Ti is elítélitek az olyan embereket akik a szüleik házának egy szintjét berendezve élik az életüket több gyerekkel arra hivatkozván, hogy hatalmas a ház és nagyon jól megvannak így is, nem akarnak elköltözni?

Dehogy ítélem el.

Nagybácsimék laknak így a nagyiék emeletén négy unokatesómat nevelve. A felső szintet amúgy is a fiaiknak építették a nagyiék. Hát az egyik használja is, ez miért gond.

Persze itt is voltak/vannak súrlódások. A meny viselte nehezen a közös otthont (ki is lett végül alakítva fennt is egy kiskonyha, hogy ő is háziasszony lehessen). Emlékszem 6 évvel ezelőtt még panaszkodott, hogy minden barátnője már saját lakásban él a férjével, csak ők ragadtak a mamáéknál. Én már akkor mondtam neki, hogy ne csak a saját lakást, hanem azt is lássa meg, hogy a barátnői mind tele vannak hitelekkel és állandóan a bank felé kell tekinteniük félve, hogy mit lép éppen a pénzpiac...

Aztán sajnos be is jött ez. Hányan rokkantak bele a nagy szabadságba?

Visszatérve a kérdéshez. Ez nem lustaság. Ez egy helyzet, amit ma el kell fogadni és ki kell hozni belőle a legjobbat. A négy unokatesómat egyébként irigylem, mert mindig találnak valakit, aki törődik velük (anya, apa, nagymama, nagypapa, dédmama)...

NEM! ugyan miért tenném??! Ha elférnek, akkor igazuk van!

Sőt, mi is így élünk... Egy fedél alatt a szüleim, a testvérem a vőlegényével és én a férjemmel...sőt, a gyerekeink is ide fognak születni! Én még az életembe nem hallottam senkitől sem, hogy ez lusta, semmirekellő életmód lenne! Minden számla közösen megy, mindenki magának illetve a külön kis családjának főz...senki nem használ ki senkit! Igaz, hogy alkalmazkodni kell, de ennek is meg vannak az előnyei. Például mindig van itthon valaki, akire számíthat az ember...és hitelt sem kellett senkinek sem felvenni, hogy legyen hol laknia...azért ez a mai világban valljuk be, nagyon nagy előny!

Nekem nem olyan rég az apósom mondta, hogy nem érti a mai fiatalságot, hogy csak el csak el csak el a jófrncba, és csak ENYÉM van, nem miénk. Hogy a gyerekek onnantól, hogy jogokat kapnak el akarnak húzni otthonról, függetlenül abba, ki és hogyan rokkan bele. És nincs családi összetartás. Nem érti, hogy a sok generációs együttélés miért nem jöhet szóba sehol semmilyen körülmények között. A fiatalok és az öregek is miért irigyek a másikra stb....

És nem tudom a választ rá, és a kérdésedet olvasva se világosodok meg sajna, hogy ebben mi a jó.

A nyugdíjas, hacsak nincs milliós bankbetéthalomja, akkor éhen hal, a fiatal beledöglik a hitelbe, új helyen max egymást fúrják az emberek senki senkire nem nyit ajtót...

Mi is így élünk. Alsó szinten a szülők, a felső szint 4 szobával a mienk. A rezsi felét fizetjük, és ezerszer jobban élünk, mint aki a fizetése döntő többségét lakáshitelre költi.

Nagy ostobaságot írtál a kérdéshez, sem kényelmes, sem lustának, pláne semmirekellőnek nem tartjuk magunkat. A szüleim sincsenek egyedül, a gyerekek pedig mindennap találkozhatnak a nagyszülőkkel is.

És tudod, én a több tízezres lakáshitel helyett Maldív-szigeteki nyaralásra költöm a pénzem, és most cseréltem le az autómat egy újra. Balatoni nyaralót is fenn tudunk tartani. Tényleg jobb annak, aki egy kétszobás panellyukban száraz kenyeret eszik, mert nem marad másra pénze? És a Járda-szigeteken meg a játszótéren nyaral? De külön él a szülőktől. Nagy dicsőség!

Elítélni természetesen nem ítélem el. Sok mindentől függ ez az egész: a szülők hogy viszonyulnak mindehhez, nehézséget okoz nekik, vagy inkább örülnek és egymást segítik a fiatalokkal? A házastárs, élettárs mennyire jön ki az anyósékkal, neki mennyire tetszik ez a helyzet? Mennyire tudják megoldani, hogy ne zavarják egymást?

Ha minden rendben van, akkor semmi baj nincs ezzel, szerintem.

Személy szerint én nem laknék a szülőkkel egy fedél alatt, mert akármilyen jóindulatú emberek közt is ezt erős konfliktusforrásnak érzem és amúgy is szeretem, ha van egy nagyobb személyes terem. De ez minden család magánügye, kinek hogy jó.

Nem olvastam el az összes hozzászólást!

De mi is így élünk, vagyis még gyerek nincs, de szülői ház, két szint, alsó anyué, felül mi, ami teljesen külön van, külső feljáró, konyha, fürdő, hálók.

Anyukám egyedül van, szóval kizártnak is tartom, hogy későbbiekben is elmegyünk innen.

Van itt fent 3 szoba, szóval gyerekek is jöhetnek majd!

nem is értem mi a baj ezzel. Mégis miből építkeznénk vagy vásárolnánk házat két minimálbérből?!

kérdező szerintem irigy vagy! én hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen házunk van és nem kell egy albérletben kínlódnom és szűkölködnöm! nem csinálnám másképp!!

Tök jó, hogy itt láthatólag senki sem ítélkezik.

Engem csak az érdekelne, hogy ha feltesz valaki egy kérdést, és szerepel benne, hogy az anyósnál/saját szüleinél laknak, akkor miért mindig az a reakció, hogy vegyetek magatoknak saját lakást, ne élősködjetek, majd ha külön éltek lehetnek igényeitek, szülők nyakára szülni, még ilyet...?!

Kicsit ellentmondásos, nemde?