A házasságunk mostanában nagyon megromlott és úgy érzem, hiába próbáljuk menteni a menthetőt, csak egymásra mutogatunk és nem jutunk semmire. Mit csináljunk? Van még remény?

Nálunk hasonló a helyzet, de én másképp kezelem. Este mikor haza jön, eszik, elmegy fürödni, és a baba épp alszik, én sokszor bemegyek hozzá, viszek tiszta alsónadrágot, a kád szélére ülök, belelógatom a lábam a vízbe, ő fekszik a kádban és beszélgetünk. Sosem mondta, hogy ne zavarjam, örül is neki, persze időben kimegyek, hogy nyugodtan tudjon tisztálkodni, addig vagyok benn, míg pihen a vízben. Az én párom is gyakran játszik a gépen este. Nem vagyok rá mérges, mert tudom, hogy fáradt, és a játék jó kikapcsolódás az agynak, eltereli a gondolatokat a munkáról, a stresszről. Olyankor a nagyobbik gyerek már ágyban van, és ha a kicsi alszik, oda ülök mellé, és nézem, hogyan lődözi a földönkívülieket :D Van, hogy töltök neki egy pohár bort, teát csinálok neki. Sokszor mondja, hogy próbáljam meg én is a játékot, de én nem rajongok érte. Nem azt mondom, hogy folyton a nyakán ülök, de egy negyed órát mellette vagyok, és úgy látom hálás érte, hogy együtt vagyunk. Mikor játszik a kicsivel, dajkálja, vagy a mellkasán fekszik, és nézi a tévét, a nagyobbikat intézem, vagy azalatt fürdök, vagy készítem el a vacsorát, amit mindig együtt eszünk meg. Sokszor késő este ő még nem fáradt, én pedig nagyon álmos vagyok, kihúzzuk a nappaliban a kanapét, és mellé fekszem, hozzá bújok, el is alszom. Sokszor azt sem tudom, hogyan és mikor kerültem be a hálószobába.

Az én életfilozófiám az, és jól működik: "Ha akarsz valamit, ne várd, vedd el!"

12-es vagyok ismét

Az utolsó hozzászólásoddal kapcsolatban még annyit írnék, hogy nálunk sem volt így mindig, hanem ahogy Te is leírtad. Nem volt könnyű elérni, én is sokszor elkeseredtem, de rájöttem, hogy ha duzzogok, és megsértődök, és nem harcolok eléggé, nem vagyok türelmes, és csak a fejéhez vágom mindig, hogy ez miért van így, az miért van úgy (ő ezt ba..tatásnak veszi), akkor sosem fogok tudni változtatni. Türelmesnek kell lenned. Nem könnyű, de megéri a kitartás. Nem szabad feladni az első nehézség után. Szorítok, hogy sikerüljön.

El kéne utaznotok együtt egy-két hétre nyaralni. Kicsit ki kéne lépni a verkliből, hogy újra csak egymással foglalkozhassatok. Elképzelhető, hogy a párod belefásult már az eseménytelen hétköznapokba és az állandó napi rutinba.

(5-ös)

Ezért nehéz látatlanul tanácsot adni; arról nem volt szó, hogy a férjed ilyen szinten gondoskodik a napi kikapcsolódásáról.

Ettől függetlenül egy közös nyaralást (ha lehet, kettesben) mindenképpen megfontolásra érdemesnek tartok.

(5-ös)

Figyelj Kérdező,Nekem is alapelvem,hogy meg kell javítani ami elromlott nem pedig kidobni,szóval Én is ezt képviselni jötten ide!

Nekem csak egy kérdésem van: Szereted a Férjedet?

Ha igen a válasz,akkor jó hírem van! Nagy meglepetésemre kaptál remek válaszokat. Elsőként 10.-et emelném ki,utána pedig a 12-13-14-et!!!! Kérlek olvasd el ha kell többször is és programozd át az agyad és 17-es kommentedből is kihalló neheztelést felejtsd el. Ahogy 14-ben is írják "Felesleges. Csak ront a helyzeten."! Hidd el ez így van! Nagyon jó tanácsokat kaptál fogadd hát meg,légy erős és okos!:) Sok sikert,ha elindulsz ezen az úton gyere még gyakorlati tanácsért ide,szívesen segítünk.:)