Miért ciki egy feleségnek a férje vezetéknevét viselni?

"Amiket itt egyesek,azok szerintem részben azt gondolják,hogy ciki is lenne"

Tök jó, hogy te tudod, hogy más mit gondol... Sokan megmondtuk, hogy nem ciki, csak ezért vagy azért számunka fölösleges.

Szerintem nem ciki, de mi az értelme? Ez mutatja hogy házasok vagyunk? Ugyan már, dehogy mutatja. A viselkedésünk mutatja. Ráadásul ha felveszem a férjem vezetéknevét a keresztnevemhez, akkor honnan tudná valaki is, hogy az nem az én lánykori vezetéknevem.

Én nem vettem fel a férjem nevét semmiféle formában. Nem volt kedvem az iratokkal vacakolni, munkahelyen minden aláírást megváltoztatni, mindenkinek elmondani, hogy igen én vagyok xy, csak most már zy vagyok. Külföldiekkel dolgozok, akik nem tudnak ráadásul mit kezdeni a -né névformával. Van ilyen nevű kolléganőm, és szegényről mindig azt hiszik férfi: Péterné, hát akkor Péter biztosan vmi fura magyar írásmód, eszükbe sem jut, hogy nő, aztán kényelmetlenül érzik magukat. A -né firma nekem is birtoklást jelent kissé. Egyébként meg vajon miért kell az anyja nevéhez mindenhol az anyáink leánykori nevét írni? Mert úgy egyszerűbb rájönni kiről is van szó.

Miért lenne ciki? De sosem értettem, minek felvenni a másik nevét, ha nekünk már van egy saját (a -nétől különösen herótom van, azt semmiképp). Csak felesleges komplikáció, a tisztelethez pedig semmi köze.

Nem fogok házasságot kötni, de ha kötnék, akkor is megmaradna a nevem, részben mert ez az enyém, részben pedig mert csak ebben az esetben kaphatná a gyermekem az én vezetéknevemet, ami azóta tervem, hogy megtudtam, a családjogi törvény megengedi. Ahhoz képest alig alkalmazza valaki, szimpatikus, hogy azt tegyem, amúgyis kellemes kis nevem van, bár nem evidens, hogyan kell leírni, de ez a pároméra is igaz, ő pláne nem szereti a nevét, így minden ugyanabba az irányba mutat...

Hülye példa de külföldön sincs -né. Elég béna amikor bemutatkozom valakinek, hogy kovács józsefné vagyok, és szerencsétlen pára már azon filózik, hogy józsefné a nevem és utána úgy szólítgat, mert nem érti meg, hogy a nevem amúgy Kati.

Én kötőjelesen veszem fel a nevem. Miért? Mert -né az anyósom és nem kívánom az ő nevét használni, viszont tisztelem a férjemet ezért felveszem a nevét. Viszont a saját nevemhez is ragaszkodom, mert régóta azért tanulok, hogy egyszer Dr legyek, amit a szüleim által választott név elé szeretnék bebiggyeszteni. Tehát az egész kompromisszum kérdése, legalábbis nálam

18-as én sem értem a gondolkodásodat.

Akármennyire is ellenzik egyesek, sok helyen még mindig a férfi jegyzi el a nőt, a férfi kéri meg a nő kezét és nem fordítva. Tehát ő teszi a gesztust, ő kéri meg rá, hogy legyen a felesége, ezért is a gesztus viszonzása, hogyha a nő felveszi a férj nevét. Formaságra formaság, de ugyan ott vagyunk. Akkor ennyi erővel mostantól a férfiak se szervezzenek lánykéréseket, hiszen párjául választotta, ennyi, több dolga nincsen.

Ettől függetlenül szinte minden nő a férfiaktól várja el, hogy tegye meg ezt a lépést, ő maximum csak hátulról igyekszik rásegíteni, vagy kierőszakolni a dolgot. Ezért sem értem, hova ez a nagy ellenkezés, meg tulajdonjog stb, mikor ha nem tetszik, akkor NEM-et lehet mondani. Ennyi.