Ha munkanélkülivé válna a férjed akkor a végtelenségig elnéző lennél ezzel kapcsolatosan vele, vagy egy idő után elkezdené emészteni a kapcsolatotokat a nékülözés?
Az ember persze elnéző egy ideig,de ha jó egy év múlva sincsen megoldás a problémára,abszolult kilátástalannak,tervezhetetlennek tűnik a család anyagi helyzete és csak nagyritkán akad valamilyen alkalmi munka a munkanélküli családtag számára,akkor egy feleség évekig szó nélkül kell eltartsa a családjt egymga ,eközben sajnálgatva a boldogulni képtelen férjét...
Azt hiszem nálunk válóok lesz az előbb vázolt probléma.
Első jól mondja. Ha otthon ül és nem csinál semmit akkor gond, de ha keres, és tényleg próbálkozik, akkor ki kell mellette állni, mert arról ő nem tehet hogy nem talál magának munkát. Nagy a munkanélküliség, nehéz munkát találni idehaza.
Én is lassan 3 hónapja leszek munkanélkülin, pályakezdőként kezdtem el dolgozni, dolgoztam majdnem 2 évig, és most hiába keresek munkát ha nincs.
Van egy szakmám, meg érettségim és ennyi.
Az én környezetemben általában a nők tök természetesnek veszik, h ha ők munkanélküliek lesznek akkor a férjük eltartja.
Visszafelé ez max pár hónapig müködik, hozzáállástól függetlenül.
De itt se olvasok mást, a "párom dolgozik én meg már egy éve ülök itthon"
Most is van egy ilyen kérdés.
Elég szánalmas.
Szerintem meg a nőket egy olyan országban, ahol nincs egyenjogúság, jobban sújtja a munkanélküliség.
Benne vagyok egy munkaerőpiaci programban, és ott a résztvevők 95%-a nő.
Bár ha a Munkaügyi Központ várójára gondolok, ott nincs ilyen szembeötlő különbség.
A Kérdezőnek is válaszolva:
Szerintem örülni kell, ha van bevétel. A férfi aktivitásától függene, hogy mennyire rónám fel neki ezt a dolgot. A munkanélküliségben sokkal többet dolgozom, mint mikor állásom volt, mert egyrészt csinálom az elmaradt dolgokat a ház körül, másrészt pályázom és személyes kapcsolatokon keresztül is keresek munkát, harmadrészt tanulok, negyedrészt meg a munkanélküliséggel és szegénységgel kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeimnek teszek eleget és mindig igénylem azt, amit lehet.
Ha tarthatatlanná válik a helyzet anyagilag, akkor a külföldön előbb gondolkodnék, mint hogy elhagyjam.
A férjem hozzáállása "100.000 Ft-ért nem fog dolgozni,hanem kivárja a külföldi munkalehetőséget ,100.000 Ft-ból meg különben is ha leszámoljuk az utazást,étkezést akkor marad 50.000 Ft annyiért aztán végképp nem megy dolgozni ...hiába mondom neki,hogy 50.000 Ft több mint a 0 Ft .
Január végén hazaküldték a német cégtől ahol pár hetet dolgozott,azóta folymatosan ígérgetik,hogy a jóidő beálltával visszamehet és azt állítják,hogy ki sem jelentették .
Emlékszem, hogy pár napja már írtál kie rről kérdést.
Hát, gáz a hozzáállása, főleg a szerencsevárás nagyon nem szimpatikus.
Pontosan mik történtek külföldön?Hányszor ment ki, min bukott meg a dolog? Erről a részről mesélnél részletesebben?
"100.000 Ft-ból meg különben is ha leszámoljuk az utazást,étkezést..." Azért normális cégeknél általában fizetnek valamennyi útiköltségtérítést. Az étkezést meg például a párom munkahelyén, meg sok munkahelyen úgy oldják meg, hogy otthonról visznek kaját. Én is szendvicseket szoktam csomagolni a férjemnek, vagy abból visz, amit éppen főztem. Úgyhogy szerintem ez nem kifogás.
Valahol azt is megértem, hogy a férjed arra a külföldi munkára vár, ha ennyire hitegetik vele. Viszont mindjárt itt a jó idő, ha két-három hónapon belül nem veszik vissza és nem is kap konkrét időpontot, hogy mikor, be kell látnia, hogy nem érdemes tovább várni és itt kéne valamit keresnie. Azért 100 000 Ft körüli összeg is sokat jelent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!