Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen egy átlagos házasság, és csak én vagyok túl idealista? Köszönöm, ha végigolvasod.
30-as éveink derekán járunk, 8 éves a kapcsolat, hat éves a házasság, van két gyermekünk, én vagyok a feleség.
A férjem sokat segít otthon, nagyon házias, lehet rá számítani mindenben, a gyerekekkel is többnyire jó (ha fáradt, akkor kevesebb a türelme, de ez talán még belefér). Velem kedves, a szex heti 2-3 alkalom, szerintem rendben.
VISZONT, amiért a kérdést kiírtam. Imád flörtölni a neten, facebookon. Anno ő adta meg a jelszavát, és én sokáig nem kutakodtam, mert nem adott rá okot (sosem kutattam korábban semelyik barátom után sem), de egyszer egy hazugságon kaptam, és saját magam megnyugtatására megnéztem a facebook levelezését... és lefagytam. Gyakorlatilag szexchatelt, flörtölt szingli ismerőseivel. Kettő durvább eset volt, az egyiknél a lány szexi fotókat akart küldeni valami svájci pasinak, aki tetszett neki. Erre a férjem felajánlotta, hogy lefotózza (soha nem készít rólunk, a családjáról fotókat, szóval még hobbi szinten sem fotóz). Nekem kamuzott valamit, hogy hová megy, de a facebook levelezésből kiderült, hogy találkoztak, bemásztak egy régi camping-be, ott fehérneműben és bikiniben fotózta a lányt, és több is történt, de nem feküdtek le, mert ahogy a férjem a facebookon írta: "Bocs, hogy leálltam, szívesen folytattam volna, de tudod, hogy nem lehet"). Erről nem mertem szólni, szégyeltem, hogy beleolvastam a leveleibe. A lány egyébként még hónapokig küldött véleményezésre fehérneműs képeket magáról.
A másik, három hónappal később egy (egyébként szintén házas) ex-viszonyával/barátnőjével, akivel minden részletre kiterjedően szexchateltek (nagyon részletesen), többször is. Én szóltam, erre fogadkozott, hogy nem csinál több ilyet, de a hátam mögött folytatta. Akkor szóltam a férjemnek újra, hogy tudok róla, de akkor már a találkozási időpontokon agyaltak. Volt egy kis mosolyszünet, de fogadkozott, sírt, hogy ő egy hülye, és csak szórakoztak, nem akart volna vele találkozni. Ez utóbbi óta eltelt két év, a nőnek születtek gyerekei, de a kapcsolatot még ma is tartják facebook-on (nem tudom, hogy miről írnak pontosan, csak annyit tudok, hogy ilyen üzenetek voltak a lánytól: "Írj, ha ráérsz, este 11-kor jön csak haza a férjem", meg "Most nem tudok írni, mert nem vagyok egyedül".
Elvileg nem találkoztak, elvileg nem történt fizikailag köztük semmi. Elvileg, mert el tud számolni az idejével, és nincs semmi más "bizonyítékom".
A kérdésem az, hogy ez a viselkedés, akár a férj, akár a feleség részéről megszokott, normális? Én egy nagyon kiegyensúlyozott családban nőttem fel, szerencsére korábban olyan kapcsolataim isd voltak, a férjem is olyannak tűnt(bár az ő családi háttere nem ennyire 'ideális', de rendes a családja). Nem tudom, hogy én vagyok-e az, aki valami nem létező, ideális kapcsolatra, házasságra vágyik, ami a valóságabn nem létezik. Vagy létezik, csak én nem élek ezek szerint olyanban... Előre is köszönöm a válaszokat.
válasza:Technikusi végzettsége volt, vagyis egyelőre van. Nekem két diplomám, a családomban ez szinte természetes volt. A jogsit ő finanszírozta, a diploma felét a cég és valóban az én szüleim. Úgy tűnik vettem rá, hogy bíztattam, hogy tanuljon, mert képes rá, ne dőljön hátra, amikor az esze megvan hozzá. Nem kellett nyaggatni, szívesen és lelkesen tanul, munka mellett pedig nem könnyű, de jól megy neki. Mérnök lesz.
