Ti meg tudnátok bocsátani egy félrelépést, ami elsősorban érzelmi alapú volt, nem testi?

Ha nagyon szeretném a páromat(igen ,mindezek ellenére is ,hiszen az érzelmeim nem ey csettintésre múlnának el iránta) akkor lehet ,hogy képes lennék arra rávenni magam ,hogy megbocsássak neki .Viszont biztos ott lenne bennem a folyamatos kétely ,-Vajon kire gondol mikor velem van ?

-Tényleg engem szeret ,nemcsak mondja ? ... stb ;stb ..

Ezekbe hosszú távon bele lehetne golyózni ...

Nem tudom vissza tudna e állni ezek után a bizalom ... valószínű ,hogy nem .

Itt nem az a kérdés, hogy meg tudnék-e bocsátani hanem, hogy érdemes-e együtt maradni. Hova tovább? Ez pedig sok mindentől függ.

Megbocsátani meg tudnék. Ahogy más is. Sőt meg is kell, mert nincs értelme életünk végig hordozni a tüskét.

Viszont egy különválás nem jelenti azt, hogy nem bocsátottam meg. A kettő majdnem független egymástól.

12-es:

Úgy vélem, soha nem voltál ilyen szituációban.

Kíváncsi lennék mit mondanál, ha ez veled fodulna elő. Nem most, elméletben, hanem mikor neked kell átélned a megalázottságot. Azt, hogy érzelmileg kisemmiztek.

Ahogy az előző írja. Én is megbocsátanék, persze, nem tehet róla hogy szerelmes lett. De valóban nem érdemes ettől még együtt maradni.

Beleszeretett mába, ergó engem már nem úgy szeret ahogy én azt szeretném. Attól még lehetünk barátságban, de miért kell továbbra is úgy tenni mintha minden rendben lenne. Miért vagyok én hozzáláncolva egy férfihoz, akinek már nem kellek igazán. Egy nő jó megvan egyedül is. legalábbis én. Ha van egy partnerem, akkor az azért lemondással is jár, az előnyökkel együtt persze. Előny az hogy érzem a másikon hogy szeret, hogy én vagyok a mindene. A hátránya meg hogy alkalmazkodni kell, nem kicsit. Most ha az előny elvész, akkor miért kell nekem csupa hátrányokból álló helyzet? Anyagilag független vagyok, úgyhogy a fizetése számomra nem előny.

Emellett elveszi a lehetőségét hogy megismerkedjek egy másik pasival, aki valóban úgy szeret ahogy én szeretném.

Szóval miért is kell engedni hogy benne tespedjen a langyosvízben mellettem, amíg találkozik egy másik nagy ővel? Ugyan már.

35/N

És még egy. Társkeresőn elég sok nős pasi keres meg, hogy szeretőt keres, kicsi gyerek meg asszony mellől. Ezeknek általában már nem én lennék az első viszonya. Ráadásul nem csak megtörténik, mint ahogy a munkahelyen véletlenül beleszeretsz a kolléganődbe, hanem tudatosan partnert keresnek, mert otthon vagy nem elég, vagy nem jó, vagy teljesen elutasítja őket a feleség (legalábbis ez a szöveg) aztán soknál biztos az van, hogy uncsi, meg macerás a kicsi gyerek, és elegük van, és így akarnak kicsit kikerülni a mókuskerékből. Ettől még nem akarnak elválni, na nem azért mert szeretik a feleségüket, hanem mert nehéz a pénzt megosztani, vagy nem akarják kifizetni a feleséget, vagy mert szeretik a gyereküket és nem akarnak hétvégi apukák lenni.

Szóval visszatérve a kérdésre, én azért nem maradnék együtt a pasival, mert nem önszántából vallotta be és mondta azt hogy ne haragudj, meghülyültem, de rájöttem hogy baromság volt mert téged szeretlek, hanem azért lett vége mert a szerető kirakta, mert vagy talált mást, egy független pasit, vagy felmérte hogy nem ez az amire ő igazán vágyik, vagy kiszeretett a férjből. A pasi ezt a végtelenségig húzta volna, és emellett meg is mondhatta volna a nőnek, hogy nem fog eljönni otthonról mert nem akar hétvégi apuka lenni mert szereti a gyerekét.

szerintem meg pont az érzelmi alapú megcsalás a megbocsájthatatlan!

ha szeretne engem mást nem tudna, és jé, most vége a szerelmével, hirtelen vissza szeretett volna belém? kizárt!

Kedvesem, ha nem érdekel a téma akkor nem értem mit kavarsz még itt... Amúgy meg ideje lenne visszaülni az iskolapadba,és kicsit nyelvtanozni, mert attól még hogy az utolsó kommentedben megpróbálod magad menteni, hogy te márpedig nem azt írtad hogy az állandó megcsalás nem bűn, attól még mindenki tud olvasni, és meg tudja mondani hogy egész eddig azon hisztiztél hogy milyen hülyék vagyunk amiért nem nézzük el a pasijainknak, hogy folyamat megcsaljon.

Hogy a szavaiddal éljek: fel lehet nőni a feladathoz, kapcsolathoz, nem ártana neked is felnőni ahhoz, hogy megértsd: komoly gondjaid vannak, ha ezt hagyod. És hagyod.