Szerintetek a mai fiatal férjek mennyire háziasak?

Lássunk statisztikákat. Az egyének könnyen mondanak példákat a saját életükből, de ez nem reprezentálja az átlag helyzetet.

Egy norvég felmérés szerint másfélszer akkora a válás esélye, ha a felek kicentizve megosztják a házimunkát.

[link]

“In a good relationship people simply don’t know who does what and don’t particularly care."

23:51-es

Lássunk másik statisztikát.

Egy brit tanulmány szerint meg éppen csökkenti a válások számát a közös házimunka:

[link]

Szerintem pont akkor futunk lyukra, ha az ilyen nagy átlagos 'tanulmányokat' nézegetjük.

Én például simán elválnék, ha a férjem egy lusta malac.

Most is egyedül élek, eltartom magam, szerencsére nem is rossz színvonalon.

Ha férjhez is mennék, akkor sem szorulnék rá a férjemre anyagilag, tehát nem látom benne a logikát, hogy akkor ezentúl kétszer annyi, ha nem több házimunkát végezzek, mert valaki volt olyan "kegyes" és elvett?

Ez mitől lenne egyenrangú? Dolgozok, keresek, nem tart el, akkor mégis miért kellene nekem háziaskodnom? Mert az jár egy férfinak, hogy egy nő nélkül nincs otthon meleg étele, nincs tiszta ruhája és disznóólban él? Ha meg egyedülállóként meg tudja csinálni, akkor miért evidens, hogy házasság után nem csinálja ő is?

Ebből nem kérek, köszönöm.

Ha összeházasodunk, akkor neki is ugyanannyi dolga van otthon, mint nekem.

Oké, akkor nem csak az emberek, hanem a tanulmányok is mást mondanak :D

Néhány gondolat még a témával kapcsolatban.

Amikor egy férfi egyedül marad, akkor egy nő is egyedül marad. Pusztán azért, mert a két nem aránya a népességben közel megegyezik.

Ezt csak úgy mondom.

De a másik fontosabb dolog az lenne, hogy én gyakrabban látok magas státuszú nőket és alacsony státuszú férfiakat egyedül lenni.

Abban talán sikerül egyet értenünk, hogy rengeteg a 30-as nő, akik nem találnak maguknak párt. Ez nyugaton még elterjedtebb, de azért már hazai körökben is volt ennek a dolognak 20 éve elterjedni. Elég csak szétnézni bármilyen női oldalon. Gyakran van a témában cikk.

A másik csoport, akik nehezen találnak partnert, azok az alacsonyabb státuszú férfiak. Nem azt mondom, hogy a biztonsági őröknek, a kukásoknak, a vízvezetékszerelőknek, segédmunkásoknak nincsen családjuk vagy nem voltak még nővel, de sosem ők mennek végig a város legjobb és legtöbb nőin/nőjén.

És még egy gondolatot engedj meg az anyagi függetlenségeddel kapcsolatban (amivel semmi bajom, nagyon is rendben van).

Az átlag férfi ezt nem keresi a nőben. Nyilván most nem arra gondolok, hogy lehetsz lusta munkakerülő, aki segélyeken él és elvárja hogy a férfi tartsa el. Csak a férfiakat pont nem érdekli, hogy 100 vagy 300 ezret keresel.

A sok nő egyfolytában olyasmit akar eladni a férfinak, amivel az már eleve rendelkezik, és nem értékeli nagyra. A nő azzal áll a pasi elé, hogy:

- Önálló vagyok, ambíciózus és sikeres; van diplomám, munkám, egzisztenciám.

Erre a férfi válasza:

- Én is; nekem is. Valami egyéb?

