Mindig, minden esetben mindkét fél felelős a házasság megromlásáért?

Figyelj, szerintem pont elegendő választ kaptál.

Menj szépen haza, nőj fel a feladathoz, dönts, hogy hogyan folytatod, és rakd rendbe a családi életedet.

(UI.: elárulok egy nagyon nagy titkot: az életben senkinek soha nem az általa megérdemeltnek vélt sors jut. Sőt. Továbbmegyek: az életben nincs is olyan, hogy ki mit érdemel. Nem ül az Úristen a felhő tetején és húzza a strigulákat. Mozogsz, élsz itt a földön, és aztán a döntéseidnek lesznek eredményei.Ennyi.)

Jó. Azért azt ne felejtsd el, hogy azt a "lotyót" Te vetted feleségül. Te választottad.

Sok szerencsét! (Főleg neki, hogy valahogy talpra tudjon állni...)

"Nem teszek rendbe ezek után semmit, farokkal a pofájában könyörgött bocsánatért. Kifizetem, hogy meglegyen a békesség és keresek jobbat, aki nem ingyenélő és nem is r*banc. Ez a döntésem, talán hasznosabb eredménye lesz, mint annak, hogy tegnap egy pillanatig megsajnáltam ezt a lotyót."

Na ennyit arról, hogy többé rá se tudsz nézni. A másik meg, hogy téged is csak azon a bizonyos ponton lehet elgyengíteni, ahol az összes többi férfit. Férfit? Nem biztos, hogy mind megérdemli a nevet.

Különben épp most teszed a saját k**váddá is, kifizeted, hogy meglegyen a békesség. Ezek után ne is gondold, hogy különb vagy, mint a kuncsaftjai. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ilyennek tűnik a helyzet.