Nem szeretem a férjemet, de sosem hagynám el a közös (3,5 éves) kisfiam miatt. Hogyan éljem túl a mindennapokat?

9-es válaszoló. Te magadnál vagy, hogy ilyen hülyeségeket írsz ?

Kérdezőnek: biztosan vannak még így egy páran, ahogy Te. De számíts rá, hogy rettenetesen boldogtalan leszel és ez a depresszió ki fog hatni az életed minden területére. Ezt nem lehet a végtelenségig titkolni, a párod is észre fogja venni egy idő után.

hát persze, hogy nem bánnád, hogy megcsaljon!

Így ő lesz majd a gonosz, megcsaló, te meg ártatlan kis ma született bárányként léphetsz ki a kapcsolatból, és sajnáltathatod magad!

Gratulálod! Te sem az egyenesség mintaképe vagy!

Nézd, én voltam ilyen kapcsolatban, csak még nem házasodtunk össze, mert én rájöttem hogy úgy érzek mint te. Igaz még gyermekünk nem született, így azért egyszerűbb volt, de bőgtem amikor végül is elmondtam neki, hogy nekem ez így nem megy. Nagyon szerettem mint barátot, mint egy testvért, de egy házassághoz több kell manapság szerintem, mivel nem eltartatni akartam magam.

Hogy mi történt? mi azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Nekem nincs most kapcsolatom, de ő talált valakit akivel jól megvan (az a kapcsolat se tökéletes, de azért nem rossz) és született egy nagyon helyes gyerekük, akiért teljesen oda van a volt barátom. Úgyhogy nagyon jól járt, hogy nem kötöttem őt magamhoz. És ő sem sértődött meg, sőt barátom maradt.

Én azt tanácsolom neked hogy ne mártírkodj. A férjed is nyilván érzi hogy valami nincs rendben, és ez így fájóbb, mint az igazság egy férfinek, én azt hiszem. Ha őszintén megmondod neki mi van, akkor dönthet úgy, hogy maradjon minden a régiben, de ő is keres más kielégülést, aztán majd lesz valahogy, vagy azt mondja hogy rendben, megérti, váljatok el békében, és itt marad a környéken, naponta jön, és rész vesz az életetekben. Hidd el te sem lennél frusztrált, mert tudom hogy borzasztó idegi megterhelés jó pofát vágni és tettetni hogy szereted a másikat, az ölelését, ha nem így van, és nem is szabad, mert ez megalázó a férjednek.

Ha értelmes férfi a férjed, megérti majd, és értékelni fogja hogy őszinte vagy és nem csinálsz hülyét belőle. Így nagyon jó maradhat a kapcsolatotok, és a gyerek se fog sérülni, hiszen jobban fogjátok szeretni egymást, ha nem lesz a kötelező képmutatás. Legalábbis te biztos jobban fogod őt szeretni, ha megszabadulsz a kényszertől.

Egyébként azt sem tartom kizártnak, hogy ha elmondod, és ő külön megy, de kapcsolatban maradtok, akkor visszaszeretsz bele egy idő után, és elkezd hiányozni. de ehhez az kell, hogy mondd meg neki.

Ne legyél gyáva!!!!

Egyébként nem régen összeakadtam egy pasival, egy bulin, nős, gyerekei vannak, elég messze is lakik, de nagyon helyes volt, táncoltunk, és végül feljött hozzám. nagyon jó volt vele, és én azért megkérdeztem, hogy miért kell ez, ha egyébként jó a házassága. És elmondta, hogy otthon nincs már semmi, neki nagyon rosszul esik hogy a felesége elutasítja őt, és a nő meg is mondta, hogy inkább keressen szeretőt. úgyhogy ezt is teszi. Mondjuk érthető is, mert sok gyerekük van, tehát nem lehet csak úgy elválni... Folytatása nem lesz kettőnk között, csak azért meséltem ezt el, mert írtad, hogy azt se bánnád ha a férjednek lenne valakije. De most komolyan, az milyen már... egyszerűbb barátságban elválni és közel lakni a másikhoz hogy részt tudjatok venni egymás életében, mint kényszerből mást mutatni mint ami van.

35/N

Miért hiszi sok nő, hogy állandóan boldognak kell lenni? Ha elválsz, a gyereked lesz boldogtalan, és az sem biztos, hogy te boldog leszel. Ne csak benne keresd a hibát, hanem magadban is. Menj el pszichológushoz, családterápiára és hozd rendbe a házasságodat.

A gyerek azzal nem törődik, hogy az anyja boldog-e. Ezt csak a sok elvált nő mondja. Több gyerek lesz boldogtalan, vagy félre nevelt azok közül, akiket egyedül nevel az anyja, mint azok között, akinek a szülei nem felhőtlen boldogságban élnek.

Elég az ideírogató kamaszok kommentjeit olvasni, akik panaszkodnak az anyjukra.