Ti elengednétek a féjeteket a Balaton Soundra (vagy bármelyik másik fesztiválra), miközben otthon vagytok a 2 hónapos babátokkal?

Ti eleve nem szeretitek a fesztivált, nyilvánvaló, hogy így álltok a témához. Ha szeretnétek, akkor egy gyerek ezen nem változtatna. Ez nem úgy van, hogy egyik nap szeretjük a fesztivált, pisilsz 2 csíkot és aznaptól meg is utálod. Azért vállaltunk gyereket, mert akartunk. Fesztivál egy évben egyszer van, ez 4-5 nap, marad 360, amit a gyerekkel tölthetünk. Ha nem fesztiválra mennénk, akkor meg mennénk wellness-hétvégére, külföldre, akárhova. És fogunk is. Gyerekkel is, gyerek nélkül is. Nem akarjuk az életünket 4 fal közt leélni csak azért, mert lett egy gyerekünk. Őt is vinni fogjuk, ahova csak lehet, hogy világot lásson. Ezt is leírtam, hogy a fesztivál ideje alatt végülis egy családi nyaraláson fogunk résztvenni, csak az estéket bulizással töltjük, míg a gyerek otthon alszik, a nagyiék meg a másik szobában vannak. A nagyiéknak ez természetes volt. Ők is sokszor hagytak minket a nagyszülőkre, én ezekre a hetekre (vagy akár hónapokra nyári szünet alatt) úgy emlékszek vissza, mint a legszebb nyaralásokra. Imádtam velük lenni, kirándulni, felfedezni minden zugot az ő házukban, stb. Én pontosan azokat a szülőket nem tartom normálisnak, akik 0-24 a gyerekkel vannak az év minden napján, és még a gyerek 25 éves korában se szakadnak le róla. Nincs kettesben töltött idő, nincs intimitás, csak a gyerek, és semmi más. Közben szépen megutálják egymást, csak a gyerek miatt maradnak együtt, agyba-főbe csalják egymást, stb. Ha valaki a gyerek születése pillanatától a gyerek körül forog, szerintem bekattan rövidesen. De hogy a kapcsolatot megöli, az 100%. Én mindig is igényeltem az egyedüllétet, így biztos voltam benne, hogy lesz olyan, hogy lepasszolom a gyereket az apjának és elindulok valahova. Mindegy hova, csak egyedül legyek. Vagy elküldöm őket valahova. És a párommal való együttlétet is igénylem. Ne kelljen kikelni az ágyból, egymást kényeztessük, együnk-igyunk, szeretkezzünk, stb. Ettől függetlenül akartuk a gyereket is, imádjuk, szeretünk minél több időt vele tölteni, de nem hiszem, hogy sz*r szülők vagyunk attól, hogy igényeljük a nélküle eltöltött időt is. A véleményemet továbbra is fenntartom, a válaszokra kíváncsi vagyok ezentúl is, függetlenül attól, hogy a szemléletemen semmilyen mértékben nem változtatnak.