Miért vált ki indulatokat, ha egy nő nem dolgozik?

Nálam nem vált ki indulatot. Inkább kíváncsi vagyok, hogy mi a fenét tud csinálni egy nő otthon???

Mert ha gyereket szül, 2-3-at és otthon marad utána végig, na akkor abba hülyül bele. Van rokonom, 4 gyereket szült, nem dolgozott soha, csak 1 évet össz-vissz, de már látszik rajta a deviancia jele:) Szóval leépül rendesen. Másik ismerősöm 3 gyerek után, alig várta hogy menjen dolgozni, mert már sok volt neki a gyerekezés, hogy értelmes mondatot nem tud váltani csak a férjével este. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha gyerek miatt van is otthon, egészséges ha utána visszamegy a való életbe.

Ha nem gyerek miatt van otthon, hanem csak úgy, mert a pasi eltartja, akkor sem értem. Tuti, hogy szétunnám magam! Mesélje már el valaki, mit lehet egész nap otthon csinálni? Minden nap takarít, bevásárol, főz, mos, kertészkedik, ás, kapál? Mert én ezt csinálom munka mellett is. Nem vágyik kollégákra, céges bulikra, értelmes dolgot végezni, büszke lenni arra amit csinál, lekötni magát, értékes embernek lenni, a társadalom részévé válni??? 16 éve dolgozom, 3 napot voltam táppénzen ez idő alatt, nem mondom, néha elfáradok, de ettől vagyok értékes ember. Ha engem az párom tartana el, megmondom őszintén szégyellném magam. Nekem valahogy az önérzetem nem engedné. Egy párkapcsolatban én is odarakom magam, nemcsak testileg, de anyagilag is...

De ahányan annyifélék vagyunk, minden ember más...

Engem nem az zavar ha nem dolgozik (olyan tevékenység, amivel pénzt keres), hanem az, ha valaki lusta. Édesanyám pl nem dolgozik munkahelyen, de a ház mindig tiszta, aput meleg étel várja haza, neveli a húgaimat (én már felnőtt vagyok), saját veteményese, fóliája, szamócája van.

Az zavar, ha valaki otthon lógatja a lábát, nincs gyereke, de nem megy el dolgozni, és a házimunkát sem végzi el, hanem vígan nézi, hogy a párja eltartja.

11es!

Hogy mit? Mos, főz, takarít. Én személy szerint olvasgatok, netezek, tv-zek, megcsinálom a házimunkát, kutyáimmal foglalkozom. És ennyi :) Nagyon jól elvagyok itthon.

Belőlem nem vált ki indulatokat, pedig nő vagyok, dolgozom.

Ami engem a te helyezetedben kedves Kérdező elgondolkodtatna az az, hogy mi lenne velem akkor, ha azzal a férfival valamiért megszakadna a kapcsolat (párkapcsolati gondok, baleset, haláleset, bármi) vagy az a férfi veszítené el sajnálatos módon a megélhetését (elbocsátás, baleset-rokkantság, valamilyen káresemény, ami tönkreteszi a vállalkozását stb.)

Van-e annyi tartalékod, hogy bármikor ÖNÁLLÓAN el tud tartani magad (lakás, étkezés stb.)? Van megtakarításod a nyugdíjas éveidre is? Fizetsz magad után valamilyen biztosítást (élet, egészség, nyugdíj stb.)?

Van valamilyen megállapodásotok az élettársaddal arra, hogy ha szétmentek, akkor milyen értékben, milyen módon kerül elismerésre a te otthon végzett "munkád" vagy a gyermeknevelés?

Közös döntés alapján tesztek ilyenekre félre? Az élettársadnak/férjednek van olyan végrendelete, amelyben erről a tényről nem feledkezik meg?

Szóval nincs ezzel semmi baj, ha valóban nagyon jó körülmények között éltek, ezt megtehetitek, így megbeszéltétek. Nekem nem fáj, nem az én életem- örülök neki ismeretlenül is, ha ez neked/nektek jó így. Mással nem kell foglalkozni, ha valóban biztosítottnak érzed a jövődet.

Szép napot:

Először is: ne általánosíts, és magadból indulj ki.

Valamiért te olyan pasikra buksz, akik ezt a habosbabos eltartott életet támogatják nálad. De ez nem azt jelenti, hogy mindenhol, mindenki indulatba jön, ha egy nő nem dolgozik. Sőt: a katolikus (és a mai narancsos) értékrend szerint éppenhogy "nincs is más dolga" egy nőnek, mint a pelus+szülés+htb.-lét. Legyen bármilyen nőtípus és legyen bármennyi esze, képessége, végzettsége.

(A htb. háztartásbelit jelent, olyan nőt, aki otthon van, főz-mos-takarít stb. és nem dolgzik munkahelyen.)