Rettenetes ez a helyzet! Mi tegyünk, hogy könnyebb legyen?

Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy külföldre költözünk. Ő ment előre augusztusban, én meg beköltöztem anyukámhoz. Az volt a terv, hogy elvállal valami rossz munkát, amíg talpra nem áll anyagilag, én utána utazom, mindketten dolgozunk, később pedig elhelyezkedik a szakmájában.

Nagyon hamar talált munkát, és kiszámoltuk, hogy október elején már mehetek is. De szeptemberben elkezdett akadozni a munka, azóta jó, ha hetente 3 napot dolgozik. Ebből csak a saját kiadásait tudja szűkösen fedezni. Azóta teljes gőzzel keres másik munkát, de még nem talált. Ott tartunk, hogy 3 hónapja nem találkoztuk, és fogalmunk sincsen arról, mikor lehetünk újra együtt. Ő kezd depressziós lenni, hogy sehová nem veszik fel, én meg teljesen kikészülök idegileg ebben a nagy bizonytalanságban.

Most ott tart, hogy konyhában is dolgozna akár, de a legtöbb helyen nem hívják be interjúra, mert nincsen szakmai tapasztalata. A "legviccesebb" az volt, amikor valahol bejutott szakmai napra, majd közölte vele a főnök, hogy a mosogatáshoz túlképzett, túl tehetséges, és nincsen szíve felvenni őt ebbe a munkakörbe... Viszont máshol alig veszik komolyan, szakmai tapasztalat híján.

Tudom, hogy fontos lenne a pozitív hozzáállás, de most nem megy. Ma kap értesítést az egyik helyről, szerdán pedig megint megy interjúra máshová, de már olyan sokszor reménykedtünk, és mindig csalódtunk. Fogalmam sincs, mikor lesz állása, hogy mikor találkozhatunk legközelebb. Félek, hogy feladja, nem tudom, mi lesz.