Honnan tudtad, hogy az "igazihoz" mentél hozzá? Miben volt más, mint előtte mások?

Szerintem ez az "igazi" kérdése elég relatív. Ha már leéltünk egy életet valaki mellett, akkor talán már mondhatjuk, hogy az igazival éltük az életünket. Viszont szerintem nem biztos, hogy csak egy készen kapott igazi van az életünkben. Én inkább úgy gondolom, hogy szerencsés esetben összehoz minket a sors egy-két olyan emberrel, akikkel az igazivá válhatunk egymásnak.

A kockázat mindig ott van, hogy esetleg nem sikerül. Ez két emberen múlik és aki ember, az hibázhat, de legalább egy minimális kockázat nélkül nincs boldogság.

Szerintem az ilyesmit érzi az ember. Nekem egy percig sem voltak kétségeim.

Az egy dolog, hogy boldoggá tesz úgy, ahogy te is leírtad (bár gondolom még az elején vagytok, ha csak ezt tudod felhozni vele kapcsolatban), de a másik része az, hogy megbízható, sosem kellett benne kételkednem, törődő. És ha problémáink vannak, képesek vagyunk azokat átbeszélni és látom rajta is mindig, hogy szívesen meghallgat, tudni akarja mit gondolok és akarja őket oldani (és én is viszont természetesen)- ez számomra nagyon fontos, mert a korábbi kapcsolataimban nem volt így. Mindemellett pedig hasonló elképzeléseink vannak az életről, hasonlóak az elveink és a gondolkodásmódunk.

hm, hát ez az igazi dolog ez szerintem olyan gyerekes, nem?

olyan amerikaifilmes, lányregényes.

manapság már harmincas emberek házasodnak, és még mindig ebben az igazikeresésben vannak? hát mit mondjak, fel kéne nőni, nem?

szerintem el kell fogadni, hogy semmire sincs garancia, és ugyanakkor mindent meg kell tenni, hogy a kapcsolat jól működjön. ennél többet nem tehetsz, és itt a gyakorikérdéseken sem fogja tudni neked senki garantálni, hogy együtt fogsz megöregedni ezzel az emberrel.

én mindig is hittem az igaziban. tudtam, hogy kell lennie valahol a világon egy olyan férfinak aki tökéletesen passzol hozzám, mind személyiségben, mind az értékrendjét illetően.

ez egy érzés, először, hogy ő az. aztán ahogy telik az idő, ismerkedés, együtt járás, ahogy egyre közelebb kerültök egymáshoz, az érzés megerősödik.

ez velem is így történt. soha senki mással nem éreztem azt amit a férjemmel, mikor járni kezdtünk, aztán volt egy pillanat, még a kapcsolatunk elején (az első hónapban) amikor olyasmit adott nekem , amit előtte senki más. sem hosszabb kapcsolatban , sem rövidebben.

(itt nem egy pénzen megvehető dologra gondoljatok)

innen már biztos voltam benne, hogy ő az igazi:) és még mindig így érzem, ahogy ő is ezt érzi velem kapcsolatban.

lelki társak vagyunk:)

27/N (a férjem 24)