Mindez nemaz ért volt fontos nekem, mert diplomás párt akartam, hanem mert tudom, hogy náluk otthon fontosabb volt a húga, mint ő, őt anno elküldte az anyukája dolgozni, a húga pedig mindent megkapott. Tovább tanulhatott, jogosítványt szerezhetett. Ez utóbbit úgy, hogy a férjem elkezdte a tanfolyamot, a 3 évvel fiatalabb húga pedig mikor megtudta, szintén beiratkozott. Az anyukájuk, az anyósom akkor már egyedül nevelte őket, és csak egy tanfolyara volt pénze. A férjemnek abba kell ett hagyni, hogy a húga elkezdhesse. Erre az anyósom nagyon büszke egyébként, ő mesélte el. Szóval ilyenekért is szerettem volna, hogy a férjem tanulhasson.
válasza::)
" Én először arra gondoltam, hogy a férjed már bocsánat de ilyen tanulatlan, szakmunkás kőműves vagy valami hasonló."
Érces lesz!
Te dolgoztál már valaha valamit?
Szerinted egy szakmunkás nem tanulja a szakmáját, nem kell fejlődnie?
Egy jól működő társadalomban minden féle emberre szükség van. Hiába tervez valaki egy erőművet ha nincs aki összerakja!
Azon rötyögök amikor a nagyvárosban a kukásokat lenézik. Egyik legfontosabb összetevője a nagyvárosi életnek. Szerinted mekkora bűz és mennyi patkány lenne pár hét utcán rohadó szemét után.
Ez itt kommunikáció (és vagy érzelmi intelligencia) hiány és azt pedig nem a diplomával adják. Ha így lenne az összes diplomás ember, kedves, aranyos, nyugodt, sose el nem váló ember lenne. Helyette meg sokuk valamilyen sérelem miatt teper, hogy az életében legyen valami sikerélménye ha már gyerekkorában,családjában nem volt.
Egyet kell, hogy értsek az utolsó kommenttel. A diploma egy dolog, a józan ész egy másik. De a mi esetünkben egyik sem jelentene problémát, itt az érzelmi intelligenciával van baj.
A volt főnököm pl. egy penge intelligens ember volt, szakmailag annyit tanultam tőle 2 év alatt, mint az összes többtől fél év alatt sem. Az érzelmi intelligenciája viszont olyan volt, mint egy elefántté a porcelánboltban. A kettő sajnos nem függ össze.
válasza: válasza:Nem függ össze a témával teljesen, csak eszembe jutott erről a történetről az egyik "barátnőm". Mikor elváltam, akkor ismertem meg, ő is elvált anyuka volt (én is). Eleinte jó volt, hogy van kivel dumálni, van kivel elmenni kávéra, röhögni... a probléma kettőnk közt akkor kezdődött, mikor összejöttem az új párommal, annak nem tudott örülni. Annak ellenére sem, hogy ő közben újra férjhez ment, boldognak tűnt (egy ideig). Majd kiderült, hogy újra szeretőket tart. Ez ki is derült, második férje is elhagyta, elváltak. Most egy laza élettársi kapcsolatban él, és megint csak azt a férfit is csalja. Megkérdeztem, hogy miért nem tud már közel a 40-hez megállapodni? Miért nem választ magának megfelelő partnert, akivel boldog lehetne. Nem tudta rá a választ. Folyamatos késztetést érez, hogy visszaigazolást kapjon más férfiaktól is, hogy ő kell, és neki is ezáltal "KELL" mindenki. Az a baj, hogy még a párom is.. kellett volna. Felháborodtam, a párom csak röhögött rajta, hogy mekkora tuskó, és javasolta is, hogy szakítsam meg a kapcsolatot ezzel a r...cal. Nemrég összefutottam egy régi ismerőssel. Beszélgettünk, rákérdezett a "barátnőmre". Mondtam, hogy nem tudok róla sokat, de már nem is szeretnék. Akkor elkezdte mesélni, hogy a csaj mennyire lelki sérült, sosem lesz túl rajta. Állítólag tinédzser korában nagyon be akart kerülni egy menő bandába, ahol sok klassz fiú is volt, szeretett volna velük szórakozni az általuk létrehozott pincehelyiségben, de azok megalázták, kinevették, és kb. olyan szavakkal, hogy "takarodj innét, Te ocsmány..." -elzavarták a közelükből is. Szerinte ez a trauma egy életre megpecsételte az életét, azért "ilyen".
Valamiért mégsem tudom sajnálni, hiszen mindannyiunk megszenvedte a maga pofonjait az élettől, mégsem viselkedünk deviáns módjára.
válasza:ma 14:21
Ezért fontos a család.
Ha otthon kapsz figyelmet, szeretettet akkor már nem lesz annyira érdekes, hogy egy társaság befogad e vagy sem. Lényegesen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb ezáltal boldogabb leszel.
Ezért fontos rendben tartani a családokat.
Ezért kell anyunak, apát, apának, anyut megértenie.
Ez meg akkor megy ha egy nyelven beszélnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!