Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eléggé kilátástalannak érzem a helyzetemet, lennének tippek mit tegyek hogy jobban érezem magam?
Kérném hogy értelmes válaszolok irjanak!
A gondom az hogy 30évesen ugy érzem hogy most vagyok életem legmélyebb pontján,szinte soha nincs jó kedvem,sokszor remgek,vagy ideges vagyok.Valahol szerintem ez érthető,én azért szeretnék tanácsokat kérni,mert nem szeretnék/sőt egyáltalán nem akarok/olyan dolgokhoz folyamodni amit pl egy háziorvos mond:feküdjön be az idegosztályra egy hétre,ahol leszedálnak és azt sem tudom merre vagyok arccal.
A lényeg hogy három gyermekes,viszonylag fiatal anyuka vagyok,a gyermekeim végtére is egyik pici másik kicsi./9,6,2évesek/ez mellett dolgozom egy gyárban ahol hát mondhatjuk hogy nem felemelő dolgozni.Természetesen anyagi okai vannak hogy dolgoznom kell,váltani szinte képtelenség,már probáltam rengetegszer sikertelenül.
Férjnél vagyok,de sokszor a férjemmel kapcsolatosan is azt érzem hogy "pup a hátamon",igazábol semmiben nem segit,minden rám hárul,kifizetni az albérletet,feladni a csekkeket,intézni a gyerekeket,egyszoval minden,párszor probáltam vele leülni hogy nekem segitség kellenne,ez talán egyszer müködött,természetesen szeretem,de sokszor azt érzem hogy mindenre csak egymagam vagyok.
Sajnálatos modon szülökre nem számithatunk,a férjem szülei kezdettől azon vannak/voltak hogy a mi kapcsolatunk tönkremenjen,szerintem már ez is rég rányomta bélyegét a kapcsolatra.
Az én szüleim közül csak anyukámra számithatnék de őt ugy tudom jellemezni hogy őt jobban érdekli saját maga mint az unokái.
Egyszoval akinek van valami ötlete hogy lehet kilábbalni ebből a negativ helyzetből,azt megköszönném,de mint az eléjén is leirtam én antidepresszánsokhoz nem fordulok mert én ugy érzem hogy attol hogy öntudtalanul fekszem nem oldodnak meg ezek a dolgok.
válasza:Na jó, innentől kezdve szerintem nincs min csodálkozni.
ELőbb szülsz egy embernek, aki üt ver, aztán önkormányzati garzonba egy másodikat egy másik embernek, úgy, hogy közben végig gyárban dolgozol és eltartani sem tudjátok magatokat. És te még KOMOLYAN kérded mi lehet a probléma???!!
Nem gondoltál rá esetleg, hogy talán előbb a saját anyagi-lakhatási helyzeteteket kellene rendezni, aztán szülni a gyerekeket? (nem a nagyvilágba, a nagy semmire...)
Az eszem megáll.
válasza:11: Azért nem olyan tragikus a helyzet. Megélnek, nem írja hogy éheznének, de dolgoznia kell (legalább munkája is van és nem a segélyt várja kétségbeesetten hanem tudja fizetni az albérletet is). A férjét szereti...
Fölösleges túldramatizálni, egyszerűen csak fáradt és egy kis segítség és megértés kellene neki a férje részéről, mert kimerült. Ennyi.
válasza: válasza:Kedves utolsó válaszoló!nagyon köszönöm a válaszodat,szinte teljes mértékben átlátod a helyzetemet,szerintem elég jól.
És hozzáteszem hogy az elötted válaszolók is jól látják,részben.mert igen szerintem is felelötlen voltam akkor amikor 20 évesen azt hittem hogy minden szép és jó és azzal az emberrel leszek amig csak élek.csakhát mégse igy lett,és igen elöbb kellett volna gondolkodni,de a gyerekek itt vannak,őket nevelnem kell,erőmön felett is hisz ők nem tehetnek arrol hogy megszülettek.Én mind a három gyermekemet akartam és most is azon vagyok és remélem leszek hogy mindent megkapjanak tölünk,csak sokszor azt érzem hogy az élet igaszságtalan.
