Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan legyek olyan feleség, amilyen nem vagyok? Hogy érjem el, hogy legyen bizalmam, ha nincs? Tényleg senki sem fesztiválozik rajtam kívül vagy csak nem beszélnek róla?
Nagyon sokszor komoly munkám van benne, hogy ne fejezzem ki, hogy féltékeny vagyok. Hiába, ez van, de próbálkozom. Szeretnék bízni a férjemben, de folyton sumákol, elhallgat dolgokat, utolsó percekben mond el mindent, hogy "pont akarta mondani". Mindig közbejön valami és egészen máshogy alakul, mint ahogyan tervezte. Nem bízom benne, mert honnan tudjam, hogy éppen azzal kapcsolatban őszinte-e, hogy hűséges-e, ha mindenben folyton ködösít.
Szeretnék olyan felesége lenni, hogy akarjon nekem dolgokat elmondani. Hogyan érjem el, hogy ne legyek belülről sem féltékeny? Tudom, hogy a bizalom minden kapcsolat alapja, bla-bla, de hogyan engedjem át magam annak az érzetnek, hogy bízom benne, hogy a mi kapcsolatunk kiállja az idők próbáját?
Tulajdonképpen az az érzésem, hogy (kivételesen) a hiba NEM benned van, hanem a férjedben.
Megbízni csak abban lehet, aki megbízható, az, aki "folyton sumákol, elhallgat dolgokat", számomra NEM ez a kategória.
"Tudom, hogy a bizalom minden kapcsolat alapja" - EZ igaz, nem mindenkiben lehet megbízni. Ha NINCS bizalom, akkor semm értalme annak, "hogy bízom benne, hogy a mi kapcsolatunk kiállja az idők próbáját?"
Beszélj a férjeddel, közöld vele, hogy ha ö becsületes, öszinte lesz veled, akkor meg tudsz benne bízni, amig folyamatosan mellébeszél, addig nem.
De szerintem valószínüleg tényleg nem megbízható, ebben az esetben viszont nincs értelme a házasságotoknak.
Az hogy nem mond el dolgokat még nem biztos, hogy sumákolás. Bizonyos férfiak nem éreznek kényszert, hogy minden részletről beszámoljanak. A férjem is ilyen. Ha van amit az utolsó pillanatban mond el, azért lehet, mert nem gondolta fontosnak, csak közbe rájött, hogy talán még is az, vagy egész véletlenül mondta el. A férjem is ilyen.
Szóval én még a kapcsolatunk elején "elkaptam" az ilyesmivel, azaz az első ilyen incidenseknél a végére jártam a dolgoknak, körbebeszéltük a témát, volt hogy utána is jártam és ennyi. Azért, hogy megismerjem őt, mint embert, hogy tudjam jól kezelni a dolgait. Nála csupán figyelmetlenség vagy "nem gondolja fontosnak ezért nem mondja el dolog" az amit én az elején ködösítésnek vagy sumákolásnak hittem.
Egyszerűen vannak ilyen férfiak és kész. Nem írod, hogy bármiben is rajtakaptad volna, igazi hűtlenség, igazi nagy hazugság. Szóval ha nem volt ilyen, akkor tuti olyasmi lehet mint nálunk. Ezt még az elején ki kellett volna ismerned, az elején visszaellenőrizned szúrópróba szerűen és akkor később, azaz most tudnád jól kezelni. Ismerd meg jobban mit miért tesz és akkor könnyebb dolgod lesz. Ennek további előnye, hogy akkor váltok igazán barátokká ha nem csak szeretitek, de ismeritek is és el is fogadjátok egymást. Na akkor leszel te is olyan feleség, akinek a férje elmondja a dolgait.
A féltékenység pedig önbizalomhiányból ered. Önismereti és önbizalom növelő tréninggel tudsz ezen segíteni.
Félévente egyszer vagyok "nyilvánosan" ( otthon a szobában)féltékeny, mert kifejezetten figyelek rá, hogy ne mutassam. Tudom, hogy idegesítő lehet, ezért nem csinálom. Nem mellesleg ő sokszor tesz féltékenykedős megjegyzéseket, meggyanúsított a létező összes férfikolegámmal 26-48 éves korig...pedig soha senkivel nem találkoztam, amióta a felesége vagyok. Nem is tudnám megcsalni, hiszen annyira szeretem. Nem is próbálkoznék állandóan változni, hogy a kedvében járjak, ha nem lenne így. De úgy érzem, kezd teljesen lemeríteni, hogy ő nem hajlandó felfogni, hogy mennyire megbánt ezzel a viselkedésével - mintha még arra sem tartana, hogy megbeszéljen velem dolgokat. Elvileg szeret, sokszor érzem is, de azt hiszem, hamarosan ki fogok kattanni és olyat teszek, amit meg fogok bánni.
Hogy ilyen volt-e előtte? Igen, de nem ennyire vagy ügyesebben csinálta, hogy nem mindig tűnt fel.
tudom, hogy én választottam, de nem tehetek róla, hogy 15 éve még nem gondoltam bele, hogy ez esetleg rosszabb lesz, hiszen nekem is van millió hibám, amit meg ő visel el...
Azt mondjátok meg légyszi, hogyan kell kiirtani magamból a bizonytalanságot? Most nem a féltékenységre gondolok csak, hanem arra, hogy mi lenne, ha egyedül maradnék, mert pontot teszek a végére? Hogyan alakítsam át magam olyanra, akiben nincs ilyen sok hiba, mert az tuti, hogy én csesztem el valamit. Menjek pszichológushoz?
Ha jól értem, bizonytalan és társfüggő vagy, ebből ered a féltékenység is.
Tényleg boldog vagy mellette, vagy inkább csak a társfüggés tart ott?
Pszichológus biztosan nem fog ártani.
Jól gondolom, hogy nagyon fiatalon, kevés tapasztalattal a hátad mögött kerültél össze vele?
Mintha én irtam volna! :)
Igen érik bennem az elkoltozés csak nincs hova es mibol. mi 7 éve leszunk egyutt,de ugyan az a sunyiság,bliccelés,ködösités elsosorban pénzzel kapcsolatos dolgokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!