Akik kis korkülönbséggel vállaltatok gyereket: mennyire viselte meg ez a kapcsolatotokat? Csak én látom úgy, hogy ezt nagyon nehéz átvészelni?

Nálunk 16 és 18 hónappal követték egymást a kicsik. A legkisebb egy hónapos. A rosszabb napokon per pillanat van egy nyafogós, hisztis 3 éves, egy tomboló, őrjöngő másfél éves és egy csecsemő. Valamelyikünk minden héten el akar költözni. Ez szerencsére csak pillanatnyi elmezavar, de tényleg embert és kapcsolatot próbáló helyzet. De én csak azért örülök, hogy így alakult, mert ahogy korábban írta vki, nincs 10 évig pelenkázás, sírás, éjszakás műszak. Most valahogy túléljük, utána szerintem jobb lesz. Azért is gondolom jónak a gyerekek szempontjából, mert egy korosztály, így nem az van, hogy 2 vagy 3 egykét nevelünk, akik nem tudnak mit kezdeni egymással. A mi esetünkben inkább azt mondaná, hogy erősíti a kapcsolatot, mert amikor épp mosolyszünet is van, neki nem férne rá a lelkére, hogy itt hagyjon minket, és nekem is nagy szükségem van rá minden szempontból. Ha ezek az évek eltelnek, akkor pedig a forrása szűnik meg egy csomó dolognak, ami miatt kiborítjuk egymást, és amik egymást generálják (visít a gyerek, kupi van, néha üresedik a kincstár, fáradtság, hogynézelki, miért vagy türelmetlen...). Egyébként nem így terveztünk, 3. babánk a hibaszázalék. Az első kettő együtt nem volt annyira vészes, mert a legnagyobb sokkal könnyebben kezelhető volt (hajlandó volt megülni a fenekén néha egy mesével vagy könyvvel). A középső egy eleven ördögfióka. Bizony a gyerekek személyiségén is nagyon sok múlik. Szerintem ahol válás van, ott a gyerekek elosztása inkább katalizálja, vagy elodázza az összeférhetetlenséget.

Ne bizonytalanodj el! :) Az én fiaim között 13 hónap van. Csodálatos volt a bébi koruk, az ovis időszak, és az iskolás évek is. Pontosan úgy lehet figyelni a két gyerekre is, mint egyre. Mindig társaságot jelentenek egymásnak, nem unatkoznak, és egyforma az érdeklődésük. Az anyukának is könnyebb, ha a gyerekek együtt játszanak, lefoglalják magukat, és így megkönnyítik a szülők dolgát. Én azt nem tudom elképzelni, hogy 6-8 év különbséggel mit kezdenek egymással a testvérek. A légyen a lényeg, a fiaim csodálatos testvérek voltak mindig, most együtt egyetemisták, és szobatársak a koleszban, segítenek egymásnak,gondoskodnak egymásról. A legjobb, hogy ők is úgy élik meg, hogy szerencsések a kis korkülönbség miatt.

Ez Önismereti és persze a párkapcsolati kérdés. Ha ismered a Párod, és Magad el tudod dönteni mit birtok el.Egy gyerek sok kapcsolatot alapjaiban változtat meg...a férfiak , ha meghallják , hogy gyerekük lesz, akkor első kép ami bevillan Nekik, hogy isszák le magukat a haverokkal majd amikor megszületik a Babóca...:D de nagyon meglepődnek, amikor ráébrednek hogy éjszaka Ő is hallja a sírást, pelenkát Neki is cserélni kell, és néha Anyukának is levegőt kell venni...Azok a nők, akiknek a párjuk ilyenkor észbe kap és besegít (hál ég többség), nem pedig bepánikol, hogy jesszus, itt melózni is kell? akkot ott szerintem nem nagy baj a kis kor különbség. Persze női oldalról is van pár dolog. És legfontosabb a türelem...Én tudom Magamról, hogy türelmetlen,és hirtelen haragú vagyok, sajnos, így soha nem fordult meg a fejembe, hogy kis korkülönbséggel vállaljak gyereket. :D Nekem elég egy hiszti korszak leküzdése...de vannak olyan barátnőim , akik türelmesek, a párjuk is igazi Apa típus, így hamarabb jöttek is a kistesók...Szerintem ez ezen múlik. Mindenki tudja mit bír, és ha erről őszintén tudtok beszélni a Pároddal, nem lehet baj.