Ez független attól hogy kinek hány gyereke van,amikor megyek a lányomért nap mint nap iskolába és látom hogy sok gyerekért a mamája,papája jön,vagy ha a játszótéren látom hogy a kisunokát a mama viszi,nekünk ilyen soha nem volt és nem is lesz.de gondolom jo pár válaszolo szemébe ez is az én hibám.
És az hogy albérletben lakom miért olyan nagy probléma?Ez csak Magyarországon van ennyire nagy dobra verve hogy mindenkinek saját lakása legyen,külföldön a népeség elég nagy része mind bérli az ingatlant,minthogy sajátja legyen.
Utolsó válaszoló bármikor elbeszélgetnék veled privátban is,köszönöm válaszaidat.
válasza:Leirtam hogy tudom finanszirozni az albérletemet,nem értem hogy ez ennyire bonyolult némelyeknek,mivel egyik részről sem olyanok a szüleink hogy alánk pakoljanak mindent,ezért vagy az albérlet vagy pedig saját lakás havi 112.000ft törlesztörészlet+rezsiért,amibe lehet hogy hamarabb bele rokkanék.
Igazábol utolsó válaszolo szerintem te is csak okoskodsz a semmire,még lehet hogy gyereked sincs,vagy a másik verzio hogy anyuci/apuci mindig ott van.Végülis ezt probálom kifejteni hogy számtalan ilyen emberrel vagyok körülvéve aki okoskodik de szart se tud az életről.
Példának okáért hogy még egy kis sajnálatot "élvezzek" az anyosomék még soha nem voltak nálunk,amiota a férjemmel vagyok,én nem akarok a nyakába borulni,de pl felhivtuk hogy hadd menjenek ki az unokák közölte hogy oda nem mehetnek.
Akkor ez mi ha nem igazságtalanság????
más nagymama meg állandoan az unokákkal van
válasza:Nem, nincs gyerekem, ez tény. Viszont jó állásom és fizetésem van, mert megdolgoztam a végzettségemért majd pedig azért is, hogy jó beosztásban dolgozhassak. HA nem így lenne, akkor viszont veled ellentétben nem gondolkodnék gyerekvállaláson, főleg nem 3x. Az a baj, hogy te "okoskodásnak" veszed, ha valaki nálad nagyobb belátással, megfontolással éli az életét, mert egyszerűen sért, kisebbségi komplexust okoz neked, hogy nem volt ennyi eszed.
Te siránkozol, hogy az önkormányzat nem adott nagyobb lakást, hogy az anyósnak nem vagy szimpatikus, miután ingyen lakhatásod volt, szültél 1 gyereket egy agresszív embernek a semmire. Hát ne is haragudj, de nekem sem lennél szimpatikus, és én sem örülnék, ha a gyerekem valaha egy ilyen felelőtlen nőszeméllyel állítana haza. Nem mondom, hogy jól teszik, hogy nem segítenek, mert egy anyának szerintem minden esetben segítenie kellene legalább a saját gyermekét, de ettől függetlenül meg tudom érteni, mi szúrja az oldalát.
Nekem nem tettek semmit a seggem alá a szüleim, és nem ártana, ha felfognád, hogy ha valaki normális, neadj' isten jó körülmények között él, akkor az nem azért van, mert biztos valaki kinyalta a seggét meg mittudomén. Röhejes egyszerűen, hogy számodra mindenki hülye, aki egy kicsit is értelmesebb nálad, és vergődsz, hogy másnak biztos azért sikerült elérni valamit az életben, mert nekik a popsijuk alá lett tolva, ami neked nem.
"Akkor mi ez, ha nem igazságtalanság??"
Ez nem igazságtalanság, csak szívtelenség. De amíg a lakásuk után siránkozol nem csodálom, hogy nem kíváncsi a képedre. Csak a gyerekeket sajnálom, hogy ilyen szüleik és nagyszüleik vannak, és ilyen körülmények között kell majd felnőniük.
válasza:nem valami lírai mondás, de idevág: előbb ól legyen, aztán malac.
sírsz, h milyen borzalmas az életed, de ez nem mások hibája, hanem a tiéd, hogy felelőtlenül, nem ideális körülmények közé vállaltál gyereket.
nem muszáj leszedálni magad gyógyszerekkel, egy pszichológus nem ad semmilyen bogyót, de meghallgat és tanácsokat tud adni, h mit kezdj magaddal, h jobb legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!