Te eltudnál képzelni házasságot, családalapítást egy faluban?

Soha.

Falun nőttem fel,gyűlöltem,hogy bármi kell,buszra kellett szállni,semmi program,egy nyomi kisbolt horror áron,iskolába másik faluba bejárni,a doki heti 2 nap volt, és még sorolhatnám.

18 évesen elköltöztem városra,megyeszékhely,10 éve itt élek,imádom.Kisebb mint Pest,oda nem mennék,nekem az már nagy,de falura sem,mert most is 2 nap után már minden bajom van ha látogatóba megyünk.

Én is Győr-Moson-Sopronban élek, konkrétan Győrben. Pontosabban Győr mellett egy 10.000 fős településen.

Busszal tényleg borzalmas a közlekedés, autó nélkül tényleg meg van lőve az ember. De van itt iskola, óvoda 3 helyen is, gyerekorvosi és felnőttrendelő.

Én azt mondom, az a 20 km nem sok neked, ha autóval mész.

Mennyire könnyen tudsz mindent felszámolni? Úgy értem, munka, albérlet vagy saját lakás?

Én el tudom, sőt, nagyon tartok tőle, hogy a fővárosban ( vagy magyar, vagy külföldi...)kezdjük el a családalapítást:(

Nem érzem kevesebb lehetőségnek a kisvárost, vagy a falut, én is ott nőttem fel, semmiben nem vagyok hátrányban a fővárosiakhoz képest, sőt azt vettem észre, hogy az értékrendünk sokkal helyesebb, mint az itt felnőtteknek. Tudom,hogy vannak, akik "vidékről" suttyók...de azok a fővárosban is azok lennének, me azt ozták otthonról, a családjuktól

Én faluban éltem 20 éves koromig, de utáltam.

Semmi lehetőség nem volt sportra komolyan, max annyi hogy kimentünk a focipályára rohangálni, de hogy komolyan sportoljunk semmi mert mindenért 40 km-ért kellett volna buszozni, mert ott volt a legközelebbi normális város.

Semmi normális program. Nem lehetett válogatni semmiben, sem iskolában, sem óvodában, sem orvosban semmiben, az volt ami volt.

Most már Budapesten élek, és soha semmi pénzért nem hagynám itt!!! Ha nekem faluban házat adnának akkor sem kellene, inkább életem végéig albérlet de Budapesten.

Az én gyerekeimnek végre lehetősége lesz sportolni ha akarnak, vagy ha szeretnének valamilyen hobbit lesz rá lehetőség, lesz rá lehetőség, hogy jó iskolába járjanak, lehet majd válogatni a középiskolák és a főiskolák között is. Sokkal több munkalehetőség is van itt a fővárosban.

Semmi pénzért nem mennék faluba-sajnos a magyar tendencia az, hogy a falukban csak meghalni lehet. De komolyan. Semmi nincs. Legalábbis felénk semmi nem volt. ( JNSZ megye)

Elárulok neked valamit. Az egyik jó barátnőm megismert egy pasit akivel 2 éve vannak együtt, a pasi mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik. A barátnőm is ott van vele, nem akarja elhagyni mert szereti. De tudom, hogy nem szereti ő sem ezt a falusi semmittevést, és már 2 év után mindig panaszkodik, és titkon irigyel engem, hogy nekem pörög az életem Pesten. Ha most így van, mi lesz 10-20 év múlva??

Nem az a kérdés, hogy mások tudnának falun, tanyán élni, hanem az, hogy te képes vagy-e rá :) Tehát azon gondolkozz el, hogy nap mint nap ugyanaz a pár utca, ugyanazok az emberek, ugyanaz a szűk környezet. Hogy ilyen körülményt te, mint budapesti ember meg tudnál-e szokni, szeretni. Szerintem érdemes lenne megoldanod, hogy néhány hétre leköltözöl oda. Hosszú fizetés nélküli szabit ha tudsz kivenni, menj le és nézd meg folyamatában mi van ott. Hogyan tudsz oda beilleszkedni, tetszik-e az az élet. Mert roppant más mint a városi és mindez csak gyakorlatban dőlhet el.

Budapesti vagyok, a férjem a Balatonnál egy kicsi településen nőtt fel (mára már város) de én pl. még oda se tudnék költözni. Mi budapesten telepedtünk le, itt dolgozunk és a hétvégéket töltjük vidéken. Majd ha nyugdíjasok leszünk, akkor biztos hogy odaköltözünk. Jó levegő, kerti munka, tér. Akkor majd az kell. De most a városi pezsgés, a munka, és majdan a gyerekeinknek sok lehetőség kell. De ezt nyilván mindneki másként látja.

Én nem tudnám elképzelni. Kisvárosban nőttem fel, és már ott rengeteg problémám volt gyerekként is. Egyszerűen nem volt lehetőség arra, hogy azt csináljam, amit szerettem volna. 15 évesen el kellett költöznöm emiatt Budapestre kollégiumba. Falun ennél még rosszabb lehet.

De itt első körön nem ez a probléma. Hanem az, hogy most távkapcsolatban vagytok, az összeköltözés sok változást hozhat. Neked viszont ehhez mindent fel kell adnod. Nagy a kockázat. Mert mi van, ha két hónap után kiderül, hogy nem is illetek össze?

Esetleg azt tudnám elképzelni, hogy kiveszel egy fél év - egy év fizetés nélküli szabadságot, és ha bejön az együttélés, akkor utána felmondasz. Jó eséllyel a felmondási időtől el fognak tekinteni, hiszen ennyi időre már vesznek fel helyettest, aki meg örül, hogy maradhat a munkahelyen. Ha meg mégse jönne be a dolog, van hova visszamenned, nem égetted fel magad mögött az összes hidat.