A modern nő jeget akar eladni az eszkimóknak. Egy férfi olyan társat keres, akiben azok a pozitív tulajdonságok vannak meg, amik fontosak a későbbi együttélés szempontjából: nőiesség, gyengédség, anyai természet, fészekrakó ösztön, stb. A férfi ezeket nem látja gyengeségnek, mint azt talán sokan képzelik. Sőt, ezeket a férfi igen nagyra értékeli. Amikor egy férfi családot szeretne alapítani (a legtöbb hosszú távú kapcsolatnak még azért ez a célja), akkor nem egy igazgatót, menedzsert, írót, politikust vagy kutatót, és főleg nem főnököt, hajcsárt vagy versenytársat keres, hanem feleséget. Lehetsz te hiperszuper üzletasszony, de el tudod-e látni azt a házastársi feladatkört, amire te magad jelentkezel? Ne válaszolj, mert ezt nem te döntöd el, hanem az aki majd felvesz erre a pozícióra (vagy nem). A tanácsok ezek után szinte maguktól értetődnek: 1. Ha férjet akarsz, tudd meg mi kell a férfiaknak és azt add nekik. (A sajátodnak. Ha azt akarja, hogy ő maradhasson otthon a gyerekekkel te pedig dolgozz tovább, akkor az legyen az. Látod, nem ellened vagy a nők ellen beszélek.) 2. Olyan tulajdonságaidat “reklámozd”, amiket valószínűleg értékelni fog benned. 3. Légy olyan partner, akivel együtt lehet élni. Ha valaki folyton embertársai agyára megy, nyaggatja őket, nem hagy nekik se teret, se levegőt, akkor ne csodálkozzon, ha a kiutat keresik a nászutas lakosztály helyett. (Ez nem ellened/neked szólt, hanem mindenkinek, aki olvassa.)

A férfiakra persze mind ugyanez igaz, amiket leírtam, csak mert férfi nem = nő, nő nem =férfi, ezért ennek inkább a férfiváltozata igaz. (Például anyai ösztön szó kicserélése apai ösztönre, meg a többi fogalomé is.)

Az én férjem teregetés közben is férfias! Sőt, akkor talán még férfiasabb, mert kirí a környezetéből.

Hülyeség ez a női logika, nem kell itt általánosítgatni. Minden nő mást és más mértékben vár el a férjétől, és nincs egy egyetemes egyezmény arról, hogy kinek mennyire kell megkeserítenie a férje életét.

Az egész dolgot a gyakorlat szülte... Vannak szituációk, amikor egy háztartásban van mit csinálni, és mind a két fél otthon van. Akkor pedig a legtöbb nőnek rosszul esik, ha egyedül áll neki a házimunkának. Viszont ha egy pasinak is eszébe jut ilyesmi, vagy szívesen fogad feladatokat, az harmonikussá tehet egy kapcsolatot.

Például ha egy pasinak szabadnapot kell kivennie, mert fogorvoshoz megy, akkor a nap nagy része számára üres. Ha a nő addig dolgozik, akkor igenis kedves dolog bevásárolni és főzni, vagy kimosni, attól függően hogy egy pasi mit tud megcsinálni.

Nem állhatja útját ilyesminek az, hogy egy pasas analfabéta házilag, nem házias. Ettől pedig senki nem lesz papucs...

HVG-s cikk, címe Kevesebb a szex ott, ahol a feleség "hordja a nadrágot"

[link]

Daily Mail cikk, címe Has equality destroyed your sex life?

[link]

A cikkek érdekesek, olvassátok őket. De mindezek mellé hozzáfűzném, hogy nem akarom a bizonyítványt magyarázni. Ha te azt mondod, hogy megosztjátok a házimunkát, de még mindig ugyanannyit tepernéd le a férjed/párod mint régen, még mindig ott a tűz és ugyanúgy nedvesedsz rá, mint régen, akkor a cikkek rád nem vonatkoztatnak. Nem akarlak meggyőzni arról, hogy nem jó nálatok ha szex, ha szerinted olyan falkaparósan jó, amilyennek lennie kell. Hiszen csak általánosságban beszélnek a cikkek, nem egyénekről, hanem tömegekről. Kérlek mindezeket az elmondottakat vedd figyelembe, ha válaszolni szeretnél.

A statisztikákban az a szép, hogy mögé lehet nézni, több módon lehet magyarázni, hogy miért azt az eredményt mutatják, amit.

Például ha elém tesznek egy statisztikát arról, hogy kevesebb ott a szex, ahol nem dominánsabb a kapcsolatban a férfi a nőnél, ott én akár arra is következtethetek, hogy ezzel szemben olyan kapcsolatban, ahol a férfi a dominánsabb, ott azért van több szex, mert erre a több együttlétre a férfinak van igénye, a nőnek meg nem, de a nő megteszi, azért, hogy a férfi kedvére tegyen, míg ezzel szemben ott, ahol a felek mondhatni "egyenlőek", ott csak akkor van szex, amikor mindkét fél kívánja. Így lehet, hogy szó sincs arról, hogy a nő szexinek tartja, ha a párja nem végez semmi házimunkát, csak a szex is az "ellátás" része.

