Kérdésem azokhoz szólna akik már nagyon fiatalon együtt élnek (16-25) hogyan telik a napotok, ki hogy dolgozik, tanul, hogy osztjátok be az időtöket, mennyi jut a barátokra?

Én 23 éves vagyok, a párom 32.

Én 7-től 15-ig dolgozom, (Mellette tanulok, bár már csak 1-2 vizsga és az államvizsga lesz hátra januárban.) ő 8-17ig dolgozik. Hazaérek, ebédelek, ellátom a kutyát, foglalkozom vele, ha szükséges kicsit összetakarítok elpakolok. Mire ezeket megcsinálom a párom is hazaér, beszélgetünk, ha úgy van idő (és nem megyünk el vásárolni este stb.), akkor főzök vagy közösen főzünk másnapra,valamint vacsorát. Tv-zünk, kutyát sétáltatunk stb. Az én barátaim is dolgoznak, így heti 1-2x tudunk találkozni amikor ők szabadnaposok, olyankor 3 után miután a kutyát elrendeztem, velük találkozom, hogy utána még meg tudjam csinálni az otthoni teendőket is. De van hogy 2 hetente 1x találkozunk mert más program van stb. Hétvégén meg szülőlátogatáson vagyunk, vagy kirándulunk, elmegyünk moziba stb. vagy csak simán pihenjük a hét fáradalmait. (Sokszor az is épp elég. :) )

Egyébként mióta dolgozom, és a párommal is együtt élek (tehát én vezetem a háztartást, ügyelek mindenre) azóta kevesebbet tudok találkozni a barátokkal, egy-egy hétvégén pedig örülök, hogy végre semmit nem kell csinálni, nem hogy még átbulizzam az éjszakát. :)

25 leszek, lassan 2 éve élünk együtt.

Elmegyünk munkába, hazamegyünk délután, együtt töltjük az estét, közösen főzünk/takarítunk (vagy felváltva), eljárunk otthonról kettesben is.

Annyi idő jut a barátokra, amennyit szánunk - ha van kedvünk egy héten 3x is áthívjuk őket/kimozdulunk velük, ha nincs akkor 2 hétig egyszer sem. Azért ha összeköltözik az ember valakivel akkor már nem a haverok a fő szempont az életben.

Bár azt nem igazán értem, hogy a 20+ miért lenne "nagyon fiatal" az együttéléshez.

25 évesek voltunk mindketten, amikor összeköltöztünk, de nem érzem, hogy "nagyon" fiatalok lettünk volna akkor, én már 19 éves korom óta a szüleimtől külön élek, szóval nem az összeköltözés okán költöztem el tőlük. Párom úgyszintén már évek óta külön élt a szüleitől.

Barátokra pont annyi időm jut, mint amikor még nem voltunk együtt, ebben nincs különbség.

Én egyetemre járok, mellette tanítási időben dolgozom (egy iskola a munkahelyem, nyáron így se egyetem, se munka, nyári munkát itt nem könnyű találni), szóval most itthon vagyok. De év közben reggel elmegyek az egyetemre, vagy a munkahelyemre, párom elmegy dolgozni. Délután mindenki hazajön, elvégezzük az itthoni teendőket, aztán csinál mindenki amit szeretne. Este filmet nézünk, vagy olvasunk, főzünk, van, hogy átjönnek a barátaink, vagy mi megyünk valahova, ilyesmik.

Én (nő) 23, párom 29 éves.

1 éve költöztünk össze, sajnos én itthon vagyok, nem dolgozom, párom du. 2 melózik.

Mikor hazajön együtt ebédelünk, közben átbeszéljük a nap történéseit, filmet nézünk, általában este együtt csinálunk vacsorát.

Sajnos ritkán jut időnk találkozni a barátokkal (párom 7 napból 6 dolgozik, a barátok is) de havonta elhivjuk őket hozzánk egy kis iszogatásra, nyáron grillezésre.

De ha van +1 szabadnapja akkor inkább azt együtt töltjük, elmegyünk vacsizni, mozizni stb.

Én 18 voltam, mikor találkoztunk, ő 23. Rá bő egy évre költöztünk félig-meddig össze, mivel én másik városban tanultam, de átmentem levelezőre. Napközben dolgoztam, tanultam délután együtt megcsináltuk a házimunkát. Barátokkal néha hétköznap is találkoztunk, de inkább csak hétvégente, szombat este. Akkor is mindig másnál vacsiztunk, mert csak soká került ránk a sor, így mindig volt egy-egy lazulós esténk, amikor nem nekünk kellett főzni.

A péntek délután a mai napig a miénk, a szombat a szülőké, és vasárnap pihenünk, készülünk a munkára. Azóta az egyetemet befejeztem, de ez a rendszer valahogy megmaradt.