Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van más nő is ilyen, mint a feleségem? És mit lehet tenni?
Már szinte semmit nem csinálok/csinálhatok otthon, mert azzal csak "neki csinálok pluszmunkát". Mindenre ezt mondja. Meg pazarlok. Folyatom a vízet, eszem a budipapírt...+ "csak cselédnak néztek engem"
Ha porszívózok, biztos, hogy talál porcicát, ha sütök, olajos lesz a csempe, amit előtte órákig takarít, mosogatógépet nem tudom gazdaságosan megpakolni (hetente egyszer kapcsoltam be, de már ő pakolja, havi egy-két alkalommal megy a legrövidebb program). Csak este eszünk otthon, általában hideget, felhúzza magát azon, hogy tiszta tányért veszek ki magamnak és a gyerekeknek, mert a tegnapi is jó, csak morzsás, elég ha leseprem róla. Én útálom, ha nem tiszta, de neki az sem baj ha napokig csak egy tányért használ, meg kést, amivel felvágottat, vajat is szelünk, kenünk. Ha egy percre égve hagyok egy lámpát, már ingerülten szól, hogy minek ott világítás. Egy hetes pizsamámat kiraktam a szennyesbe, az se tetszett neki. Ha a ruhásszekrényből ki akarok venni magamnak valamit, már jön is, hogy azt haggyam, a széken biztos hogy van felvehető ruhám. Úgy érzem magam, mint egy megtűrt vendég , vagy egy gyerek, akinek megmondanak mindent. Ha hétvégén bekapok egy kupica pálinkát, "miért kell már megint inni?" A fiamnak dugiban adok napi 100 ft zsebpénzt, a kisebbnek naponta veszek 20-30 Ft-os aprósüteményt ovi után (egy db. fornetti jellegüt), ezt az utóbbit tudja, de nemtetszését már kifejtette. Spontán nem lehet vele tervezni semmit, nyáron többszőr megkiséreltem őket fagyizni elvinni, de valamiért mindíg lefújta. Ha vendégek jönnek hozzánk (qrvaritkán sajnos), előtte két napig csak takarít és tiszta ideg, hogy minden rendben legyen. A lakásunk olyan steril, hogy műteni lehetne benne, de szerinte én nem látom jól, hogy micsoda kosz és kupi van már megint.
Szinte semmit nem mond arról, hogy mi a baja, ha látom, hogy valami gond van és kérdezem, a válasz: semmi. Hiába fagattam, nem mondja el, csak nagyon ritkán, ebbe már belefáradtam, úgyhogy sokszor, már csak hagyom. Mindketten dolgozunk, másodállásom is van, annyira rosszul nem keresünk, én azt sem tudom, hogy mennyi pénzünk van. Külön számlánk van, az övéről fogalmam sincs (onnan a lakkáshtel megy, de közel sem az egész keresetét viszi el), az enyémet tudom, főállásom fizetése arra megy, nem nyúlunk hozzá, a napi költségeket a másodállásomból fedezzük.
Én sem vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, mint mindenkinek, de szerintem közel sem ennyire szélsőséges. A zoknimat az ágy mellett hagyom, de legalább nem szanaszét, könnyen halogatok olyan dolgokat, amihez nincs sok kedvem (pl. padlásra felmenni), hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat meg csekket befizetni, szóval ilyenek.
Ha van itt olyan nő, aki ezek alapján magára ismer, vagy ilyen tulajdonságokkal bír, az segíthetne, hogy mit lehet tenni, válni nem akarok.
válasza:Nalunk a WC-rol enni lehet. Extrem tisztasag mania. Sporolas mizeria nem nagyon van. De ha ittam egy poharbol es eloblitem, akkor "osszepancsolom az egesz konyhat, ne csinaljak neki plusz munkat! Inkabb ne is csinaljak semmit." A papucsot allandoan hozza utanam, mert a labammal felviszem a koszt az agyra. Milyen koszt??? Hiszen a lakasunkban nem letezik egyetlen porszem sem!!! ;)
Meg pluszban szemelyisegjegyek:
Teljesen kudarckerulo. Semmi ujba nem hajlando belefogni. Retteg az ujtol! Nagyon nem tarsasagi ember. Mindenkivel tartja az 5 lepes tavolsagot. Ha viszont valakit megszeret, azt egy eletre megszereti. Kishitu es bizonytalan, mert magasan tartja a lecet magaval szemben. Ha valamit nem 110 szazalekosan csinal, akkor o azt "nem is tudja. Ahhoz nem ert egyaltalan.".
Es az en szemleletem is olyan, mint a tied. Nagyon ertekes Nonek tartom.
Esetleg olvasd el a "Rabszolgasors" cimu fejezetet.
