Mennyire normális, ha egy házastárs mindent meg szab a párjának? Ez másnak is válóok lenne? Folyt. Lent

Valószínűleg ott követhetted el a hibát, hogy kezdetektől neki próbáltál megfelelni, és nem magadnak. Most csodálkozik, hogy hirtelen miért változott ez meg, érthető hogy súrlódás van köztetek emiatt.

Az biztos, hogy nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy melyik a normális, amikor elvárnak bizonyos dolgokat a felek egymástól, vagy amikor ilyen kötöttségek nincsenek. Inkább szerintem az a normális, amikor úgy vannak (akár van elvárás akár nincs), hogy mindkettő félnek tökéletesen megfelel. Ha pedig neked nem felel meg a jelenlegi helyzet, akkor lépni kell. Ha látod értelmét, és van olyan rugalmas a párod, hogy ezt megtudja érteni, és változtatni képes, akkor beszéld meg vele. Ha már úgy érzed, hogy nem vagy mellette boldog és csak a gyerek miatt maradnál, akkor ne habozz, válj el. A gyereknek jobb lesz két kiegyensúlyozott különállő szülő, mint együttélve veszekedve.

Ilyenhez hozzá se mentem volna.

De neked megfelel, mert csak itt rinyálsz, ahelyett, hogy lépnél!

Ó az ilyen feleségtől óvjon az ég!

Úgy bájolog az elején, hogy az embernek le sem esik, hogy egy született színésznőhöz van szerencsétlensége, gyanútlanul kimondja az igent, jöhet a gyerek. Ha ez megvan, akkor szépen eldobálja az álarcot és a jelmezt, látható már a foga fehére és gazdája a sárkány.

Kedves 30#. válaszoló! Ez változás igen, de nem fejlődés! Tökéletesen primitív, és nem korrekt lépés.

Találkoztam már jó néhány ilyen nővel, szerencsére nem bírtak rászedni a házasságra. Azért a házasság nem egy olyan dolog, amit sittysutty megszüntetünk! Én legalábbis sosem szeretnék válni és felrúgni egy családot, mert rájövök, hogy egy álszent libát vettem el. Inkább maradjak agglegény, ha nem találok őszinte és önmagát adó lányt...

A mostani barátnőm remélem nem ilyen! Benne úgy érzem bízhatok, komolynak tűnik, de azért éber maradok!

Nem dohányzik, azt mondta sose fog. Kipróbálhatja 1-2 szál erejéig, de ha rászokik, akkor csalódni fogok benne. Ha ilyen lesz, el semmiképp sem fogom tűrni, akkor tényleg válás és gyerek marad nálam a dohányfüst és stresszelős nő mentes környezetben!

És ha hiába kérlelem együttlétre, helyette barátnőzik és ül a gép előtt, akkor nem sokáig morognék. Beszélnék a fejével, és ha nem megy, akkor ki van rúgva, gyerek szintén marad nálam...

32F

#34 - " és gyerek marad nálam" - hát, ezt ugye adott esetben nem te döntöd el, és ebben az esetben azt kell mondanom, hogy szerencsére... tudod, azt hiszem, ha nő lennék, pont az ilyen típusú férfit kerülném el nagy ívben, ahogy férfiként meg persze az ilyen típusú nőt kerülöm... tudod, amikor az ember végre sikeresen megszabadul a szülői ház "amíg az én kenyeremet eszed" -c. terrorizmusától, ezt általában nem azért teszi, hogy az őt kontrollálni akaró személye változzon meg, hanem azért, hogy ne akarja őt senki sem kontrollálni a törvényi kereteken belül. Az a világ, amikor a házasság arról szólt, hogy a nő az apa felügyelete alól a férj felügyelete alá került, szerencsére már vagy száz éve megszűnt, és kb ez a fajta magatartás az, amivel szemben egy nő bármely szélsőséges vagy bármely drasztikus fellépését is el tudom fogadni. Ez a dolog egyik oldala.

