Egy házasságban hol a határ a kompromisszum és az önfeláldozás között?

....még mindig együtt a kis család, meg jobban keresek, mintha Magyarországon dolgoznék....

Ezt vedd figyelembe, mielőtt lekezdesz keseregni! Együtt vagytok, jól éltek. Gondolom ott is élnek emberek, barátkozz velük.

Vagy gyertek haza nyomorogni, éhbérért gürizni....de tudd, a nyomor, a kilátástalanság sok családot szétvert már.

Szerinted MO-on jobb lenne? A férjed vagy nem kapna állást, vagy ha igen, akkor semmivel sem lenne többet veled, mint most, csak negyede ennyit keresne, amiböl nem igazán tudnátok az alapvetö dolgokat sem megvenni. Neked kisgyerekkel semmi esélyed sincs arra, hogy kapj munkát, szóval a te fizetésed meg teljesen kiesne.

Mellesleg HOL éltek, melyik országban?

A közeli városokban, ahol szívesen laknál, nézelődj munkalehetőség után a férjednek és magadnak is. Ha találtál párat, akkor mutasd meg neki. A férjednek csak az az érve a maradás mellett, hogy máshol nem találna munkát vagy ő kifejezetten szeret a kis faluban élni?

Ha egy kinti városban laknátok akkor szerintem megvalósulna a kompromisszum. Ő valószínűleg hasonlóan keresne, mint most és neked meg nem kellene faluban élned.

26/n

Egyértelmű, hogy amit most csinálsz, az önfeláldozás. A férjed egy fikarcnyit sem engedett a te igényednek. Kompromisszum akkor lenne, ha nem csak neki lenne jó, hanem neked is, ha a te elképzeléseid is zöld lámpát kapnának.

Nem azt mondom, hogy hagyj ott csapot-papot és menekülj ki a házasságból, de az biztos, hogy ha maradsz és minden ugyanígy marad, akkor megutálod a férjed, az életed és ígyis-úgyis tönkremegy minden.

Keressetek közösen olyan helyet, ami mindkettőtöknek szimpatikus és keressen a férjed azon a környéken munkát. Ha meg talál, akkor lehet költözni. Ha köti az ebet a karóhoz és nem hajlandó a változtatásra még akkor sem ha láthatóan boldogtalan vagy emiatt, akkor óriási kérdőjel van a mondat végén, hogy szeret téged ez az ember, egyenrangú partnere vagy neki?

Hát én vallásos vagyok, így nálam kicsit más etéren a meglátásom, mint a nagy átlagnak, akik nem vallásosak.

Nálam házasság esetén nincs határ, ezt úgy értem, h ha azzal menteném meg a férjemet pl. h meg kell halnom, akkor meghalnék érte és nem érdekelnének a kompromisszumok.

Amit a szüleid mondtak az igaz, de hogy kinek hol a határa azt igazából mindenki magának tudja eldönteni, pl. mert én így tennék ahogy nem biztos, h más képes lenne rá, elvégre mindenkinek más és más korlátai vannak. Továbbá igen, a jóban-rosszban igaz, de nem csak az egyik félre vonatkozik. a többire tanácsot nem írok, mert úgy is régi kérdés, és tán már azóta meg is oldódott.