Másnak is nehezen ment az osszecsiszolodas? Félek elmérgesedik a helyzet.

Bocsi, Kérdező, de kiakadok az ilyeneken.

A kérdéshez: ez valamilyen szinten normális. Mi 4 éve vagyunk együtt, abból kb. 2 éve lakunk együtt. 1 évet a szüleimnél laktam, akkor igazából nem nagyon volt változás, de akkor ismertük meg egymás szokásait a legjobban, mikor ketten költöztünk össze. Meg kell beszélni, hogy ki mit hogyan szokott és ami nem olyan vészes, azt elfogadni. Menni fog, csak hozzá kell szokni. És szeretitek egymást, nagy baj nem lehet :)

De most nem azért, de felére lehetne csökkenteni a veszekedéseket, ha neked lenne több eszed és nem hepciáskodnál. És 0-ra lehetne redukálni ha ezt vele is megtudnád beszélni.

Nem veszekedni kell, hanem kommunikálni. Pl.:

"Édesem, égve maradt a villany, lehet én voltam de lehet te. Majd azért mind a ketten vigyázzunk, mert sok lesz a számla :)"

És ha te vetted észre az égve maradt villanyt, akkor lekapcsolod.

Fürdésen nem tudom mit lehet vitázni. Én hűvös vízben szeretek lenni, ő melegben ezért mikor egyszerre zuhanyzunk akkor én magamra a hűvöset folyatom, és szó nélkül a melegre tekerem neki.

Ti mi a fenét tudtok ezen vitázni??

Nézd, nálunk dettó ugyanez volt. Hülyeség, hogy nem illetek össze. Mi a mai napig összeveszünk ilyeneken néha, mégis 6,5 éve vagyunk mi is együtt, 6 éve együtt is élünk és még össze is házasodtunk. Igen, lehetne 0-ra redukálni, de amikor 6 éve folyamatosan mondogatod, akkor egy idő után már nem tudod szépen.

Egyébként meg nekünk is voltak súrlódásaink, de idővel sokat fog javulni, megtanuljátok a másik szokásait, hepciáit is tudni fogjátok.

Csak tényleg egy picit több türelem kéne :)

Vegyél neki zseblámpát.

Jó tudom ezer apró ilyen kis izé van, de ha mindet megoldod valami kompromisszummal akkor nagy baj nem lehet. Amúgy én is utálom amikor felkapcsolják a lámpát ha alszok, erre különösen hepciás vagyok, de ezek tényleg apróságok. Ha nem veszitek ezeket komolyan és gondolkoztok olyan megoldáson ami mindkettőtöknek jó, nem fog elmérgesedni.

Én pl. reggel és este is zuhanyozok, a férjem vagy este, vagy reggel, attól függően, mennyire fáradt, de ha pl. együtt vagyunk, akkor mindketten tusolunk reggel is és este is... Nálunk ez sosem volt téma. A villany meg... "A fürdőben ég a villany, légyszíves kapcsold le." Nem pedig ki hagyta úgy, te hagytad úgy, lényegtelen, le kéne kapcsolni és kész. Energiatakarékos égőnél oly' mindegy, hogy 10 percig égett pluszban. Úgy még nem jártunk, hogy egész nap úgy maradt volna. Anyukám anno rendszeresen égve hagyta a lámpát a garázsban, lekapcsoltam, majd mondtam neki, hogy úgy maradt, máskor figyeljen. De sose figyelt, kicseréltem az égőt egy nagyon kis teljesítményű energiatakarékosra és kész.

A férjemnél a szennyes volt vicces. Először mindig mondtam neki, hogy szedje össze, mert mosni fogok. Aztán mondtam neki, hogy ami nincs a szennyesben, az nem lesz kimosva. Aztán így is történt. Hétfőn reggel kérdezi, hogy hol a kedvenc pulcsija... Mondtam neki, hogy én nem mostam ki, mert nem volt a szennyesben, nem álltam neki keresgélni. Utána mindig szakszerűen használta a szennyest... De ezért veszekedni felesleges, persze ő se szólt semmit azért, mert nem mostam ki, vett fel másikat, aztán összeszedte a szennyesét. Persze én is összeszedhettem volna, de a fenének van kedve hason csúszva keresgélni, amikor 2 gyereknek is az a kedvenc szórakozása, hogy mindent kipakol, kiborít, de még összeszedni nem tudják... Ilyenkor nem hiányzik egy trehány férj senkinek se.

Igen, az exemmel pont ilyen volt. Az exemmel. A párommal ment minden, mint a karikacsapás. az a baj ezekkel a vitákkal, hogy én elkezdtem már tojáshéjon járni, nehogy valami rosszat tegyek, amin megint lehet vitázni. Viszont az ember nem élhet a saját otthonában vendégként! Ha elfogadjuk, hogy két felnőtt, kereső ember él együtt, akkor mindenki annyiszor zuhanyzik, ahányszor akar.

Lehet vele kísérletezgetni, és lehet, hogy összecsiszolódtok, de mi megutáltuk egymást. Ne érts félre mostani párommal is vannak viták, hogy ezt mér így, úgy stb., de alapvetően elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk, aztán hébe-hóba napirendre kerül valami piszlicsáré marhaság, mondjuk, hogy miért nem teszem be a cipős szekrénybe a cipőmet, mire megmondom, hogy mert nem szeretem, ha bent van és akkor legközelebb arrábbrugdalva találom a cipőmet a sarokba, mert nyilván útba volt páromnak, mikor ki akarta venni a saját cipőjét, és akkor onnantól én is berugdaltam a sarokba, és mindenki boldog.