Megcsalás jele a párkapcsolatban?

Nagyon jókat írtatok, köszönöm szépen!:) Ezek mind benne lehetnek..... Szerintem is ez abban az esetben működhet leginkább, ha csak egyszeri kalandokról van szó. Viszont ehhez partnert kell találni, aki tényleg szintén csak kalandot keres. Ezt is nehezen tudom elképzelni, hogy lehet havi 1-2 alkalommal is akár ilyen partnert találni. Megeshet, hogy azt mondja a szerető, hogy kalandot akar, de aztán mégis úgy gondolja, hogy bekavar. Ha ilyen szeretőbe botlik az ember, az is hamarabb kiderül és lebukást okoz, mint évek alatt.

Vagy ha valaki tartós párkapcsolatban él, akkor ugye normális esetben képes a kötődésre. Hogy kerüli el, hogy a szeretőhöz kötődjön? Évekig napi szinten szerelmet vall a párjának, a szeretővel meg távolságtartó?

Fúúúú, nagyon ott vagytok a témában!:D Ezek szerint ez gyakori jelenség, csak én túl naiv vagyok?:DD

A környezetemben mennek a legendák erről, hogy szinte mindenki félrekacsintgat, aztán jönnek hozzánk vendégségbe, mint egy stabil házasságban élő pár. Most értettem meg, hogy ettől még lehet stabil a házasságuk.....:) De csak egy ideig, szerintem, mert előbb-utóbb kiborul a bili, nem? A férjem majdnem mindegyik barátjának szeretője van, van, akinek állandó és van, aki cserélget. Van, amelyiknek "oka" van rá, de van, amelyiknek nincs, mert tényleg maximálisan elégedett a párjával. Ezeket nem tudtam hová tenni, ezért foglalkoztatott a kérdés.

Azért annak nem örülök, hogy az én stabil házasságom hitelessége is megkérdőjeleződött bennem, holott eddig azt gondoltam, tuti semmi okom erre:DDDD

Nagyon összetett dolog ez, úgy látom. Magamból indultam ki, én inkább gyanakvó vagyok és úgy gondoltam mindig, hogy eléggé nyitva tartom a szemem. Ezért az volt a véleményem, hogy ostoba az az ember, aki nem veszi észre, hogy nem ketten vannak egy kapcsolatban./Vagy csak nem akarja észrevenni/. Aztán eszembe jutott, talán tényleg létezik, hogy semmit nem lehet belőle észrevenni? Én sosem tudnék alakoskodni, még füllenteni sem nagyon megy:D Tehát én képtelen lennék ezt csinálni, ha akarnám, akkor sem menne. Soha nem is csaltam meg senkit, még a megromlott kapcsolataim végén sem. Ha volt alaki már kilátásban, előbb mindig lezártam az előzőt, azután kezdtem új kapcsolatba. Pedig tüzes és bevállalós típus vagyok, de talán túlzottan erkölcsös? Mert már hülyének érzem magam emiatt, hisz a környezetemben elnéző mosollyal hallgatják a véleményemet és a hiányos tapasztalataimat erről a témáról... Pedig már közel vagyok a negyvenhez....:/

16-os, ezt a kijelentést a fenti példákra alapoztam. Azaz hogy van olyan, ahol a férj elégedett a feleségével és akár még szereti is, de kell neki a változatosság, a kaland, emiatt néha félremegy. A feleség meg tényleg nem sejt semmit, hiszen a férj otthon teljesen hitelesen elő tudja adni a hűséges, boldog, családjáért élő férfit.

Tehát ebben az esetben lehet ez egy stabil házasság.

Hogy egy darabig, ezt meg azért írtam, mert épp tegnap tudtam meg, hogy az egyik ismerősöm szeretője évek múlva besokallt, és felhívta a feleséget, hogy kitálaljon....

Egyébként a legtöbb hűtlen pasi, akivel beszéltem, arról számol be, hogy iszonyú fárasztó a sok hazugság tengerében már nekik is eligazodni. Figyelni, hogy a telefon vagy bármi árulkodó jel ne maradjon elöl, meg hogy mindig ugyanazt mondja egy fedősztorira, és ne gabalyodjon bele..... Így élni, hogy nem lehet lazítani egy percig sem, mire jó? Miért nem szakít akkor, és keres egy számára kielégítőbb kapcsolatot? És az is nagy kockázat, hogy a szerető /nő/ teherbe esik. A pasik vadászok, oké, de ilyen negatívumok mellett miért éri meg mégis szeretőt tartani?

Belemélyedtem a témába, talán új kérdést kellene most már indítanom, de nem, mert így együtt kerek:)

Tegnap egy pasi azt mondta, a megszokás miatt tudja a megcsaló fél otthon eljátszani a szerető férjet. Vagyis megszokta, hogy úgy bánik a párjával, hogy reggelente megcsókolja, főzés közben a fenekébe csíp stb, tehát megszokásból megy ez már, nem szeretetből.

Várom az újabb véleményeket:D