Miért probléma az, hogy külön alszunk?

A legszebb az, hogy bármilyen testhelyzetben horkol.

Ráadásul ha létezik alvási agresszió, akkor neki van. Amúgy birkatürelmű ember, még részegen is inkább viccelődik, jópofa, de alvás közben néha agresszív lesz.

Volt már, hogy horkolt, böködtem, leüvöltötte a fejemet (ébren soha!), reggel meg azt hitte, hogy ugratom, amikor elmeséltem.

Egyik éjjel háttal feküdt, átöleltem. Valamit álmodhatott, rámarkolt az alkaromra és olyan erővel megszorította, hogy majdnem bebarnáztam. Vérnyomás az egekben, iszonyú ideges lettem. Felpattantam, hogy agyonverem, szemétállat,fúú. Nézem, alszik édesdeden, keze-lába mozog, gondolom nyulat üldözött.

Még mindig hót idegesen összeszedtem az ágyneműt és kicuccoltam a kanapéra. Reggel támolyog ki, félénken kérdezi, hogy ennyire horkolt..? Én még mindig iszonyú pipa voltam, elmeséltem, hogy mit csinált. Őszinte rémület, hogy ő bánt engem, és nem is tud róla. Két hétig a nappaliban aludt, nem mert mellettem, hátha bántani fog :)

Néhány napja elgázolt béka pózban szétterülve aludt az ágyon. Van egy polc felette, le akartam venni valamit onnan, véletlenül hozzáértem a lelógatott talpához. Felugrott és fennakadt szemekkel karatézott-hadonászott és távozásra szólított fel. Én WTF? fejjel álltam és értetlenül néztem. Erre közölte, hogy "maga takarodjon kifelé a lakásból!". Visszakérdeztem, hogy EGY: ez az én lakásom, KETTŐ, mióta magázódunk?

Itt már magához tért és csodálkozva kérdezte, hogy mi történt és hova lett a betörő... No comment :)