Az ilyen ellentétek kezelhetőek?

Szerintem ezzel nincs gond. HÉtvégén ha ő nem bír tovább aludni, akkor felkel aztán csinál valamit, hát istenem. Te meg aludj, ameddig jólesik.

A pénzügyi dolog akkor lehet problémás, ha a gyerekvállalásig jutnátok, és nagyrészt az ő fizetsére lennél utalva. Persze ha egy évet marad otthon az ember és gyeden, akkor nincs gond, de gyes alatt kénytelen a másik pénzéből költekezni. Persze közös az, de az általad körülírt jellemek nehezen tűrik a pénzbeli közösködést, és esélye van annak is, hogy nem igazán akar majd neked adni, mert "minek" új ruha vagy fodrász, ha otthon vagy, stb.

Nem is úgy értettem, hogy most ilyen.

Persze előbb érdemes összeköltöznötök, akkor kiderül, hogy működik.

Arra gondoltam inkább, hogy az olyanok, akik szeretik megfogni a pénzt nem szívesen adnak belőle általuk céltalannak látott dolgokra, ez pl. gyes alatt elég nagy problémaforrás lehet, mivel ilyenkor egyébként is rengeteg kiadás és stressz van egy gyerekre.

Félig-meddig lyen helyzetben vagyok. A különbség annyi, hogy nem a párom, hanem az apám olyan, mint a te párod és én a lánya vagyok olyan, mint te. Ő is elvált a második feleségétől én is egyedül maradtam a gyerekkel, így felnőttként újra egy fedél alatt élünk, immár két éve.

Számomra ez borzalmasan fárasztó. Állandóan megfelelni, dolgozni...sokszor megkapom tőle, hogy sajnálja, hogy mindig csak dolgozott gyerekkoromban és nem ért rá a nevelésemre odafigyelni, így nem lettem céltudatos és tevékeny ember, mint ő.

Sajnálom, tényleg lusta vagyok, szeretek korán feküdni (nem bírok este, éjszaka még fennmaradni sem, nemhogy csinálni valamit), szeretek csak úgy játszani a számítógépen órákig...

Ahhoz már hozzászokott, hogy délután 6-7 után már ne akarjon tőlem semmit és ne morogjon, ha 8-kor a gyerekkel együtt én is elalszok...de a számítógépezéssel nem tud kiegyezni, azt többnyire titkolom előle, hogy ne legyen balhé, abból, hogy már megint játszom, ahelyett, hogy dolgoznék valamit.

De mivel mi nem egy pár vagyunk, hanem apa és lánya, ezért különvonulunk, amikor már paprikás a hangulat...

Ha a párom lenne ilyen, már régen belepusztultam volna vagy elmenekültem volna tőle.

Szóval nehéz helyzet. Én állandóan fáradt vagyok (munkahely, gyerek, háztartás plusz az állandó lakásfelújítás, kerti munka meg még amit kitalál)...megváltás, amikor eltűnik pár napra. Olyankor csak fekszek és még az alap mosogatást sem csinálom meg, sőt főzni sem főzök, csak pizzát rendelek...

Viszont az is igaz, hogy ha egyedül maradnék és nem lenne mellettem, hogy hajcsárként idomítson, akkor valószínűleg sehol sem tartanék.

Ha ugyanez a helyzet egy párkapcsolatban jönne létre az halmozottan nehezebb szituáció lehet.

Mi is hasonlóak vagyunk, sőt szinte mintha rólunk írtál volna (7,5 éve együtt, 6 éve közös házastárs).

Az, hogy ez mennyire komoly/nem komoly probléma az együttélés során fog kiderülni. Nálunk tény, hogy HA van vita, akkor 90%-ban emiatt van (de ritkán veszekszünk :) ).

Mi úgy gondolom elég jól egymáshoz csiszolódtunk, ő lazult én komolyodtam/"háziasszonyosodtam".

Ami részemről a legfőbb probléma az az, hogy mivel én vagyok a nő, úgy érzem, hogy nekem kéne a szorgalmasabbnak lennem, rendet tartanom és ezért, ha meglátom, hogy párom elkezd takarítani vagy bármilyen házimunkát csinálni, akkor azon idegesítem magam, hogy én milyen pocsék háziasszony vagyok... (miközben ő ilyet soha nem mond :)) Persze erre megoldás lenne, hogy én csinálom meg, de én az apróbb rendetlenségeket észre sem veszem, vagy ha igen, akkor sem ugrom rögtön, hogy megcsináljam... ő meg igen.

Megoldás?

Ebben a dologban szerintem inkább Te engedj, mindenkinek jobb rendezettebb lakásban élni, nem fogsz kevesebbet pihenni attól, ha elmosogatsz magad után és nem gyűjtöd hétvégéig a mosatlant...

Pénzügyekkel kapcsolatban én alapban költekezőbb vagyok, viszont a megmaradt pénzzel jobban bánok (félreteszek, utána járok, hogy érdemes megtakarítani, stb), és korunkhoz képest viszonylag jól keresünk, úgyhogy ebből szerencsére nincs vita.

A spontaneitás dolgot meg lehet oldani: Neki tervre van szüksége, hogy tudja szervezni a napját. De ez nem zárja ki teljesen a spontaneitást, egyszerűen kell egy megszabott idő, amikorra ne szervezzen semmit, mert közös program, és akkor ha neked éppen akkor (spontán) otthon dögleni van kedved a TV előtt, akkor azt csináljátok, ha mászkálni, akkor azt. :)

Az összes fenti dologhoz hozzátartozik, hogy én alapvetően kifejezetten úgy gondolom, ha két ember nem illik össze, akkor jobb nekik küln, mint egy életen keresztül próbálni megváltoztatni a másikat. De ezek olyan dolgok, ahol szerintem meg lehet találni a középutat.

Ja és még valami.

Ezek tipikusan olyan tulajdonságok amiben talán még jó is, ha kicsikét (nem végletekig) különbözik két ember.

Egy lusta embernek szüksége van arra, hogy néha kirugdossák a komfortzónájából, egy túl rendszerető embernek pedig szüksége van egy kis lazaságra.

Nomeg egy nőben, még ha lusta is, azért megvan a hajlam arra, hogy rendben tartsa az életét... de nekünk lustábbaknak kell az, hogy ezt valaki értékelje is, egy rendetlen pasi a büdös életben nem fogja észre venni, hogy te kitakarítottál. :)