Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eléggé kilátástalannak érzem a helyzetemet, lennének tippek mit tegyek hogy jobban érezem magam?
Kérném hogy értelmes válaszolok irjanak!
A gondom az hogy 30évesen ugy érzem hogy most vagyok életem legmélyebb pontján,szinte soha nincs jó kedvem,sokszor remgek,vagy ideges vagyok.Valahol szerintem ez érthető,én azért szeretnék tanácsokat kérni,mert nem szeretnék/sőt egyáltalán nem akarok/olyan dolgokhoz folyamodni amit pl egy háziorvos mond:feküdjön be az idegosztályra egy hétre,ahol leszedálnak és azt sem tudom merre vagyok arccal.
A lényeg hogy három gyermekes,viszonylag fiatal anyuka vagyok,a gyermekeim végtére is egyik pici másik kicsi./9,6,2évesek/ez mellett dolgozom egy gyárban ahol hát mondhatjuk hogy nem felemelő dolgozni.Természetesen anyagi okai vannak hogy dolgoznom kell,váltani szinte képtelenség,már probáltam rengetegszer sikertelenül.
Férjnél vagyok,de sokszor a férjemmel kapcsolatosan is azt érzem hogy "pup a hátamon",igazábol semmiben nem segit,minden rám hárul,kifizetni az albérletet,feladni a csekkeket,intézni a gyerekeket,egyszoval minden,párszor probáltam vele leülni hogy nekem segitség kellenne,ez talán egyszer müködött,természetesen szeretem,de sokszor azt érzem hogy mindenre csak egymagam vagyok.
Sajnálatos modon szülökre nem számithatunk,a férjem szülei kezdettől azon vannak/voltak hogy a mi kapcsolatunk tönkremenjen,szerintem már ez is rég rányomta bélyegét a kapcsolatra.
Az én szüleim közül csak anyukámra számithatnék de őt ugy tudom jellemezni hogy őt jobban érdekli saját maga mint az unokái.
Egyszoval akinek van valami ötlete hogy lehet kilábbalni ebből a negativ helyzetből,azt megköszönném,de mint az eléjén is leirtam én antidepresszánsokhoz nem fordulok mert én ugy érzem hogy attol hogy öntudtalanul fekszem nem oldodnak meg ezek a dolgok.
Mivel a férjeddel való megbeszélés a lehetetlen kategória (sajnos az én exférjem is pont ilyen volt, évekig küzdöttem hogy oldjuk meg, de szerinte nem volt probléma az, hogy mint egy kiskamasz csak élte világát), csak az segít, ha a sarkadra állsz. Közlöd, hogy vagy beáll a sorba és segít, vagy költözzön, mert eleged van, vége. Az ilyenek addig nem kapcsolnak, amíg nem látják a cuccaikat bedobozolva az ajtónál. Az enyém is meglepetten pislogott, hogy tényleg kirakom, amikor már előtte külön szobában is éltünk és neki barátnője volt.
Ha tudsz valami környékbeli anyukát (gyerekek barátainak a szülei), akivel összefoghatnál, akkor tudnátok egymást segíteni (gyerekfelügyelet, iskolából-oviból elhozni őket, stb).
Ha tudsz, keress egy olcsó hobbit, ami a te világod és oda visszavonulhatsz. Legyen az bármi, nekem a decoupage-olás volt, meg egy időben varrogattam pár cuccot. Még akkor is, ha a házimunka rovására megy, de ha a gyerekek lefeküdtek tudsz vele foglalkozni egy picit. Kell valami, ami kizökkent nem a gyerek-háztartás-munka szentháromságból. Még jobb lenne, ha az érdeklődési körödnek megfelelő szakmát tanulhatnál, ami olcsó, nem sok idődet veszi el (munkaügyi központnál érdeklődhetnél), legyen az betegápolás, gyógymasszázs, műkörömépítés, bármi mert jobb, ha van még egy szakmád, és amint van lehetőség, abba az irányba elindulhatsz később. Csak abba a mocsárba amiben vagy (és én is voltam csak épp 2 gyerekkel) nem szabad beleragadva maradni, mert megkattansz.
1: Aki nem élt ilyen emberrel, az nem érti meg, hogy nem lehet vele beszélni. Illetve lehet, de tök fölösleges. Az enyém is ilyen volt, mondtam, hogy nem bírom, segítsen. Ja, ja,majd holnap. Ha nagy balhét csaptam akkor 1-2 napra összekapta magát mert érezte ám, hogy borult a bili, de amint nyugi lett megint beült a számítógép elé.
Aki normális, annak nem kell mondani, hogy az asszony már a beleit húzza maga után, mert észreveszi magát. Az ilyeneknek meg könyöröghetsz, kérhetsz, érvelhetsz hiába.