Úgyhogy akár így is lehet magyarázni a dolgot, nem?

Nő vagyok. A nők miért ne akarnának szexelni? Sőt, tovább megyek, miért akarnának sokkal kevesebbet?

Csak nekünk nem olyan "egyszerű" partnert találni, mint a férfiaknak, akik szexuálisan csak a látványra indulnak be. Illetve ha már van partner, akkor beindulni rá évek múlva is.

Nekem is fontos a látvány nőként (ne egy ápolatlan, büdös dagadt emberrel kelljen szexelni), de az evolúció a nőket azzal ajándékozta meg, hogy ne csak a külső alapján kívánjanak egy férfit.

A szexuális vágyamat be lehet indítani, de ez ösztönszintű dolog. A férfiak sem tudják befolyásolni, hogy kire induljanak be, ahogy tudatosan mi sem.

Nem cáfoltalak persze, mert nincs mit, nincs hogy. Elméleteink vannak, amik vagy működnek a gyakorlatban, vagy nem. De amíg neked is és nekem is kirobbanó szexuális életünk van, miközben a magunk teljesen ellentétes útját járjuk, addig ez nem is baj.

A kívánás részét még a mondandódnak nem teljesen értem. Például én most itt ülök a gépnél és azon kívül hogy most éppen a szexről írok, egyébként nem gondolnék a szexre. Szóval itt gépezgetek és eszembe sem jut a szex, nem akarok szexelni. De a férjem bejön 10 perc múlva és elkezd rámmászni. Lehet, hogy hirtelen eszembe jut, hogy milyen jó lenne és csináljuk.

Pont ugyanarra gondoltam, mint zabmester.

Azok a nők, akik asszonyi kötelességüknek érzik a házimunka elvégzését, azok valószínűleg azt is annak érzik, hogy széttegyék a lábukat, ha a párjuk füttyent. Bocs a megfogalmazásért, de ezt annyira nem lehet házaséletnek nevezni, ami csak a férfi örömét szolgálja.

Nálunk rendben van a szex, pedig egy lusta dög vagyok, és kizárt, hogy egyedül csináljak mindent. Így viszont nem is leszek hullafáradt az egész napos robottól, és van kedvem hancúrozni. (jah, és szerintem az sem mellékes, hogy egy modernebb felfogású nő általában szexuálisan is nyitottabb. Egy tipikus háziasszonyt ismerek, a férje egyszer elkotyogta, hogy csak misszionárius pózban hajlandó... Hát, szét is mentek végül, pedig házimunka terén ki volt szolgálva a férj. )

Nem is gondolom azt, hogy a nők nem akarnának, vagy a nők kevesebbszer akarnának szexelni. Inkább arra gondoltam, hogy tegyük fel, van 10 alkalom, amikor a pár szexuális aktust folytat, de ebből a 10-ből a nőnek igazából csak 6 alkalommal volt hozzá kedve, a maradék 4 a férfi kedvéért történt. Eközben lehet, hogy az adott időszakban még volt plusz 2 alkalom, amikor a nőnek lett volna hozzá kedve, de nem kezdeményezett, mert a kapcsolatuk sémája olyan, hogy ilyesmit csak a férfi szokott kezdeményezni.

De egyébként nem tudom, hogy a nők vagy a férfiak szexuális étvágya a nagyobb általánosságban, ez csak egy következtetés volt a részemről, hogy talán átlagosan a nők kevesebb alkalmat éreznének elégnek, mint a férfiak, és ezért van kevesebb szex az olyan kapcsolatokban, ahol nagyobb az egyenlőség a két fél között. Magyarul ahol a nő nem érzi egyedüli kötelességének a mosogatást, ott talán azt sem érzi kötelességének, hogy szexuálisan annyiszor álljon a partnere rendelkezésére, ahányszor azt az illető akarja. És félreértés ne essék, távolról sem valamiféle erőszakos közösülésre gondolok, csupán arra, amikor a férfi kezdeményez, a nő pedig rááll a dologra, még ha igazából nem sok kedve is van hozzá.