Hogyan viszonyulnátok a férjetekhez, ha elment volna sátorozni 2 lánnyal és a barátjával?

Ez velünk nem történhetne meg, mert már azelőtt hangot adtam volna a felháborodásomnak, hogy egyáltalán elment volna ilyen sátorozásra. Egy sátorban lányokkal aludni, nem ez nekem nem fér bele a házasságba!

A párom korábban, mikor én mentem el sátorozni, és nem tudtam hirtelen elmondani telefonon, hogy kikkel vagyok egy sátorban egy fesztiválon, már akkor nagyon kibukott, és csak később tudtam felsorolni, kikkel, de mindenki lány volt, természetesen, mert én sem aludnék fiúkkal egy sátorban. Szerintem ez már sok, nem fér bele egy kapcsolatba.

Ezeket a dolgokat nagyon határozottan meg kell beszélni egymással, kinek mi fér még bele, és mi nem, és egy házasságban egymás kérését maximálisan tiszteletben kell tartani.

Nekem nem lenne gondom ezzel, ha bírok benne. Én is mentem már le úgy Balatonhoz borkóstolóra baráti házaspárral és egy haverommal, hogy a sráccal aludtam két egyágyas szobában. Semmi nem történt azon kívül, hogy néha átdobtam a párnát a szobán, mert horkolt.

A férjem tudott róla - ő nem tudott akkor jönni - és nem zavarta, ő is ismeri a srácot. Egyedül azon aggódott, hogy kicsit hülyén vezet a srác és nehogy felcsavarodjunk egy fára útközben.

Ez nekem sem férne bele egy házasságba, főleg úgy nem, hogy én a kórházban fetrengek.

Magával azzal, hogy egy barátjával és női ismerősökkel elmegy kiruccanni, semmi gond, én az egy sátorban alvást nem értem. Nem azért, mert feltétlen megcsalna, hanem egyszerűen nem illendő. Gondolom nem lett volna annyira mérhetetlenül nehéz 2 kisebb sátrat szerezni (lévén hogy egy 4 fős sátor azért meglehetősen drága, 2 kisebb sokkal olcsóbb, az árak általában nem arányosan növekednek), és aludhatott volna a haverjával, a két lány meg együtt egy sátorban. Én házasként nem vágynék más (főleg idegen) férfiakkal egy sátorban aludni, maximum gyerekkori barátaimmal, akiket a férjem is ismer. És nem azért, mert féltékeny lenne, hanem mert így érzem normálisnak...

A kórházban fekvés miatt lenne csak gondom vele, de ahhoz valószínűleg több infó kellene.

Az egy sátorban alvás másneműekkel, ez nekem teljesen normális, persze van, aki ilyenkor kombinál és cselekszik, a párom akár 3 lánnyal is aludhatna, nem igazán jutna eszembe semmi :D Én is aludtam már negyedmagammal sátorban (az is 2 fiú, 2 lány felállás volt), nem volt abban semmi. Mondjuk nekünk volt rá okunk, örültünk, hogy a töksötétben egy pici helyen a sárba fel tudtunk verni egy sátrat a négyből. Kissé szűkös volt négyünknek a 4 személyes sátor, de azért elfértünk rendesen.

Úgyhogy emberfüggő, gond van-e ezzel. Az ottalvó és a másik féltől is függ...

Nem tudom, mit gondoljak. Elég sok buddhista ismeretségem volt mostanában, és habár kevesen tudják, de valahogy nem tűnik erkölcsös életfilozófiának. A dalai lámát nagyon tisztelem, de nem gondolom, hogy egy keleti filozófiát úgy át lehetne ültetni európai környezetbe, hogy az értelme megmaradjon. Lehet, hogy vannak csoportok, akik komolyan veszik, de én ilyennel még nem találkoztam itt belföldön. Én annyit látok, hogy emberek komoly pénzeket kifizetnek azért, mert a karmapa az országba jön, és egy vidéki rendezvényen áldást osztogat.

Ha a férjed komolyan venné ezt a dolgot, azt gondolná, hogy rossz karma elmenni sátorozni valaki mással, amíg te betegen fekszel egy kórházban, és már csak azért is melletted maradna, hogy hamarabb megvilágosodjon.

A kapcsolat szempontjából viszont az számít, hogy megbeszéltétek-e előre. Tudtál róla, hogy ez lesz? Kikérte a véleményedet? "Megengedted" neki, csak utólag érzed úgy, hogy hiba volt? Vagy egyáltalán nem szólt és lelépett?