Jogos volt a felháborodásom vagy a férjemnek van igaza, hogy a terhességi hormonok miatt "hisztiztem"?

Tudni kell, hogy 10 éve vagyunk házasok, van egy 7 és egy 3 éves gyerkőcünk, most várjuk a harmadikat.

Férjem sokat dolgozik, itthon igazából nem sok mindent csinál, csak ha megkérem akkor segít, amivel nagy baj nem is lenne, hisz tényleg fáradt nagyon, magától ritkán jut eszébe.

Viszont az a felelőtlenség amit tegnap este csinált az megrémisztett és csúnyán kiborultam.

A harmadikon lakunk, ablakokon nincs rács, konvektor van előtte, amellett egy alacsony szekrény.

Namármost a 3 évesem újabban mindenre felmászik, ablakba is, épp próbálom erről leszoktatni, na meg figyelek rá, ablak zárva mikor itthon van stb.

Napközben szellőztetek amikor nincsenek itthon vagy mikor tudok rájuk figyelni és nem köt le pl a főzés, takarítás, egyb.

A lényeg, tegnap levitte őket este bicajozni férjem, gondoltam addig porszívózok, felmosok, szellőztetek a szobájukban.

Hazajöttek, ő fürdette és fektette őket, mert nem igazán voltam jól.

Miután lefektette őket, rá 2 órára kb bementem megnézni a fiúkat, ahoyg szoktam és mit látok?Ablak tárva-nyitva, még a függöny se volt elhúzva, h takarja és ne birizgálja a fiam fantáziáját.

Rettenetesen megijedtem, hisz' simán felmászhatott és kieshetett volna, isteni szerencse, hogy elaludt és nem jutott eszébe ilyesmi.

Férjemnek mikor mondtam egyszerűen nem értette, hogy miért vagyok kiborulva.Nem veszekedtem, de halál sápadtan majdnem összeestem a rémülettől és megkérdeztem, hogy ezt hogy gondolta komolyan, hogy ennyire figyelmetlen volt stb.Mintha csak abba "kötöttem volna bele", hogy porszem maradt a szőnyegen, úgy nézett rám.

Már máskor is volt ilyen, pl nem zárta kulcsra a bejárati ajtót este, bármikor gondolhat egyet a gyerek ha felkel és kimegy, erkélyen kiesik stb...

Néha elől hagy szerszámot, kést, üvegpoharat elérhető közelben, holott a fiúk hamarabb kelnek, mint mi-nagyon korán kelőek, a bajhoz meg elég egy pillanat is.

Persze én is megcsinálhattam volna, meg is szoktam mindig, de hogy legyek nyugodt, hogy ha én egyszer nem csinálok meg valamit akkor azt ő sem képes és baj lehet?

Napokon belül megyek szülni, komolyan elkezdtem aggódni, hogy 3-4 napig itthon lesz egyedül a gyerekekkel és bár, mint egy gyereknek, kiírtam mindent, mit hogy kell a gyerekekkel csinálni, szokások, rendszer, napi rutin, gyéb veszélyességi tényezők stb, de tiszta vicc, hogy egy 32 éves embernek ezt így szájba kell rágni és azon kell aggódnom nem lesz-e baj.

Szerinte fölöslegesen hisztizek a terhességi hormonok miatt, mintha nem is érezné a súlyát.

Imád engem és a gyerekeket is, jó férj és apa, sokat dolgozik, itthon tényleg kevésbé rutinos, de úgy gondolom egy felnőtt embernek az ilyeneket nem kéne külön szájbarágni és odafigyel.Én reagáltam túl?Ti mit tettetek volna?Mit tennétek?