Nem szeretem a férjemet, de sosem hagynám el a közös (3,5 éves) kisfiam miatt. Hogyan éljem túl a mindennapokat?

De amúgy szerintem is hozzá tartozik a sikerhez a szenvedés. Nekünk is vannak elég pokoli időszakok a kapcsolatunkban a párommal, máskor pedig ismét kiderül felettünk az ég. 5 éve vagyunk együtt. Úgy érzem, ez nem az a lángoló szerelem, mint amit az elején éreztem, és tényleg vannak igazán pokoli napok, amikor nagyon fájunk egymásnak, de Isten segítségével túllendülünk rajta.

Mi idegesít benn amúgy? És mióta?

én elváltam, 3 éves volt a gyerek

hosszú folyamat volt, mert hiába döglődött az egész már régóta, nem tudtam szabadulni attól a rögeszmétől, hogy az én gyerekem nem lesz elvált szülők gyereke

de aztán rájöttem, ha nem lépek, beledöglök

és igaz az a mondás, hogy boldogtalan szülő nem tud boldog gyereket nevelni

a gyerek mindent megérez, ha nincs kimondva akkor is

és az otthoni mintát látva tanul, azt látja természetesnek, és azt viszi tovább,

neki a ti életetek lesz a minta, mert ebben nő fel, és ezt fogja természetesnek gondolni, egy olyan közeget, ahol nincs szeretet, nincs puszi, ölelés, semmi, ahogy a 11-es mondja csak semleges döglődés :( és lehet ő is így fog majd élni :(

Ma a valast SIKERTELEN hazassagnak nevezik. Aki egy hazassagat sikertelenul befejezte, -es hat persze, hogy a masik fel volt a hibas-, az ne adjon mar az tanacsot annak a hazasparnak, akik mar 20-40 eve egyutt vannak. Illetve adjon, meg irja le a sajat onigazolasat, csak ne vegye mar veresen komolyan, ha tapasztalat hianyaban egyszeruen nem veszik szamitasba.

Es ne tevesszuk mar ossze egy hazassag elso 3-5 evet a hazassag 20-25-ik evevel. Sokan az elso langolast keresik. Talan azt a langolast befedi a megszokas. De az nem jelenti azt, hogy nincs ott!!! Ne adj Isten egy baleset vagy egy krizis meg erosebben fellobbantja az erzelmeket, mint a kapcsolatok elejen. Kar, hogy ezt az erzest meg joparan nem tapasztaltak meg.

Sok boldogsagot mindenkinek! Fuggetlenul attol, hogy hanyadik hazassagaban el! ;)

[link]

29-es, te pedig azt értsd meg légyszíves, hogy a hullámvölgy soha nem lehet egyenlő azzal, hogy nem szeretem a másikat. A hullámvölgy azt jelenti, hogy nehézségeink, problémáink vannak, de soha nem közönyt. Ugyanis a kérdező ebben van, itt már nincs mit megjavítani, ugyanis nincs szeretet, se kötődés. És hálát adhatunk az égnek, hogy nem Anna Karenina korában élünk, ahol az életünkkel kell fizetni 15 perc boldogságért. Ha szerinted ez így normális, akkor lelked rajta, de ne terjeszd.

Kedves Kérdező.

Mindenki a saját sorsáért, saját boldogságáért felelős. Ha te így boldogtalan vagy, akkor súlyos hibát követsz el, ha fenn akarsz tartani egy olyan családmodellt, ahol mindenki boldogtalan. Mert a férjed sem hülye nyilván, ő is érzi, hogy a hátad közepére sem kívánod. Nem akarod feldúlni, én ezt is megértem. De örökké bánni fogod, ha ebben a híg langyos fosban most nyakig elmerülsz, és a gyerekednek lesz egy neurotikus, idegbajos anyja, a férjednek meg egy frigid asszonya. Ez egyrészt saját magaddal szemben sem fair, másfelől pedig a férjeddel szemben sem korrekt, hiszen őt is elzárod annak a lehetőségétől, hogy feloldódjon egy olyan nőben, aki szívből szereti őt. Lépj ki ebből, akármennyire is félsz, mert egy életed van, hogy boldog lehess. A gyereknek pedig hidd el, hogy hangsúlyozottan így a ROSSZ, mert lesz előtte egy negatív kötődésminta és a későbbi társas kapcsolataira (akár szerelmi, akár baráti) ezt fogja továbbvinni. Volt egy ilyen párom, akinek a szülei így éltek szépen, kulturáltan, lassan megrohadva, egymástól csendben undorodva: párom azzal szakított velem, hogy nem szerelmes belém és nem is tudna soha az lenni, mert náluk nem volt szokás "lelkizni"...