Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » A házasságunk mostanában...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A házasságunk mostanában nagyon megromlott és úgy érzem, hiába próbáljuk menteni a menthetőt, csak egymásra mutogatunk és nem jutunk semmire. Mit csináljunk? Van még remény?

Figyelt kérdés
A férjem szerint én hanyagolom el a gyerekek miatt, szerintem meg ő hanyagol el minket. A gyerekek még kicsik, 2 éves kisfiú, 6 hónapos kislány. Úgy érzem, már semmi nem jó, amit és ahogyan csinálok. Ő elmegy dolgozni, hazajön, játszik egy kicsit a gyerekekkel, majd leül a géphez játszani vagy olvas, mire 11-kor befejezi, én már rég alszok. Hiába kérem, hogy segítsen kicsit ő is változtatni, szerinte nem vele van a baj, hanem velem.
2013. júl. 15. 09:48
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:

Szerintem a férjed egy tapló. Egyrészt te is dolgozol, így nem marad annyi időd a gyerekekre sem, mint amúgy lenne, ha otthon lennél velük. Ezek után ő hazaesik a sörözésből, és őt kéne ajnároznod??? Én nem látom ebben a szituban, hogy hol végez ő valami munkát a közös otthonotokban...

Amúgy a probléma valós. Az én párom azt mondta, azért nem szeretne gyereket, mert jobban szeretném, mint őt.

2013. júl. 15. 16:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 anonim ***** válasza:

Lehet lepontozni, de szerintem meg komoly gondok vannak a férjeddel. És nem gondolom, hogy neked kéne ennél is jobban megalázkodni és teperni. A logikáját sem értem, hogy újabb gyereket akar, miközben a másik kettő miatt érzi úgy, hogy elhanyagolod.


Ha szereted és úgy gondolod van értelme küzdeni, akkor szerintem forduljatok segítségért. Párterápia. Bármi, ami őt is rákényszeríti a cselekvésre, mert a kedvességed és odaadásod úgy látszik nem elég.


(Megjegyzem, én hasonló családban nőttem fel, apám pont így viselkedett anyámmal. Örültem volna, mint majom a farkának, ha elválik, de nem tette meg, inkább küzdött a nagy semmiért. A két tesóm is így gondolja. Borzasztó volt ebben felnőni, amint nagykorúak lettünk, leléptünk otthonról.)

2013. júl. 15. 17:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/26 anonim ***** válasza:

az első lépés amit meg kell tenned: a férfiak nem értik az indirekt beszédet amit a nők használnak. ha valamit akarsz mond ki nyiltan:

amig én csinálom a vacsorát addig te porszivoz fel. vagy forditva


amig én el mosogatok léccíves fürdesd meg a gyerekeket, vagy te mosogatsz és én fürdettek.

2013. júl. 16. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 anonim ***** válasza:

Nem mondanám ezt, hogy taplóság, ha a férj így viselkedik. Nézőpont kérdése, mert az ilyen viselkedésnek mindig van háttere. A férfi akkor megy (GYAKRAN) kocsmázni, ha nem érzi jól magát otthon, vagy unatkozik. A takarítás, a háztartásban való segítség pedig nem kellemesen együtt töltött percek!

Pl.: egyik este feküdt a párom a kanapén. Leültem és elkezdtem masszírozni a talpát, a lábujjait. (Ez általában mindenkinek nagyon jó érzés). Másnap mindent megtett, amire kértem, hogy cserélje ki az égőt, sőt még fel is porszívózott. Nem kell mindig egymás mellé kiabálni, meg szemrehányásokat csinálni.

Azt kell elérned, hogy szeressen veletek lenni, ne kötelességnek, és tehernek érezze az otthonlétet. Nézd meg pl. a moziműsort, keress olyan filmet, amit szívesen megnézne (a pasik szeretik a lődözős filmeket :D ), kérd meg, hogy menjetek el, mozi után üljetek be valahová, és beszélgess vele, ne gondokról, ne az otthoni problémákról, hanem olyasmiről, amitől jó kedve lesz, nevetni tud veled. Ez az egész ellaposodás megelőzésének a titka.

2013. júl. 16. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 anonim ***** válasza:
65%
Utolsó válaszoló te álomvilágban élsz. Én is sokáig így gondolkodtam, azt hittem azért jöttem a világra, hogy kiszolgáljam A FÉRFIT. Nem számított, hogy a vacsorát háromszor melegítettem, amíg ő telefonált, de közben rám sem hederített. Az sem számított, hogy az anyai ösztönömet nyomtam el miatta és a saját gyerekemre voltam mérges, hogy miért szopik annyit vagy nem alszik annyit, mert neki akartam megfelelni, az üzletfeleinek kitűnő vacsorát főzni, vagy vendégül látni a rokonait már az 1 hetes baba mellett is. Ez addig tartott, amíg fizikai tüneteim nem lettek a depressziótól és a kisfiamat egy percre sem tehettem le, mert annyira kárpótolni akart az elfojtott szomorúságom miatt, hogy iszonyatosan anyássá vált. Szerintem az élet nem úgy működik, hogy a nő csak nyeljen, simogasson, masszírozzon. Én is tudom, hogy mi kellett volna a férjemnek, de már képtelen voltam megtenni, csak menekülni akartam. Persze a szakítás sem, és az azzal való fenyegetés sem maga a megoldás, meg kell próbálni helyrehozni a kapcsolatot, de nem úgy, hogy mindig te nyeled le a békát. "Olyan a kezem, mint a smirgli? Akkor szépen besétálsz holnap egy drogériába apukám és kikérdezed az eladókat, hogy mi való erre." Nem pedig játszani a 3. gyereket, ahogy a kérdező írta. Én már sajnos csak kilépni tudtam a kapcsolatból, ha rágondolok, hogy újra át kellene élnem, amit átéltem, még mindig a sírás fog el. Pedig a párom mindent megtenne már, most jött rá, hogy mit veszített. Nekünk már késő... :-(
2013. júl. 16. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/26 anonim ***** válasza:
a férjed valószínűleg eddig is gyerek volt csak nem vetted észre... sőt még talán tudatalatt élvezted is...
2013. júl. 17. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!