Ilyen kapcsolatokban miért döntenek gyerekvállalás mellett, főleg a nők?

Az én testvérem is ilyen. Amikor megszületett az első gyerek, a férje átállt lustába. Semmit nem segít neki, amikor műtötték a nővérem akkor is mi mentünk át 250 km-ről főzni meg takarítani, mert neki jó a vajas kenyér hetekig. Csak egy lábadozó betegnek meg egy 1 éves gyereknek nem.

A nővérem meg újra terhes lett, mert milyen lenne már szegény gyereknek testvér nélkül felnőni. No comment.

"Csak én gondolom úgy, hogy a terhesség/szülés/szoptatás háromszöget leszámítva minden másra képesek a férfiak is?"

Pontosan így gondolom én is, ahogy te. Nekem egyetlen egyszer mondta valamire a párom azt, hogy ő azt nem tudja megcsinálni, mert hát ő férfi. Rávágtam, hogy én sem a nemi szervemmel csinálom, úgyhogy valószínűleg neki is menni fog, főleg, ha megkérdezi, hogy kell csinálni, onnantól már tudni fogja ő is. Jót röhögtünk, és azóta nem hivatkozik ilyen marhaságokra :)

Viszont az a helyzet, hogy azért azt senki nem tudhatja előre, hogy a férje mit fog csinálni (illetve mit nem fog csinálni), ha gyerekük lesz. Lehet, hogy előtte odáig volt, hogy majd a gyerek így meg úgy, aztán amikor már megszületik, nem csinál semmit. És akkor csináljon mindent egyedül az anya. Bár érdekes, az sosem merül fel, hogy mi van, ha az anyuka sem csinálja. Mert neki kutya kötelessége, de az apukának elnézik, ha nem csinál semmit otthon.

Viszont azért vannak nők, akiknek ez így megfelel, ezért nem is nagyon panaszkodnak. Emlékszem rá, nagymamám mondogatta, hogy ő meghalt volna szégyenében, ha nincs ebéd az asztalon, amikor nagyapám hazajön, meg ha nagyapámnak kellett volna a házimunkában segíteni. Pedig mindketten dolgoztak, elvégre ez az ötvenes években volt, nagyvárosban, a legtöbb nő dolgozott. Pláne, hogy papám irodai munkát végzett, nagymamám meg futkosott egész nap a munkahelyén. De neki mégis az volt a természetes és a normális, hogy a házimunka csak és kizárólag a nő dolga lehet. Így mondjuk teljesen érthető, hogy apukám, amikor elvette anyukámat, kb. ugyanezt várta el, pedig azért anyu bőven nem az a típus, mint mamám. Ment is emiatt a veszekedés állandóan, aput mindig noszogatni kellett, hogy legalább reggel mossa el a tányérokat, vagy legalább heti egy porszívózást vállaljon be.

Nekem ez gyerekkoromból nagyon megmaradt, ezért is döntöttem el, hogy az én családomban ilyen biztosan nem lesz, én nem leszek szobalány a saját otthonomban. Az takarít, akinek épp van rá ideje, az megy bevásárolni, aki arra jár (jó, ezt én szoktam főleg, mert én főzök, de ez amiatt van, hogy szeretek főzni), az rakja be a mosást és az tereget, aki ráér, stb.

Utolsó nagyon tetszett!

"Én sem a nemi szervemmel csinálom!" :)))

Most mi fiatal párként minden együtt csinálunk, nyugodtan állíthatom, hogy hatékonyak vagyunk. Kíváncsi leszek a kommenteket olvasva, hogy milyenek leszünk 1-2 gyerkőc mellett.