UI: Nalunk mostohaapja volt es vagyott is mindig a szeretetre, elismeresre. O azt kiskoraban nem kapta meg. A 16 evunk alatt mar megtanultam, hogy nekem nem szabad megvonnom tole a szeretetet, mert abba belerokkan.
(2 gyerek es erdekes, hogy a kor is stimmel, 39F, 39N)
Kitartas "Cimbi"!!! ;DD
( Es azert lassuk be van jo oldala is. Ha nem O lenne mellettem, nem tudtam volna ennyit elerni!!! Ugyhogy O az en es a gyerekek(majdnem kitunok) SIKEREINEK SZERVES RESZE! )
válasza:Minden tiszteletem a tiéd!
Te tanácsot kérni jöttél ide, leírtad a problémádat és segítséget kérsz. Leírtad a problémát, de nem szapulod és nem vádaskodsz ami nagyon ritka.
Szerintem a feleséged beteg, segítségre szorul. Minél előbb vidd szakemberhez. Ő is szenved, nem csak te. Nem lesz könnyű rábeszélned.
Szurkolok nektek!
válasza:Én úgy tudom, hogy a szélsőségesen eltúlzott tisztaságmánia mögött sokszor valamiféle lelki baj "kitakarításának" a kényszere áll. A többit nem tudom.
Viszont bevallom, az én párom, aki egyébként kiváló amatőr szakács, ha főz/süt valami finomat, vagy ha csak elmosogat, akkor az egész konyha úszik, minden szétfröccsen, a kő vizes, azt hordjuk szét a lakásban, ha gyorsan kell a mosogatótálca, inkább kipakolja belőle a koszos edényeket, mintsem, hogy elmosogassa azokat stb., szóval képtelen tisztán dolgozni. Így néha, pláne este arra kérem, ne csinálja, inkább majd én.
De! A tiszta ruha, evőeszköz, ágynemű nálunk alap.
Én elbeszélgetnék a feleségemmel a helyedben, méghozzá nyílt lapokkal. Fel kellene tárni, miért viselkedik így. Szüleitől mit láthatott? Gyermekkorában nélkülözött, hogy ennyire fogja a pénzt?
válasza: válasza:Pontosan ilyen anya mellett nőttem fel.
Gyerekkoromban egyszerűen zavart és szorongást okozott (mikor ront rám a semmiből, mert egy vízcsepp ott maradt, stb), felnőttként már ok-okozati összefüggésben is látom.
A munkája nem volt megterhelő, de komolyabb sikereket sem ért el. Ugyanilyen kockázatkerülő volt, ezért híján volt az eredményeknek. Takarításban, családtagok bacogatásában nagy kudarc nem érheti, így erre orientálódott.
Ez részéről egy diszfunkcionális próbálkozás arra, hogy elismeréshez jusson. Te kevés leszel ennek a megoldására, mert a saját önértékelése mindig negatív irányba mutat. Dicsérhetnéd, de a helyzet csak eszkalálódna, a tényleges, valódi ÖNbecsülés nem jönne meg tőle.
Ráadásul nálunk ott volt kemény kontrasztnak apám, aki napi 12 órákat dolgozott (hivatástudat, magas energiaszint). Emellett otthon is segített (ééés ő is megkapta, hogy nem úgy kell, béna vagy, stb), mégis kiegyensúlyozott, derűs volt. Pontosan azért, mert az önbecsülése rendben volt. A munkahelyén voltak rázós helyzetek, de ezeket megoldotta, felvállalta.
A nyaralás, vendégérkezés előtti stressz is megvolt, ismerős helyzet. Kamaszként már rettegtem a karácsonytól és könyörögtem, hogy inkább rendeljünk pizzát, csak legyen nyugalom.
Némi változás akkor történt, amikor kamaszodtam és a behódoló, szülőre istenként tekintő/tőle félő korszak véget ért és lázadni kezdtem. Egyszer nagyon csúnyán elsoroltam, hogy kívülről nézve milyen károkat okozott a viselkedése. Ideges lett, de azt hiszem átgondolta és néhány évig takarékon működött a házisárkány üzemmód.
Mivel nem ismerem a feleségedet, nem tudom, hogy a sokkterápia vagy a finomabb módszer segítene, de egyetlen kiút ebből az, hogy felismerje, senkinek sem jó a viselkedése. Ő szorong tőle, állandó kontrollkényszere van. Ez később a gyerekekre is nagyon rossz hatással lesz, legkésőbb kora kamaszkorban. Most még nincs eszköztáruk, hogy felülbírálják a szülőket.
Mit dolgozik a feleséged, mennyire van sikerélménye a munkájában?
