Teljesen kilátástalannak érzem az életem. Lelkileg összezuhantam, de ezt a családom nem veszi észre. Mi a véleményetek? Bővebben lent.

Mindent megengedtek neked és te visszaéltél a bizalmukkal.

Ha látják, hogy rendesen tanulsz, akkor biztosan engedékenyebbek lesznek veled.De ha itt nyafogsz, akkor még jobban rontasz ahelyzeteden.

Ne haragudj, de megértem a szüleidet. Te pedig kamasz vagy, rossz passzban épp. (kinövöd, mind kinőttük) :)

A szüleid nyilván azt akarják, h legyen belőled "valaki", tanulj, legyen olyan szakmád, amivel tudsz majd érvényesülni. Én most felnőttként irigylem azokat a társaimat akiket szigorúan fogtak otthon, és ezekből a társaimból lett is "valaki"... én kicsi elkallódtam, lemaradtam mögöttük, és már nagyon nagyon sajnálom, de nem tudom visszacsinálni :(

Ez sem jó megoldás természetesen, mert a szüleid most - úgy tűnik - átestek a ló túlsó oldalára. Az emberi szervezet úgy működik, hogy szüksége van a kikapcsolódásra, lazításra, külső programokra is, csak így lehet teljes életet élni. Nem lehet megfeszített tempóban dolgozni vagy tanulni és utána hazamenni és a négy fal között magányosan gondolkodni, mert az egy idő után ismét rontja a tanulás hatékonyságát. A bezártság még egészségeseknél is elvezethet a depresszióhoz. Pláne ha valaki már érintett a betegségben!

Ha te magadba nézel és úgy érzed, hogy valóban elmész a különfoglalkozásokra és sokkal többet tanulsz, egyszóval "odateszed magadat", akkor a szüleid valószínűleg már látják az igyekezetedet.

Ne add fel, beszélj velük most újra! De ne kutyafuttában, hanem olyankor, amikor van rá időtök, pl. egy vasárnapi ebéd vagy vacsi alkalmával.

Mondd el részletesen, hogy az elmúlt napokban milyen tárgyból mit tanultál, mennyire haladtál előre, és még mit tervezel a héten megtanulni. Azt is mondd el, hogy feltétlenül szükséged lenne egy kis kimozdulásra, és kérj konkrét időtartamot, mondjuk először heti 2x2, majd 3x2 órát, amit a házon kívül, szórakozással tölthetsz. Mondd el, konkrétan, hogy mi a program, kivel és hová fogtok menni, és ígérd meg és tartsd be, hogy mikor érsz vissza.

Rendszeresen keress egy-egy olyan programot is, amit anyukáddal tudtok együtt csinálni és amit mindketten élveztek (pl. fodrász, mozi), így vedd rá, hogy töltsön veled külön időt. Ezalatt egyrészt láthatja, hogy nem csavarogsz, másrészt menet közben alkalmad adódik négyszemközt beszélni vele magadról, az érzéseidről. Ez fontos, mert így tudod visszaépíteni a bizalmát, apukáddal pedig majd ő beszél az érdekedben :)

Kitartást kívánok, ha valóban jó úton haladsz és becsületesen csinálod, amit az iskola terén kérnek tőled, akkor szép fokozatosan eléred, hogy jobban alakuljon az életed minden területe!