A másik, amiért az ilyen kérdésben is szereplő férfitársaim esetében az általános felfogásommal szemben én a válás pártján vagyok, az pont a gyerek(ek) jövője. Nem hiszem, hogy a Kérdezőtől vagy a hozzá hasonló helyzetben lévő nőktől bármilyen okból is elvárható lenne, hogy a gyerek(ek) mondjuk 12 és 18 éves kora közt örökösen a villámháborítót játssza a felnövését elfogadtatni akaró gyerek, és a magát a pater familiaris avitt szerepébe képzelő férj között, hogy aztán a gyerek 18 évesen mindkettőjükre vágja rá az ajtót... teljesen jogos és érthető módon. Márpedig az ugye kevéssé valószínű, hogy aki a párjával így viselkedik mint a Kérdezővel a férje (vagy mint Te írtad le magadról) az majd 10-15 év múlva egy kamasz korú gyerekkel rugalmasabban viselkedne, főleg, hogy az embernek pont nem nőni szokott a toleranciája meg a rugalmassága az évek múltával. Szóval na ya, azon még el lehet filózni, hogy önmaga mit szúrt el és mit nem, de a gyerek(ek)et ne tegye ki ennek, és önmagát se annak, hogy ő is ezen fogja elveszíteni a gyerekét.

(mert legyünk őszínték, amit a Kérdező előadott a férjéről, meg Te itt magadról, azt én nem hogy a társ, de még a 16 éves gyerek helyzetéből sem lennék hajlandó tolerálni... evvan)

Szerintem ennek így semmi értelme, hogy szenvedsz, nem vagy boldog. Még a kislányod is meg érzi majd ezt, ha még nem is.

Addig dobd ki a pasit amíg még nem kezdett el megverni.

Az én exbarátom ilyen volt. Az eljegyzésünk után kezdett nagyon megváltozni, utasítgatni, hogy nem mehetek barátnőzni. Suli után haza menjek, és msnen csak vele beszélhetek. Nem ülhetek be a barátnőimmel egy kávéra valahova. Fiú osztálytársaimmal ne is merjek szóba állni. Na nem mintha meg tudta volna akadályozni.

Sőt, most már ezt se hagyom ki. Az ő óhaja szerint az egész kapcsolatunk alatt 1etlen pózban szexeltünk.... tiszta röhej....hogy ezt én 10 hónapig tűrtem.

Csúnya vége lett. Meg is csalt. És ha akkor nem szakítok vele, hanem engedek a megfélemlítésnek, a nyakamat teszem rá, hogy azóta már minden héten mással szexelne és verve lennék....ugyanis az első pofon után hagytam el. az után mondtam ki először a szakítást , mikor a megcsalása kiderült, de mivel megütött ezért, így visszaütöttem, és véglegesen ezért hagytam el.

Azóta már megtaláltam az igazi szerelmet. Szerencsére olyan férfi lett a férjem aki törődik velem, szeret, és nem akar pórázon tartani.

Még fiatal vagy, találhatsz normális pasit, aki igazán szeret.

27/N

"Ez már csak azért sincs így, mert a gyerekem a legfontosabb.. de mindegy. "

Ez látod igen nagy baj... Nem az, hogy a gyerek fontos, hanem az, hogy fontossági sorrendet állítasz fel a férjed és a gyereked között.

És mi lesz, ha a gyerek felnő, kirepül, elköltözik, mondjuk külföldre, de legalábbis tőled jó messzire. Akkor majd előlép a férj a fontossági rangsor élére, vagy nem, de belepusztulsz, hogy az életed értelme elköltözött élni a saját életét?

Normális gondolkozású embereknél a társ a legfontosabb, akit választunk. A gyereket úgymond kapjuk egy időre, akit kötelességünk felnevelni a lehető legjobb módon, és persze együtt. Ha a párunkkal eleget törődünk (és ő is velünk), ez a gyereknek is nagyon-nagyon sokat jelent. És közben együtt a gyerekre is jut így elég idő, csak hát az emberek többsége ezt nem is próbálta még...

"Ez már csak azért sincs így, mert a gyerekem a legfontosabb.. de mindegy. "

Na, ilyen hozzáállással nem kell csodálkozni azon, hogy sok a megcsalás meg a válás.

Egy pasinak igen is szüksége van törődése, és arra hogy érezze az első helyen van. A gyerekkel együtt.

Egy pasival nem szabad azt éreztetni, hogy a gyerek miatt háttérbe szorul, mert akár öntudatlanul is őt fogja hibáztatni amiért a felesége nem törődik vele.

Tehát nincs olyan hogy a férjem a legfontosabb vagy a gyerekem a legfontosabb... marhaság. A kettő együtt fontos.

Attól hogy egy nő gyereket szül, még nem kell nekik kettejüknek egy saját kis burában élni. Igen is ott a helye a férjnek is.

27/N