Mennyire normális, ha egy házastárs mindent meg szab a párjának? Ez másnak is válóok lenne? Folyt. Lent

Már bocs Kérdező (#43), de amíg a kérdésed alapján úgy tűnt, hogy abszolút neked van igazad, ennek a folyamatnak az ismeretében meg már azt kell mondanom, hogy nagyon is kettőn állt a vásár, egy eltérő értékrendet, pro-kontra elhibázott párválasztást és annak evidens következményeit látjuk, te azt nem tudod elviselni a párodban, hogy mi az, hogy neki nem az anyaság a világ legfontosabb dolga, ő meg azt nem tudja elviselni benned, hogy mi az, hogy neked viszont az. Ennyi. A baj az, hogy a helyzet meg az évek alatt már valszeg jobban elmérgesedett annál, mint hogy kompromisszumot tudjatok találni, már mindketten neheztelések tonnáit hordozzátok a másik fele.

És hogy ez kinek a hibája: mindkettőtöké. Alapban feltételezhető ugyanis, hogy a kapcsolatotok kezdetén, meg a gyerekvállalás kapcsán egyikőtök sem volt őszinte a másikkal, Te nem mondtad meg magyarul neki, hogy nálad a gyerek ki fogja őt szorítani a helyéről, Ő meg nem mondta meg magyarul neked, hogy számára a gyerekvállalás nem annyira fontos, hogy az ezzel járó dolgokat gond nélkül viselje. Ennyi. Ha ezt időben tisztáztátok volna, mindez nincs, ami most van.

"nem Én vagyok a probléma okozója, hanem Ő!"

O wazze!!!

Szerencsétlen kapcsolat: "Én, Ő"

Szerencsés kapcsolat: "Mi"

#45, a férjed meg 99%, hogy téged mentene - evidensen:)

Persze lehet úgy is szemlélni a világot kétségtelenül, hogy a saját nemünk jellemző gondolkodását kikiáltjuk "A normális"-nak, és a másiktól várjuk el az ehhez való alkalmazkodást - ami nagy szerencsével még be is jöhet, de átlagban a rövid kapcsolatok záloga... a hosszú kapcsolat abból várható, ha a férfi férfi, a nő meg nő, és őszintén kommunikálnak egymással... rólam pl. pontosan tudja a zasszony az első perctől, hogy nekem bizony a társam az első, és ezt is várom el, hisz az szüleimet 100%-ban a sors dobta, a gyerekeimet 50%-ban a sors dobta és 50%-ban a párválasztásomból eredő tudatos döntés eredményei, de a párom az, akivel 100%-ban egymást választottuk... menteni meg mindketten azt mentenénk, akit előbb érünk el, mindenféle pátosz meg előre elhatározottság nélkül ...

És nem, nem itélem el azokat a nőket sem, akiknek az anyaság van az univerzum tömegközéppontjában, csak tudom, hogy egy ilyen nővel kizárt lenne a hosszútávú, jól működő párkapcsolat mert én nem ilyen vagyok, tehát ezt a kapcsolat elején igyekszem tisztázni, és nem mutatkozom másnak, mint aki vagyok.

Kérdező meg egyszerűen egy függő személyiség, aki mindig valakinek megfelelni próbál, ezt leírta magáról szépen... eleinte ugye a párjának (ez benne van a kérdésben) aztán talált magának új idolt, az anyaságot, most meg annak, a benne élő ideális anya képének. Pedig hát első sorban önmagának kellene:)

Nem, a férjem is a gyereket mentené, ő pont úgy szereti, mint én. Mellesleg 8 éve vagyunk együtt, jó házasságban élünk és nekem sem az anyaság van az univerzum tömegközéppontjában. Nem pátoszból írtam, amit írtam, sajnos nem értetted a lényeget.

"rólam pl. pontosan tudja a zasszony az első perctől, hogy nekem bizony a társam az első, és ezt is várom el, hisz az szüleimet 100%-ban a sors dobta, a gyerekeimet 50%-ban a sors dobta és 50%-ban a párválasztásomból eredő tudatos döntés eredményei, de a párom az, akivel 100%-ban egymást választottuk..."

Ez számomra döbbenetes hozzáállás, ne haragudj. Én ilyen emberrel nem tudnék hosszú kapcsolatot fenntartani, de szerencsére nem is nekem kell.

#48, "Ez számomra döbbenetes hozzáállás, ne haragudj. Én ilyen emberrel nem tudnék hosszú kapcsolatot fenntartani, de szerencsére nem is nekem kell." - ugyan, miért haragudnék egy percig is azért, mert meg tetszettél válaszolni a saját kérdésedet, miszerint miért látom én most már úgy, hogy mindketten hibásak... tedd az idézett mondatot a kérdés utolsó mondata mellé... ez a két ember egyszerűen becsapta egymást, és megfosztotta egymást a döntés szabadságától, másnak mutatva magát, mint amilyenek valójában, így egy jó ideje mindkettőnek olyannal kellett, kell élni, akivel valójában nemigen tud.

ps: (Mellesleg mi meg 16 éve vagyunk együtt:))