Minden házasság megromlik a gyerek születése után?

Szerintem itt a legtöbb buktató ezeken szokott lenni:

- szexuális élet. Sok anyuka a 6 hét, 2 hónap letelte után sem akar belevágni a szexuális életbe, illetve a férjével való együttléteket már feleslegesnek tekinti az életében

- szülés utáni depresszió: a férj nincs ott, többet dolgozik, nem segít a háztartásban. Ezt tudni kell kezelni! Ha otthon van az ember egy kicsi babával a minimum, hogy a házimunkát ne a férjétől várja el. Meg kell tudni birkózni azzal az érzéssel, hogy most egy ideig kicsit magányosabb, hiszen a férje dolgozik, ő pedig otthon van a kicsivel.

- a babával való dolgok eltúlzása, elhúzása: ha nyekken egyet már fel kell venni, egy percre sem lehet letenni a babát - ez nem jó gondolkodás! Meg kell tanulni megítélni mikor van valamire szüksége a kicsinek és mikor hisztériázik. Ha minden alkalommal felveszik, amikor sír, annál jobban fog sírni legközelebb, hogy felvegyék. A babák nem hülyék.

- a férjet tudni kell beavatni a babával kapcsolatos dolgokba. Eleinte sok újdonsült apa kételkedve áll a dologhoz és nem tudja mit kezdjen egy ilyen pici gyerekkel! Meg kell neki mutatni, hogyan kell fürdetni, etetni, öltöztetni, csináljátok ezeket közösen, és majd később egyedül is rá lehet hagyni! Sok anya ezeket a feladatokat egyedül magára vállalja, és a gyerek 1-2 éves korában jut eszébe háborogni, hogy a férje nem is tudja megcsinálni, hiszen soha nem is kérte ebben a segítségét.

- a babát normál időben tegyék ágyba, nagyon rossz az, ha a szülők lefekvése után kell még altatni! Egy pici baba már 6-7 órakor ágyba kerülhet, és akkor van idejük a szülőknek egymásra is.

- ne legyen a baba a szülőkkel egy szobában, ez senkinek nem tesz jót.

- ne húzzuk a végtelenségig a szoptatást és az otthonülést! A bölcsi nem börtön, a gyerekek élvezik. Az anyatejből pedig 6 hónapos korukig minden fontos immunanyagot beépítenek a szervezetükbe, utána igazából biológiai szempontból nem szükséges.

És mindemellett persze: KOMMUNIKÁCIÓ! Közös programok, és ne féljünk a pár hónapos gyereket néha a nagyira bízni, hogy a szülők is elmehessenek egy pár órára fürdőbe, moziba, akárhova, ami nekik kikapcsolódás.

Nem hiszem, hogy ez ki lehetne így állítani, hogy minden házasság megromlik.

Szerintem azért nem mindegyik.

Ott ahol tényleg minden, de minden rendbe volt, a körülmények, a hétköznapi dolgok, a párkapcsolat, az anyóshoz-apóshoz fűződő kapcsolat, a munkahely, a pénzügyek, az a házasság szerintem nem romlik meg.

Viszont ott, ahol bármivel is gond volt, az jobban előjöhet a gyerek megszületése után.

Egy gyerek nagyon sok változást hoz egy kapcsolatba. Sok minden megváltozik, több minden negatív irányt vehet, ezért egy régebbi dolog jobban kiéleződhet ilyenkor, amiből aztán probléma lesz.

A mi házasságunk nagyon megromlott a fiúnk születése után.

És én elmondhatom nőként, anyaként, hogy nagyon sok anyukával ellentétben nálunk pont fordított helyzet volt. Míg én az anyaság mellett továbbra is megmaradtam feleségnek és nőnek, a férjemből inkább csak apa lett. Csak a gyerek volt neki fontos, én annyira nem. A szex is mérséklődött nem is kicsit, ha valaki kezdeményezett, az inkább zömében én voltam, nem a férjem. Pedig hogy őszinte legyek, szülés után sokkal jobb formában voltam alakra és csinosságra, mint terhesség előtt.:)

De nálunk más gondok is voltak. Főként a nagyszülők miatt, amik még jobban kiéleződtek.

És kiderült, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, ugyanis más látni, hogy milyen szülőnek lenni és más szülőnek lenni. A türelmünket is próbára tette. Én sokkal türelmesebb vagyok, lettem is, a férjem viszont sajnos nem.

Nekünk külső segítséget is igénybe kellett hogy vegyünk (szakember), hogy valamennyire rendeződjenek a dolgaink. Mi már a válás szélén voltunk.

Teljesen nem jöttünk rendbe, de azért sokkal jobb.

Te magad is változni fogsz, átalakulsz terhes nővé, utána anyává, de az nem ugyanaz, aki voltál.

Ez az élet.

Ha szülés után a hormonszinted nem lesz a régi, akkor változni fogsz mindenben.

Ez nem a te döntésed, hanem a természeté.