Miért vagyok ilyen örökös álmodozó? Egyszer csak majd elveszitem a férjemet?

Valószínűleg ostoba, buta tyúk vagy, akinek még nem száradt meg a pelenka a fenekén.

Szegény férjed. Valóban jobbat érdemel.

Úgy tűnik, jó dolgodban nem tudsz már mit csinálni.

Meg is érdemelnéd, hogy egy ilyen "álom" jól megleckéztessen.

Abban egyezünk, hogy én is álmodozó vagyok, de tudod, én folyton arról álmodozok, hogy a párom egy nap ráébred, hogy nem tud nélkülem élni. Hogy végre ráveszi magát a költözésre, megunja a vegetálást és belátja, hogy harmincas évei közepén már ideje lenne megállapodni és nem a haverok meg a lébecolás az elsők, hanem a párja és a családalapítás. Hogy benőjön a feje lágya és a barátai mellett én is fontos legyek neki. Hogy lépjünk valamerre, mert három éve az álló vízben vagyunk, heti 2-3 találkozóval, amin én már rohadtul szeretnék túllépni és komolyabbra venni a dolgokat. Nem kisajátítani őt magamnak, hanem együtt élni vele úgy, hogy mellette bizonyos fokig megmaradjon a mostani élete, barátokkal együtt. De akárhogyan is töröm magam és agyalok rajta folyton, egyre inkább tűnik úgy, hogy csak én töröm magam ezen.

Neked csak annyit írnék, hogy ha nem egy rendes férfival hozott volna téged össze a sors, akkor nem lenne időd másokra gondolni, egyszerűen nem tudod megbecsülni azt, amit a sors adott a boldogságod érdekében.