Na és hogy miért szül ilyennek az ember? Mert nem ilyen volt. A két gyerek előtt nem voltak ezek a problémák, sőt én tőle tanultam meg főzni. Laktam náluk is, az apja szeretettel, de keményen fogta a családot, nem volt ám tunyaság. Ha apuci azt mondta, hogy fogd meg a seprűt, akkor pattanni kellett. Ott kezdődött a baj, hogy én a kapcsolatomat alapvetően demokráciában képzelem el, amikor a két egyenrangú fél közösen megbeszél valamit és mind a ketten ahhoz tartják magukat. Csak sajnos vannak olyanok, akiknek diktatúra kell, hogy ostorcsapásokkal irányítsák őket, különben elkanászodnak. Utólag a volt férjem is azt mondta, hogy igazam volt abban, hogy túl sok volt a teher rajtam, már belátja, csak nekem kellett volna határozottabbnak lennem.
Kérdező, nem rosszindulatból, de muszáj megkárdeznem: miért szültél hármat is egy olyan embernek, aki csak púp a hátadon, ha emellett az anyagi körülmények sem adottak hozzá?! Ezt nem bírom felfogni.
Mindezen túltéve magamat: ha a férjeddel beszélni, változtatni nem lehet, már mindent megpróbáltál, akkor válj el. 3 gyerekre a fizetése 50%-át kapnád gyerektartásnak, gondolom több, mint amit most látsz belőle.
Munka: nincs valamilyen végzettséged? Miért nem tudsz normális munkát találni? A szülés előtt volt normális munkád?
Második válaszolonak üzenem hogy direkt kértem hogy értelmes emeberek válaszoljanak,ne pedig degeneráltak.
De ha nagyon tudni akarod hogy miért vagyunk albérletbe,leirom,20 évesen szültem a legnagyobb lányomat egy olyan embernek aki ütött- vert,8honapos volt a lányom amikor szétmentünk,én önkormányzati lakást kértem-kaptam,aztán neveltem a lányomat egyedül két évig,amikor is találkoztam a férjemmel akitől lett a második gyermekem,igényeltünk nagyobb önkormányzati lakást,nem kaptunk mondván örüljünk ennek a 29nm2-nek,ezért albérletbe kellett költöznünk,mert mivel a gyermekek nőnek kicsi nekik a hely.Ja és még hozzátenném grátiszba hogy férjem családjának pl van egy üresen állo 3 szobás családi háza,nem mehetünk oda mert nem ilyen feleséget szántak neki.Röviden ennyi,és az hogy három gyermeket szültem sosem bántam meg mert amikor mélyponton vagyok csak az van előttem hogy lehetne rosszabb is,lehetne beteg gyerekem,lehetnék én beteg...stb.
A többi válaszolonak üzenem,a férjemmel én legalábbis ugy érzem hogy nemtudok beszélni,sokmndenből tevödik össze a problémám,és amikor le akarnék ülnii vele megbeszélni,akkor mindig csak arra az egy konkrét dologra fogja pl:nem értem miért vagy kiakadva hogy szana-szét vannak a ruháim,de akkor nekem ez már a sokadik ilyen.
köszönöm az ötletet a kikapcsolodásra ezt megfogadom,bár már sokszor terveztem hogy ebbe belekezdek.sajnos az hogy szakmát tanuljak esélytelen GYES mellett dolgozom,igy szinte mindenki elutasit mondván két féle támogatásba nem részesülhetek.
Szülés előtt is ezen a munkahelyen dolgoztam,8 éve itt dolgozom,van végzettségem, kereskedelmi érettségi,semmire nem megyek vele.ahogy irtam már többször probálkoztam munkahely váltással sikertelenül,nemtudom mi alapján veszik fel az embereket, sok helyre baadtam az önéletrajzomat még válaszra sem méltattak, nem kapkodnak két kézzel egy 3 gyermekes anyuka után,ezt tapasztaltam,itt biztos a helyem,de ugy beszélnek az emberrel mint egy kapca ronggyal,állando tulora stb...
A másik azért aki itt irt illetve tanácsot adott azért azt leszögezném hogy én nagyon szeretem a férjemet,a problémáimmal kapcsolatban kérnék tanácsot,nem érdekel hogy mennyi gyerektartást kapnék,nem élünk nagy lábon de ugy érzem meg van mindenünk amire egy normál család vágyhat,probálunk gyarapodni,és ki tudom fizetni az albérletet,nemtudom mennyivel lenne jobb ha felvettem volna anno 8 milliot amit vitt volna a bank,és életem végéig vonnák a fizetésemből.
Az első gyermekünk nem közös,nyilván a férjem is szeretett volna saját gyermeket,nem azért szültem 3 gyereket hogy többen legyünk.....ja és önszántambol mentem vissza dolgozni nem kényszeritett senki,de mindegy is azt hiszem a 10 válaszolobol egy érti a problémámat.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!