A gyerekekkel hogy viselkedik? Ők hogy viszonyulnak hozzá? Mennyi idősek?
Ja, egy szösszenet gyerekkoromból, ami akár nálatok is bekövetkezhet: 11 éves koromban anyám nekem panaszkodott (ez a játszma része és ezzel kell nagyon óvatosan bánni!!!), hogy apám semmibe veszi (nem igaz) és ő el akar válni, én kivel szeretnék majd maradni. Egyrészt 11 évesen is éreztem, hogy ezt nagyon nem velem kellene megvitatnia, másrészt a manipulációs szándék is érezhető volt.
Mondtam, hogy akkor apámmal, ott nyugodtabb lenne a légkör. Ekkor jött a hattyú halála, miszerint biztos azért, mert apám jobban keres és őt bezzeg nem szereti senki.
A szándék az volt, hogy térdre esve bizonygassuk, hogy mennyire szeretjük, milyen fontos nekünk. Csakhogy zsarolásra ez nem fog menni.
Erre nagyon figyelj, mert a gyerekek is célba lesznek véve egy idő után és ezek az érzelmi zsarolások sokat tudnak ártani. Te felnőttként figyelj, hogy ne menj bele a játszmába -ha még nem tetted.
válasza: válasza: válasza:Pffff nem. Én nem vagyok ilyen, sőt! Nálunk aztán nem műtenél... Én 2 naponta kapcsolom be a mosogatógépet egy eco programra, de ha főzök, akkor utána van hogy megtelik azonnal... minden nap új tányérból eszünk, van h egy nap többől is...úúúú de durva :o :D :D
Nálunk a párom a rendmániás, de megcsinálni nem szereti, így takarítónőt hívunk 3 havonta közte porszívózunk, felmosunk, kádat, wc-t tisztítunk, port törlünk, de a strapás melót a takarítónő végzi- pl. az olaj lepucolását, sütőtakarítást. Bár nálunk nem olajos a csempe, mert nem sütök olajban, hanem inkább sütőben, úgy egészségesebb :D
De ha most ilyen szerintem ennek régebben is látszania kellett volna, nem?
Köszönöm a válaszokat és a tanácsokat mindenkinek. Az apját szerette, de elhagyta őket amikor még kicsi volt (nem tartják a kapcsolatot, új családja van, már öreg ember), az anyja habitusát örökölte, aki pár éve halt meg, ez nagyon megviselte. Nagyon nehéz eset volt az anyósom, rengeteg hibával (róla a vélemélnyemet neki neki sose mondtam, nem is fogom), anyagias, nagyotmondó (nem tudtam olyat mondani, amit ne űberelt volna valami saját történettel, de egy idő után rájöttem, hogy a fele sem igaz), érzelmi zsaroló, érdek ember. Tudom, hogy sok "rossz" tulajdonságot tőle örökölt, amit még az anyósom is észrevett már az utóbbi időben, bár soha be nem ismeret volna, de úgy láttam, hogy igyekezett kicsit észheztériteni a lányát, amig nem késő. Azt éreztem, hogy anyósom 60 felett már rájött, hogy ő cseszett el sokmindent (ez szerintrem igaz is), de mint az előbb emlitettem, soha be nem ismerte volna. Még ennek ellenére is jó kapcsolatban voltam vele, ssokszor az én pártomat fogta.
Lehet, hogy félreérthető voltam, elnézést mindenkitől, de nem nevezném tisztaságmániásnak, hanem rettentően maximalista. Ebből adódik, ha takaritásra kerül a sor, akkor annak is 100%-osnak kell lennie. Amit mi, vagyis elsősorban én, de a gyerekek sem tudnak olyan szinten teljesiteni, amit ő elvárna. És az élet minden területére. Ma péáldául reggel végeztem a munkahelyemen (éjszakás voltam) hazafele menet vettem vacsorát (az az én reszortom, de sok vita van belőle), gondolva, hogy a kölyköknek kedvére teszek, csinálok tejfölös-sajtos makarónit estére. Hiba volt. Állt is a bál, mert még tegnapelőttről maradt vagy 10 dkg felvágott, amivel igy mi lesz? Mehettem kenyérért, amit biztos qrva drágán fogok csak kapni a környékünkön, ezért csak pár szeletet vegyek. Szóvel ennyit a spontaneitásról.
Külső segitséget biztos, hogy el nem fogad, annyira ismerem. Sőt, csak nagyobb balhé lenne, ha csak megemliteném. Már próbáltam vele erről többszőr is beszélni, mindhiába.
Munkahelyén sikeres, de nem szereti, a politika miatt rettentő rossz a hangulat, óriási rajta a nyomás. De előtte is ilyen volt.
Bocs, most be kell fejeznem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!