedvét). De akinek nyűg az egész és utálja, annak nem árt segíteni, mert máskülönben rosszul érzi magát, hogy miért csak ő csinálja ezt.

Szóval szerintem ez inkább lelki kérdés, mint időbeni. Időbe szerintem egy embernek is beleférne kényelmesen, hogy egy lakást és gyereket rendben tartson. A kérdés szerintem akkor érdekesebb, ha mindkét fél dolgozik, akkor hogyan osszák ezt meg.