Miért azt látni folyton, hogy a testi örömök hiánya miatt mennek szét a házasságok? Főleg férfiak esetében.

12: "nem kéne szülés után úgy kinézni, mint egy leharcolt bányarém, "

Talán apuka be is segíthet a gyereknevelésbe és a házimunkába, hogy az anyukának legyen ideje magára és akkor nem fog leharcolt bányarémnek kinézni.

Itt nem egyszerüen a biológiai igènyekrõl van szó, hamem a lelkiekröl. Nekem volt olyan párom, akinek böven elèg volt heti egy alkalom, ès meg ha ránèztem is megkívántam. Nem èrtettem, mièrt van ez.

Az állandó visszautasítás, felesleges prôbálkozás után mindig az járt acfejembem, hogy nem vagyok elèg szèp, elèg kívánatos, elèg jó, mièrt nem kellrk, mièrt nem izgul fel rám, mi a baj velem? Az önbecsülèsem a bèka feneke alatt volt, gyakran sírva aludtam el mellette, ràadásul állandó feszültsèg volt emiatt köztünk, ami vitákat generált. A sok veszekedès vèget vetett a kapcsolatunknak.

Ezèrt fontos az azonis igèny.

Sajnos korcs világban élünk.

Nem a lelki értékek a fontosak, hanem a külsőségek és a minél több örömforrás. A ház, a kocsi, a pénz, a nagy mell, a műhaj, az izmok, a vásárolgatások, a szex, a pénzszórás. Azt hiszik, hogy ez az élet. Hogy ez minden. Nem számítanak a belső értékek...csak azok amiket a külvilágból kapnak az emberek. Közben észre sem veszik, hogy birka módjára beálltak ebbe az érzékelten, semmirevaló, korcs világba.

De hidd el, hogy vannak még normális értékrenddel bíró férfiak és nők...akik nem a szexre, meg a biológiai ösztön maszlagra alapoznak egy párkapcsolatot/házasságot. Na náluk garantáltan nem fordul olyan elő, hogy a szex, az anyagi gondok, vagy bármilyen nehézség miatt könnyedén elhagyják/megcsalják/elárulják/megalázzák egymást. Sokkal inkább összefognak, és EGYÜTT megoldanak minden felmerülő problémát. Mert igazi TÁRSAK és SZÖVETSÉGESEK egymásnak!!

Kedves hatos!

Nem hinném, hogy jogod van más életén gúnyolódni, de ha akarsz, tessék, gondolom a tiéd már említésre sem méltó, nemhogy gúnyolódásra...

Az, hogy kevesebb a szex a házasságomban, nem egyenlő azzal, hogy nincs vagy rossz. Tudod, inkább kéthetente egyszer valóban jót, mint kötelességtudatból, vagy mert mások azt tartják normálisnak, kétnaponta muszájszex.

A nyulak és a barátság közt van jónéhány átmenet, de honnan érhetné ezt olyan, aki elvárja otthon a szexet, nem pedig azért csinálja, mert a kedv és a hangulat úgy hozza...

16: köszi. :) Én túléltem rákot a házasságomban, 22 évesen, pici gyerekkel (19 évesen férjhez mentem, akartam, rá egy évre szültem, de ez is tervezett volt). Majdnem egy évig semmi szex, a fenének volt hozzá kedve. És nem csalt meg a férjem. Pedig kopasz voltam, heteket hánytam végig. Orális szex? Ha megmozdultam, hánytam...

Aztán a férjem elvesztette a szüleit és a munkáját, két hét alatt dőlt össze az élete, semmihez nem volt kedve. Túléltük.

30 órát élt a második kislányunk, túléltük.

Jó nekem így, heti kettőnél kevesebbel is, mert mindent túlélünk, holott az itteni véleményezők szt már a második évben meg kellett volna csalnia és a harmadikban elhagynia, nekem elhízni a bánattól, zsíros hajjal otthon csokit zabálni otthonkában. Sajnálom őket, mert ők előbb fognak ide jutni, mint én :)

De hidd el, hogy vannak még normális értékrenddel bíró férfiak és nők...akik nem a szexre, meg a biológiai ösztön maszlagra alapoznak egy párkapcsolatot/házasságot.

- Elárulom a sötét testimádó katolikusok egyházi válóokai között százévek óta benne van a szex hiánya vagy nem megfelelő volta. ;)