Van még olyan ember rajtam kívül, aki soha semmilyen körülmény között nem akar házasodni?

9

Én is így voltam. Csak voltak ilyenek, hogy a férjem munkáltatója igazolás ellenére sem óhajtott adókedvezményt adni, csak házasoknak. Aztán meg, gyermek születésekor apának bizonygatni kell nyilatkozattal, hogy ő az apa, miközben házasságban automatikusan a férj az apa, még ha a postás gyereke is. Természetesen az enyém nem a postás gyereke, hanem a férjemé, csak ilyenek miatt írtam fentebb, hogy a bürokráciának házasodtunk.

A társadalmi elvárásokat én is mindig magasról letojtam. És nagyon bosszant, hogy papír nélkül nem egyenlőek az esélyek, elhiheted.

11es: tuti, h mentem volna munkaügyi bíróságra. mindenkinek joga van olyan párkapcsolati formában élni, ahogy neki jól esik. a gyerek attól még ott van, ha igazolt, h az apáé, akkor jár neki a családi adókedvezmény.

mi a párommal elég harciasak vagyunk, és van még egy anyósom is, aki meg szakszervezeti atyaúristen egy nagy cégnél, szóval ő aztán meg pláne kardoskodna ha ilyen problémánk lenne :)

a 10es egyébként szívemből szólt. az emberek csak a romantikus mázat látják, fogalmuk nincs a házasság jogi hátteréről. tisztelet a kivételnek.

12-es én ezt fordítva is igaznak látom. Aki azt gondolja, ugyanolyan jogai, kötelezettségei vannak egy élettársi kapcsolatban, mint házasságban, az téved.

Pl haszonélvezeti jog, özvegyi jog, özvegyi nyugdíj, közeli hozzátartozó fogalma, vagyonközösség, stb)

Én azt vettem észre, hogy egy csomóan azért házasságellenesek, mert nem tudják, hogy mire való is ez az egész. csak a szentimentális, érzelmes oldalát látják, amire nincsen szükségük. (persze az is hozzátartozik, de nem csak erről szól, SŐT a célja egyáltalán nem ez.)

sokan úgy fogják fel, nagyon tévesen, hogy a házasság azért van, hogy a kapcsolatot megerősítse. nagyobbat nem is tévedhetnének, de most nem erről akartam beszélni...

a napnál is világosabb, hogy ugyanúgy szeretheti egymást a pár papír nélkül mint papírral. nem is arra van az a papír, hogy jobban szeressük tőle egymást...

induljunk ki az eredeti funkciójából (ami ma is ugyanaz, csak az érzelmi körítésből már ki se látszik sajnos)

társadalomban élünk. ez tény. attól vagyunk társadalom, hogy szervezett módon élünk. élhetünk boldogan együtt életünk végéig anélkül is, hogy ezt bejelentenénk. de akkor honnan tudjanak róla, hogy mi hoztunk egy ilyen döntést? vagy nem akarjuk igénybe venni a kedvezményeket, amiket nekünk adna a társadalom, ha tudnának róla hogy így döntöttünk? vagy minden párról automatikusan feltételezni kellene, hogy örökké együtt szándékoznak maradni? ez az egész papírozás azért van, mert rég kimásztunk már a barlangból. ez pontosan ugyanolyan, mint a gyerekszületés. tegyük fel hogy egy elhagyatott helyen élek ahol a madár se jár és szülök egy gyereket, de nem jelentem be, nem lesz anyakönyvezve. nyilvánvaló, hogy a gyerek attól még létezik :D senki se vonja kétségbe, hogy ő van, él, lélegzik, van keze-lába, csak azért mert nincs róla papírom! ennél élőbb attól a papírtól se lenne, ha bejelenteném, hogy na itt van, megszületett, ugyan állítsátok már ki róla a születési anyakönyvi kivonatot! szóval persze hogy nem számít a dolog létezése szempontjából, hogy van-e róla papír, vagy nincs. ámde hiába szaladgál nekem ott az a gyerek, ha nem jelentettem be, akkor az állam szerint ő nem létezik (hiszen honnan is tudná hogy létezik, ha én nem jelentettem be?) ! nem kap orvosi ellátást, nem megy iskolába, stb stb stb. ahhoz hogy egy társadalom működhessen szükség van a bürökráciára. és csak ezen felül jön az, hogy aki úgy fogja fel, annak adhat érzelmi pluszt is.

másik dolog: botrányba fulladt házasságok, alkohol, stb.: hát ez se a papírtól jön elő, elhiheted! ezek a dolgok szerinted egy hangyaf..znyival is kellemesebbek, ha nem a házastársadtól, hanem az élettársadtól kapod (akivel szintén pontosan ugyanúgy élsz együtt, gyerekek stb) ???

kevésbé éreznéd magad rosszul, ha papírozatlan kapcsolatból kéne kilépned ilyen miatt, mint a papírozottból? ugyan már! hiszen abba is pont ugyanolyan r.hadt dolog belebukni, egy szemmel se kisebb! szóval a rizikó ott van, akár megházasodsz, akár nem! mondhatnám jól gondold meg kihez mész hozzá, AVAGY kivel alapítasz családot, tökmindegy hogy papír nélkül. ennyi erővel akkor a kudarc miatti félelem miatt soha senki ne kezdjen párkapcsolatba, és éljünk mint a remeték, mert akkor az nem fordulhat rosszra (mondjuk épp azért, mert annál rosszabb már nincs is :D)

cseresznyefa: nekem pont ezzel a vagyonközösséggel meg örökléssel van bajom.

zavar, hogy automatikusan közös kasszát feltételez a jog onnantól, h összeházasodtunk. mi van, ha nekem a külön kassza fekszik?

mi van, ha nem szeretném, h a szüleimtől kapott lakást csak úgy megörökölje a párom ha idő előtt elcsap a villamos?

pont a jogi és vagyoni részével van bajom. nekem egy érzelmi alapon működő kapcsolatra van szükségem, a piszkos anyagiakat nem keverem bele, mert abból csak a baj volt eddig is.

azért annyit hozzátennék, hogy ha már nagyon muszáj lesz, akkor beugrunk aláírni a papírt, de minél kevesebb sallanggal és minél később. (60-70 évesen amúgyis tök poén ifjú házasnak lenni és nászútra menni :)

ja, és jogtalanul sem szeretnék örökölni a párom után, és nem szeretném lenyúlni a pénzét.

ha lesz gyerekünk, ő úgyis örököl. ha nem, akkor pedig az édesanyját illeti a vagyona.

14.14-es, már csak a Te bejegyzésedért is érdemes volt ma ide belépni:)

Nagyon tetszik a megjegyzésed és minden szavával egyetértek.

15.03-as. Pont ezzel van a baj, hogy nem ismered a saját jogaidat. A Szülőktől örökölt ház külön vagyonnak számít és ha Te úgy döntesz, hogy semmilyen körülmények között ne legyen a házastársadé, ezt megteheted, viszont az már más kérdés, hogy Te a külön kasszát preferálod.

Magánvéleményem, hogy azok a párok, akik akár házasságban, akár élettársi kapcsolatban nem tudják felvállalni a közös kasszát, ott nincs meg az elköteleződés egymás felé (akár van róla papír, akár nincs...)

ezt anyud is megteheti.

ha nem mész férjhez, akkor is lehet közös a házatok a gyereked apjával, amit ugyanúgy nem szívesen hagynál ott.