Él valaki olyan kapcsolatban, ahol a másik férj azt mondja, hogy sosem volt belé szerelmes, de nagyon szereti?

"A szerelem egy bizonyos hormont termel, ha ne kelljen most utána néznem, de ez max. 2 évig működik."

Ez természetesen természetesen nem így van. :) Aki ezt állítja nem valószínű, hogy valaha is volt szerelmes. A szerelem lelki dolog és jó esetben nem múlik el egy-két évig. Tudom, mert tapasztaltam a hormonok tombolása által szerelemnek vélt valamit már nem egyszer. Meg tapasztaltam a szerelmet is. A kettő nem egy.

Legalábbis nekem. Aki a kezdeti lángolást érzi szerelemnek, azt is megértem, de nekem az még csak az erős vonzalom kategóriájába tartozik.

A szerelem fogalmát mindenki máshogy definiálja. Én pl. nem vagyok a rózsaszín ködös típus, a kapcsolatok elején sem. Először meg kell ismernem a férfit, hogy beleszeressek. Számomra a szerelem mély, de ugyanakkor nagyon nyugodt, békés érzés. Lehet, hogy más azt mondaná, hogy ez nem is szerelem, mert nem röpködnek pillangók a hasamban.

27/n

Na, de hagyjuk is, hogy kinek mi a szerelem, mert az, ha valaki leírja, hogy évek múltán is szerelmes a párjába, itt általában nagy ellenkezést vált ki, mindenáron ránk akarják beszélni, hogy "áh neeeeem, az nem leheeeet... hát még a neten is megírták! Tudományosan! Meg Jucinak, meg a Bélának, meg a szomszédasszonynak is elmúlt két év után tegnapelőtt" :D

Valószínű, hogy a több kapcsolatot megélt, tapasztalt, középkorú emberek nagy része azért tudja, mikor szerelmes és mikor nem. Ha valaki szeretetben él a párjával és már nincs szerelem, jó, ha meg van szerelem úgy is jó, a lényeg, hogy mindkettőnek megfeleljen.

Igazából az a nehéz, ha a partnereknek mások az igényei, a vágyai, az érzései.

Egyébként szerintem a kérdezőéknél nem lesz válás, mert szeretik egymást, sőt a kérdező szerelmes is. Csak hát kit ne bántana kicsit, ha ő szerelmes, a párja meg nem? Még ha közben azért szereti is.

". Egy férj nem fogja úgy szeretni a feleségét, mint Jóskát. Szerintem a férj csak arra gondol, hogy már ugrik ki a szíve, mint anno randi előtt. "

Ez szép lenne ha igaz lenne, de itt sokan sajnos nem erre gondolnak!

A szerelem alatt én sem - és a válaszadók 99%-a sem - a kezdeti lángolást, randizgatást érti, hanem az 1-2 év utáni állapotot, amikor az ember úgy érzi, egyre jobban szereti a társát, vele akarja leélni az életét. Valaki itt jól definiálta: a szerelem esetén vágyik az ember az érintkezésre, kontaktusra, mind testi mind lelki szinten; de emellett ő teszi boldoggá és ő vigasztalja meg, vele beszéli meg a problémáit.

Itt sokan viszont nem erről az elmélyült szerelemről írtak sajnos, hanem a "Jóskás" baráti szeretetről: ahol 13 év után be kell érni azzal, hogy már nem vágyik az érintésére, társaságára, főleg nem állandóan, csak "szereti". De ez a csak szeretés nem elég egy kapcsolathoz, ha a másik fél többet akar.

Hát nem hiszem hogy ez válóok lenne! Ennyi erővel mindenki pár év után elválhatna.

Mi pont 16 éves házasok vagyunk. Ez idő alatt voltak ilyen meg olyan időszakok, de szerencsére a jóból volt a sokkal több. 2 évig jártunk még a házasság előtt. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert nálam bizony az a bizonyos őrjitő szerelem nagyon sokáig tartott, min.6 évig, aztán kicsit enyhült, de még mindig szerelmes voltam a férjembe. Jelenleg inkább azt mondanám én is hogy nagyon de nagyon szeretem őt, de már nem rajzanak a pillangók a hasamban. :) Érdekes módon a férjem az utóbbi kb. 1 évben megint lángol, aminek nagyon örülök. Azelőtt én voltam a ragaszkodóbb most meg ő. Összeségében tehát azt mondanám hogy vannak fellángolások még ennyi év után is. Én úgy definiálnám az igaz szerelmet hogy: hullámzó mint a tenger, hol erősebb, hol gyengébb, hol lángoló,hol "csak" szeretet. Aki hosszú kapcsolatban él, az érti mire célzok. Jobb esetben legalábbis. Mert akik rosszul élnek azok nem hiszem, de akik jól azok igen. :)